XVI. Fejezet

Sziasztok Drágáim!!

Nos meghoztam ezt a részt is. :) ne haragudjatok a késésért, de mostanában nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt terveztem.. De most itt a nyár szóval megígérem, hogy lesz rendszeresen új rész. :) kisujjeskü! :)

Remélem tetszeni fog ez a rész. Nagyon nincs benne semmi érdekes. Ez inkább ilyen töltelék. DE a következő érdekesebb lesz :)

Nos akkor jó olvasást! :) 

Agnes xx

-Biztos, hogy Oroszország?-már egy ideje a Francia autópályákon mentünk amikor Harry megszólalt.
-Te máshova mennél? Mert ez csak egy ötlet volt. -Nekem aztán oly' mindegy volt, hogy hova megyünk. A lényeg az volt, hogy minél messzebb..
-Az az igazság, hogy nem nagyon rajongok Oroszországért.. Ha választhatnék akkor inkább Norvégia.. Az valahogy jobban csalogat...
-Ez nem is egy rossz ötlet. Akkor legyen Norvégia. Elvileg ott is van egy kisebb házikója a szüleimnek, mert sokat jártak oda.. Talán még én is voltam ott. Várjunk csak.. Harry!!- hirtelen bepánikoltam..
-Mondjad!
-Mondd, kérlek hogy elhoztad a házak kulcsait.. Kérlek!-ugyanis én elfelejtettem..
-Azokat amik a szobádban voltak egy dobozban az asztalodon?-mosolyogva nézett rám. Én pedig csak bólintottam egyet.- Nos igen. Szerencsédre hoztam őket. Ott van a hátsóülésen a táskám mellett.- egy hatalmas kő esett le a szívemről..  Hátra fordultam a dobozkámhoz. Az összes kulcsomat abban tároltam.
Benne volt a házak listája, pontos címe és szinte az összes lakáshoz a kulcsa. Nekiálltam keresgélni a címek között. Norvégia, Mo i Rana..
-Hát akkor Norvégia..-eléghalkan ejtettem ki a számon.. Csodáltam, hogy én hallottam.
-Tessék a GPS, írd be a címet.- egy két percet matatott előttem majd a kezembe adott egy kütyüt. Nagy nehezen rájöttem hogyan is működik. Beállítottam az úticélt és felcuppantottam a tartóját a szélvédőre és beletettem a GPS-t. És már készen is voltam.

Közel öt óra utazás után- amit nekem sikerült végigaludnom - megálltunk egy benzinkúton Kölnben. Nagy nehezen felébredtem és bementem fizetni, mondván én nem vagyok ismert, ezért engem nem ismernek fel. Szerencsére egy rajongó sem tartózkodott a benzinkút területén. Vagyis csak azt hittem. ugyanis mire kiértem a shopból egy nagy adag kajával és üdítővel addigra egy kisebb rajongócsoport volt az autó körül. Kicsit nehezen de sikerült átvergődtem a lányok között akik éppen aláírásokat gyűjtögettek és képet készítettek Harryvel.
-Hoztam kaját.- teljesen nyugodtan mondtam Harrynek miután visszaültem a helyemre és a sok vásárolt terméket hátradobtam a többi cuccunkhoz. Ami nem volt valami hú de milyen sok..
-Rendben mindjárt indulunk csak ezt aláírom.- Nem is volt szegénynek ideje felém néznie mert folyamatosan papírokat dugtak be az ablakon.- Ez az utolsó.!- szegény már kicsit ideges volt mert mögöttünk is dudáltak. Elég sokan. miután az utolsó papírt is aláfirkantotta, felhúzta az ablakát és már indított is. De mielőtt elindultunk dudált egyet nehogy elüssön valakit. Amint elhagytuk a benzinkút területét egy hatalmas sóhaj hagyta el a szánkat.
-Nem értem, hogyan kerülnek egy benzinkútra rajongók..- egyszerűen nem tudtam felfogni.. Mert még városhatáron kívül is voltunk..
-Nyugi.. Én sem. Ne de inkább együk mert éhen halok.- az igazság az volt hogy én is majdnem éhen haltam. Ezért hátranyúltam és elkezdtem sorolni a választékot.
-Nos. Van rántotthúsos szendvics, sonkás szendvics, tonhalas szendvics, májkrémes szendvics, croissant, kakaóscsiga és virslis baguett. Mellé pedig van kávé termoszban, frissen facsart narancslé, kakaó, tea vagy joghurt.
-Akkor egy rántotthúsos szenyót kérek kávéval. Te mit eszel?- amíg odaadtam neki a menüjét addig én is elkezdtem gondolkozni az enyémen.
-Szerintem kakaós csigát, kakaóval.- ez a kedvencem. Ha tehetem mindig azt eszem. Kipakoltunk minden innivalót a pohártartóba és elkezdtünk enni. Habár Harry elég vicces volt, ugyanis a szendvicsből a hús folyamatosan kicsúszott ezért nekem nyavalygott, hogy segítsek neki visszatenni. Nekem pedig más választásom nem volt.

Az uzsonnánk után nekem újra sikerült elaludnom.. Harry állítása szerint 4 órát. Két óra volt vissza már a célunkig. Vagyis inkább egy egyéjszakás szállásig. Azt terveztük, hogy Aalborgban töltjük az éjszakát és másnap onnan megyünk tovább.
Miután és felébredtem, partneremmel végigbeszélgettük a maradék utat. Sokat mesélt a gyerekkoráról, a családjáról, és Luxról. Imádta azt a kislányt. Habár őt csak imádni lehet. Bűntudatom volt, ugyanis a hülye ötletem miatt most nem tud a szeretteivel találkozni.. Inkább egy agyilag elcseszettel tölti minden idejét.. De hogy miért..   Ezen gondolkozni nem nagyon volt időm mert megérkeztünk a célunkhoz. A városban elmentünk egy körútra, mert kellett vennünk egy két dolgot. Végül találtunk egy kisebb bevásárló központot, ahol vettünk néhány vastag ruhát és cipőt, meg egy két fontos dolgot amire egy hosszabb időben az embernek szüksége van. Szerencsére nem ismerték fel Harryt.. Egy óra alatt ott is végeztünk útközben láttam olyan házakat ahol ki lehet venni szobákat. Azt gondoltam, egy estét kibírunk ott.

...

Már vagy a 4. olyan házban voltam, ahol van kiadó szoba, de egyik sem volt jó mert szinte mindenhol volt egy olyan fiatal lány akin felfedezhető volt legalább egy One Direction-ös kiegészítő vagy ruhadarab. Így hát muszáj volt tovább kellett keresgélnem. Végül találtunk egy olyat ahol egy öreg néni lakott, és elmondása szerint az unokája Amerikában van és majd csak egy hónap múlva megy csak hozzá, így kiadja a szobáját.
Mi pedig egyből le is csaptunk arra a szobára. A néni aranyos volt nagyon. Miután megmutatta melyik ajtó mögött van a szobánk ő lement és mondta hogy összedob nekünk egy kis vacsorát, addig mi pakoljunk ki nyugodtan. Miután a néni lement az emeletről én beléptem az ajtón nyomomban Harryvel. De én nem bírtam beljebb menni mert ledöbbentem, utána hátranéztem Harryre, és abban a pillanatban elkapott a röhögőgörcs.. Amilyen fejet vágott.. Hát az valami hihetetlen.
-Remélem tudsz... Majd.. ú..úgy aludni.. hogy közben a banda képei vannak.. Mindenhol.. -a nevetéstől alig bírtam beszélni.. Még kartonbabák is voltak. De gondolom Harry lehetett a kedvenc mert neki külön helye volt. Az ajtóval szemben.
-Haha.. Nagyon vicces vagy.. De megnyugodhatsz, mert tudok. Minden rokonom ezt csinálja.. Csak ott mindenen én vagyok.. Az egy kicsit zavaróbb.
-Nekem is be kéne szereznem egy ilyet a hálószobámba.- odamentem az a Kartonharryhez, és megöleltem majd még egy puszit is nyomtam az arcára.
-Minek ha itt az igazi?- egy perverz mosoly jelent meg az arcán. Vállat vontam.
-Csak úgy. Na gyere Karton Harry szeretnék veled egy képet csinálni.- átdobtam a karomat a nyakánál és elkezdtem odahúzni a táskámhoz amiből előhalásztam az iPhoneomat.
 -Komolyan mondom féltékeny vagyok magamra.. Velem bezzeg sosem csinálsz képet és nem is így szoktál fogadni.. - szomorú arcot vágott én pedig megsajnáltam. Ezért szinte rá vetettem magamat és úgy öleltem meg. Ő pedig szorosan magához szorított. De nagyon gyengéd volt. Mintha attól félne, hogy összetörne.
Kiélveztem a pillanatot és magamba szívtam bódító illatát. Örültem hogy itt van velem. Nagyon sokat jelentett. Kicsit elfordítottam a fejemet, hogy jobban odaférjek az arcához. Amire adtam egy óriási nagy puszit. Olyan jó cuppanósat. Ezen újra elkezdtem nevetni. De már Ő is csatlakozott hozzám. A néni szakított minket félbe, amikor is bejött a szobába.
-Édeseim! Megcsináltam a vacsorát.- ránk mosolygott és ki is ment az ajtón. Mi pedig összeszedtük magunkat és lementünk enni.

XV. Fejezet

Hellóka!

Üdv újra. :) elég sokat késtem.. De elnézést.. remélem ez a rész kielégítő lesz. A ruhák leírására kattintva megtaláljátok az általam elképzelt ruhadarabokat. Remélem tetszeni fognak :) A blogba felteszem az elérhetőségeimet is (tumblr & twitter & e-mail cím) , remélem írni fogtok valamit :) Ahogy azt s remélem, hogy tetszeni fog ez a rész. Akinek vannak ötletei  vagy ha kérdése akad azokat is leírhatja nekem. 

Nos akkor jó olvasást ;) 

xoxo Agnes

Harry csak rábeszélt arra, hogy elvigyen kocsival, ugyanis ő el akart tőlem köszönni és még Florral is beszélni szeretett volna. Én pedig úgy voltam vele, ha ennyire akarja akkor oké. Furcsa módon egyszer csak megjelent egy szatyorral, benne ruhákkal amelyeknek a mérete pontosan megegyezett az enyémmel. Csakhogy nekem nem voltak olyan ruhadarabjaim. Vagyis a ruhatáram nem tartalmazott Boy London-os pólót és egy olyan rövid gatyát ami szinte tele volt szegecsekkel. Ami leginkább ledöbbentett, az az volt, hogy egy olyan pink Victoria's Secret-es fehérneműszettet találtam a szatyorban ami pontosan az én méretem volt. Miután magamra kaptam a ruhákat, megkérdeztem Harryt, ugyan hogyan és mégis honnan szerezte ezeket, és honnan tudta méreteimet.
-A hogyan az könnyű kérdés. Elküldtem este Lout hogy vegyen neked mára valami ruhát, de valami kényelmeset, és ő elment egy- két boltba és ezekkel tért vissza. Nos az a kérdésed, hogy honnan tudtam a méreteidet az még egyszerűbb volt. A múltkor együtt vásároltunk. És hát megjegyeztem.- úgy mondta ezt az egészet Harry mintha ez teljesen megszokott lenne.
-Sokszor csináltál már ilyet?
-Soha!-pedig úgy tűnt. Tettem hozzá magamban.- jaj várj egy kicsit! Valamit lent felejtettem.- a fejéhez kapva kirohant a szobájából, majd egy perc múlva megjelent egy becsomagolt fogkefével és egy fésűvel.- Ezt Lou dobta hozzám, mondván hogy én erről megfeledkeztem de ő mindenre gondol. Mondjuk igaza volt, erről megfeledkeztem.- kicsit elpirulva adta át a két dolgot.
-Jaj köszönöm! Már éppen kérni akartam ilyesmiket.
-Nincs mit. Én mos megyek átöltözök.Sietek de te is siess mert mindjárt indulnunk kell.- Mire válaszolhattam volna valamit ő már el is tűnt a gardróbjában.
Így hát én elvégeztem a többi reggeli dolgomat és már indultunk is. A Lakásom volt a cél, ami később az indulási pont lett amint megérkezett Flora. Éppen, hogy kiszállt Liam autójából már el is kezdett beszélni.
-Csak nem? Előbb ide értél mint én? Ilyen is ritkán fordult elő..
-Ahogy látod én voltam most az első. Amúgy meg.. Te mindig sietsz, és inkább vársz.
-Ez mondjuk igaz. Na de induljunk!
-Jó csak előbb had köszönhessek el ettől a két jómadártól. Egy napig távol leszek tőlük és ki tudja hogyan fogják azt elviselni.. -szomorú pofit vágtam barátnőmnek. Ő csak bólintott egyet.
Odarohantam Liamhez és erősen megöleltem. -Siess vissza!- az ölelés közben súgta a fülembe, én csak bólintottam egy aprót, majd átmentem a göndörkémhez, és őt is megöleltem.
-Vigyázz nagyon magadra! Ha bármi baj van hívj és megyek is utánad.- ezt csak én hallottam, mert ő is suttogott.
-Rendben. Köszönök mindent Harry!

Úton voltunk Párizsba. Furcsa volt újra visszamenni. Nagyon semmi sem köt oda csak Flora és a nagyszüleim. Ha tehetném akkor átköltöztetném őket is Londonba. Az a várost körülbelül egy hét alatt jobban megszerettem mint az előző lakhelyemet 10 év alatt.
-Flora! Van egy ötletem!-szegény lányt felvertem az álmaiból, a hirtelen felkiáltásommal.
-Mi?- kicsit kómás volt a hangja.
-Este.. Menjünk el bulizni!!!
-Hova?-Flora nem volt olyan lelkes mint én..
-Rexbe.
-Felőlem.- vállat vonva hátradöntötte az ülést és az ablak felé fordulva aludt tovább.
-OK.- az orrom alatt motyogtam.
Nagy nehezen elvezettem az orvoshoz. 8 volt. Én voltam az első. Nem kellett sokat várnom, mert már ismertek a CT-nél, és amúgy sem voltak előttem. Kihozták a löttyöt amit fél óra alatt meg kell inni. Amikor lejárt az idő, már jött is egy csaj és mondta hogy mehetek is be. Minden rendben ment, a gépben sem ragadtam be. Már csak arra kellett várnom, hogy kivegyék a kanót a kezemből. de amíg arra vártam addig odaadták nekem az eredményeket. Végül megszabadultam a kezemben lévő kanótól és már mentem is. Flora a kocsiban maradt, mert ő azt mondta hogy addig ő alszik amíg én bent leszek.
Az lelettel a kezemben átvezettem az orvosomhoz. Ott sem kellett várnom, mert szerencsére én voltam egyedül a váróban. Egyből bementem hozzá ő megnézte az eredményemet majd csinált egy rutin vizsgálatot.
Elmondása szerint minden rendben volt. Így hát én már mentem is a kocsihoz. Ezért a másfél óráért kellett hazaugranom... Többet vezettem mint amennyit orvosoknál voltam. De nem volt sok időm ezen mérgelődni. Nem sokkal miután a mamáék házához értem Florral, és bent észrevettük, hogy nincsenek otthon a nagyszüleim levágódtunk a tv elé. Éppen a híradó ment. Pont egy akkor történt rendkívüli esetről tájékoztatták a nézőket amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt. Egyből felvettem. A tv-t nem hallottam. De Flora kicsit ledermedt. Ahogy én is amikor meghallottam amit a telefonban mondtak nekem.
-Agnes Payne?
-Igen
-Jónapot! Dr. Jose Betranche vagyok. Sajnálattal közlöm, hogy a nagyszülei egy nemrég történt balesetben életüket veszették. Részvétem.- nem tudtam mit mondani. - Amint tud kérem jöjjön be a kórházba.- erre negynehezen kinyögtem egy rendbent és letettem a telefont. Nem tudtam elhinni. Ideges voltam, és sírtam. A telefonomat hozzávágtam a falhoz, aminek következtében az darabokra tört. Zokogtam. Nekitámaszkodtam a hideg falnak és a könnyeim patakokban folytak. Nem tudtam felfogni. Flora is tudta, mi történt, ugyanis benne volt a hírekben. Ő próbált lenyugtatni, de nem sikerült. Egyszer csak elsötétült minden.


Éles fájdalommal a fejemben tértem magamhoz. De hirtelen nem tudtam, hol is vagyok. Viszont amikor kezdett tisztulni a kép és a fájdalom is kezdett alább hagyni akkor jöttem rá, hogy a nappaliban fekszek a kanapén. Egy helyben feküdtem és gondolkoztam.. Egyszer csak lépteket hallottam a fejem mögött, a konyha felől. Hátranéztem és hát hogy is mondjam... Ledöbbentem. Ugyanis Harry nézett rám döbbent de egyben boldog tekintetével.
-Jaj végre felébredtél! Már nagyon aggódtam.
-Hogy kerültél ide ilyen hamar?- hangom halk volt és akadozott.
-Hamar? Két és fél órája indultam. Nem olyan rég érkeztünk. -aranyosan mosolygott.
-Kivel?
-Liammel. Ő elment a kórházba Florával. Én itt maradtam figyelni rád. Jól vagy?
-Fogjuk rá.. Liamnek is szóltak?
-Igen. Pont a 1D házban voltunk amikor hívták őt. Nem sokra rá hívta Flor, hogy elájultál. Így hát mi elindultunk.
-És.. Liam hogy van?
-Hát ahogy az emberek nagy része ilyen esetekben..
-Mi is bemegyünk a kórházba?
-Be szeretnél?
-A doktor úr azt mondta, hogy menjek be amint tudok.
-De ha nem akarsz akkor nem muszáj. Most hívott Liam, hogy mondta neki az orvos.
-Akkor inkább elmegyek és lefekszek aludni.- nagy nehezen felnyomtam magam a kanapéról majd megindultam a lépcső irányába. Már az első lépcsőfoknál voltam amikor is hirtelen visszafordultam. - Nem szeretnél velem jönni?- egy gyenge mosollyal az arcomon fordultam Harry felé aki egy bólintás után követett. Elég lassú tempóban haladtam. Azt csodáltam, hogy meg tudok egyáltalán állni a lábamon. Amikor beértem a szobámba egyből beleestem az ágyamba. Megpróbáltam szépen, hogy Harry is mellém férjen. Azt viszont nem tudom, hogyan is sikerült. Ő szépen befeküdt mellém, én pedig hozzábújtam. Kellett valaki akire számíthatok, és aki mellett biztonságban érzem magam..
-Ugye ti nem hagytok el engem?- alig bírtam érthetően kimondani azt z egy mondatot ugyanis a könnyeim újra megindultak.
-Sosem hagylak magadra! És a többiek sem!- a hangjától kicsi megnyugodtam. Hittem neki. Azt kívántam bárcsak az Ő hangjára alhatnék el mindig. És mindig Ő nyugtasson meg. Hirtelen egy furcsa ötletem támadt.
-Harry..! Megkérhetlek valamire?
-Persze! Mi lenne az?
-Megígéred, hogy megteszed értem?- féltem, hogyha megtudja mi az ötletem akkor nemet mond.
-Meg.!
-Eljössz velem egy olyan országba ahol nem keresnének? Mindegy hova. Ahova szeretnél...- nem mertem ránézni, de amikor megakadt a lélegzete muszáj volt ránézne. Ledöbbent. Nem is kicsit.
-Most?-alig jutott szóhoz. Én pedig nem mertem megszólalni, inkább csak bólintottam egyet. - Végülis miért ne. De hova.? És a többiek mit fognak szólni?
-Ahova szeretnél nekem mindegy. Menjünk Oroszországba. Oda mindig is el akartam menni. Már elegem van ebből a környezetből. Valami másra vágyok most.. HA itt maradok vagy Londonban akkor érzem hogy előbb utóbb ki fogok bukni. Meg fogják érteni. Aggódni sem fognak nagyon. Remélem. De ugye neked nem baj? Nem lesznek próbáid? Vagy ilyesmi.?
-Nem. Most szünetem van.. De valakinek nem kéne tudnia?
-Gemma és Anne? A többieknek írnék egy levelet. Viszont ha menni akarunk akkor sietnünk kell.
-Rendben menjünk. De ne erőltesd meg magad. Majd én összedobok neked néhány vastag cuccot. Te addig öltözz át egy kicsit melegebb cuccba. És akkor indulunk is. A többit majd ott megvesszük.
-Oké. Sietek.- és már meg is indultam a gardróbomba. Ott magamra kaptam egy szürke Nike melegítőalsót, és egy fehér toppot és egy szintén szürke és szintén Nike szabadidő felsőt. Nagy nehezen pedig előkotortam az egyik régebbi Air Maxemet. Megfogtam a táskámat annak a tartalmát átborítottam az egyetlen hátizsákomba. És már indulásra kész is voltam. pont akkor lettem kész amikor Harry. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és már indultunk is. Pont amikor ráfordultunk az autópályára megcsörrent Harry telefonja. Liam volt az. A telefon tulajdonosa felvette és kihangosította a mobilt.
-Harry hol a francban vagytok.?-szinte kiabált a barátnőm.
-Flora nyugodj meg. Mosst el kell utaznom egy kis időre, de Harry velem jön. Ne aggódjatok.. Megleszünk. Kérlek ne keressetek. Majd jelentkezek. Meg kell értenetek.
-De..- nem hagytam hogy végig mondja, mert kinyomtam.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?- Harry lopva de rám pillantott. Majd vissza az útra.
-Igen ezt. De ha te nem akarsz jönni akko..
-De szeretnék menni. Megígértem. Sosem hagylak magadra!-elvette a telefonját és valakit hívni kezdett. -Anyut hívom.- kicsit várt és már bele is szólt. és kihangosította- Szia Anyu!
-Kisfiam! Szia! Hogy vagy? És Agnes? Megérkeztél Párizsba?
-Jól vagyok, és Agnes is a helyzethez képest. Figyel most olyat mondok amiről csak te, Gemma, Agnes és én fogunk tudni. Agnes és Én most elutazunk Valószínűleg Oroszországba.
-De miért?
-Mert Agnesnek sok már ez az egész, és ki akar szakadni ebből a környezetből egy kis időre. Én pedig nem hagyhatom most magára. Vele kell mennem. Remélem megérted.
-Meg persze. De remélem azért tudunk beszélni. Hiányozni fogtok! Majd Gemmának elmondom én. Legyetek óvatosak. Szeretlek!
-Én is téged Anyu!-és ezzel a beszélgetés megszakadt.

XIV. Fejezet

Üdv újra!

Meghoztam a fejezetet :) nem lett valami izgi, de a következő az lesz! ;) Sietek a megírásával! 

Jó olvasást! :*

xoxo A

Újra átéreztem mindent. Egyszerűen felemésztett. Minden olyan volt mint akkor. Egy szempillantás alatt pörgött le az a pár hónap. Mindenem fájt. Egyszerűen mozdulni sem bírtam. Szörnyű volt.
Már egy ideje feküdhettem összekuporodva a földön, az egereket itatva, amikor valaki bejött a szobámba. Leguggolt mellém és elkezdte simogatni a hátam. Amikor megfordultam és kinyitottam a szemeimet, és meglepődtem. Abba hagytam a sírást és letöröltem a könnyeimet. Csak a szipogásomat lehetett néha hallani.
-Gyere velem. Elviszlek valahova. Nem hagyhatlak itt.-bólintottam egyet, és már a felállással próbálkoztam.
-De..Niall, és.. A focimeccs...- dadogtam, és hangom is alig volt.
-Nyugi. Elintéztem. Nem haragszik. Elvitte Louist.- aranyosan rám mosolygott. Én pedig bíztam benne. Nagy nehezen összeszedtem magam- igaz ő is segített nekem- és lementünk. Furcsa módon nem volt senki sem a házban. - Flora jó helyen van. A többiek pedig a dolgukon. Ne izgulj. Gyere.- kicsit megijedtem, hogy a fel nem tett kérdésemre válaszolt. Habár nyilván való volt, hogy érdekelt a hollétük. Miután bólintottam egyet a kijelentésére, folytattuk tovább az utunkat az autóhoz. Az út nem volt több 20 percnél. A ház ami előtt megálltunk, gyönyörű volt. Egy nagy birtokon volt, a város szélén, nem mondanám modern építésűnek, viszont én imádtam. Egyből beleszerettem.
-Ez a te házad?- ez volt az első mondatom felé, amióta elhagytuk a szobámat.  Ő helyeslően megrázta a fejét, de nem szólt semmit.
Nem értettem, hogy egy húszas éveiben járó gyereknek miért van egy akkora háza amiben egy nagy család is simán elférne. Miután kicsodáltam magam, követtem a ház tulajdonosát. Nem voltam nagyon lemaradva tőle. Csak pár lépésre. Így legalább volt lehetőségem megfigyelni. Göndör fürtjei össze vissza álltak, és minden lépésénél ugrottak egyet. Szegénykém kis csámpás volt. De olyan aranyos volt. Megmosolyogtatott.
Amikor beértünk a házba még inkább elállt a lélegzetem. Egyszerűen gyönyörű volt a látvány. Egyáltalán nem így képzeltem el Harry villáját. Inkább gondoltam modernnek mint "klasszikusnak".
-Gyere körbevezetlek, utána meg menjünk aludni.- megfogta a kezem és gyengéden húzni kezdett. A földszintből az agyamban annyit tudtam elraktározni, hogy hol van a lépcsőfeljáró, a konyha és a nappali. A többi az már számomra labirintus volt. Habár a fölső szintből sem maradt meg sok minden. Csak Harry szobája, az ideiglenes szobám és a fürdő.
Már éppen mentem volna a szobámba aludni amikor is Hazza utánam szólt.
-Várj! Adok valami pizsi félét!- én megálltam ő pedig eltűnt egy helyiségben. Gondoltam valami gardróbféle. Nemsokára pedig előjött a kezében egy pólóvan és egy boxerrel. - Remélem jó lesz. Vagyis inkább nem lesz olyan nagy..- lesütötte a fejét és a sötétségtől nehezen de láttam hogy elvörösödött. Kis aranyos volt. Kivettem a kezéből a ruhákat, és már indultam is a szobába.
-Köszönöm! Mindent!- hirtelen visszafordultam és nyomtam az arcára egy puszit. A reakcióját nem vártam meg. Inkább begyorsítottam. Gyorsan átöltöztem, az ágy végében lévő ruhás ládára lepakoltam a ruháimat és bebújtam az ágyba. A kérdések pedig elárasztották az agyom. Vajon mi lesz holnap az orvosnál? Félek. Alapból utáltam a CT. És még vezetnem is kell reggel.. Harryről pedig nem is beszélve. Annyi mindent megtudott ebben a pár napba.. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is elmondom valakinek a történetemet. Vajon jól döntöttem, hogy elmondtam neki? Nem fogja másnak is elmondani? Egyszer úgy is el kell mondanom a fiúknak. Pláne Liamnek. Tudniuk kell... De nem tudom, mikor.. Erre sem voltam felkészülve.. Bárcsak el tudtam volna titkolni. Az lett volna a legjobb... El tudtam volna kerülni a sajnálatot.

...

Hiába próbáltam aludni, nem ment. Kimásztam az ágyból és a lábaim megindultak kifelé a szobából. Fel sem fogtam igazán, hogy hova is megyek, csak akkor amikor már a cél előtt álltam. Harry szobája előtt. Kopogtam, és vártam.. De hogy mire..? Biztos, hogy aludt.. De én vártam. De nem kellett sokáig mert egyszer csak kinyílt az ajtó. Akkor már nem volt visszaút.
-Hogyhogy nem alszol?- meglepődött.
-Nem tudok..- eléggé halkra sikeredett. Reméltem megértette..
-Én sem..- kicsit meglepődtem.
-Miért nem?
-Nem tudom. Egyszerűen nem engednek a gondolataim. De inkább gyere be! Ne álldogáljunk az ajtóban.- bólintottam egyet és bementem hozzá.- Helyezd magad kényelembe.-rámutatott az ágyára, én pedig egyből bebújtam a takaró alá.
-Harry..-halkan suttogtam hozzá amikor már ő is befeküdt az ágyba.
-Hm?
-Nagyon szép a házad..
-Köszönöm. Csak az a baj, hogy nem tudok itt sok időt. Pedig nagyon szeretek itt lenni.- A hangjában volt egy kis szomorúság.
Ezek után nem nagyon beszélgettünk csak feküdtünk egymással szemben és bámultunk ki a fejünkből. Vagyis csak úgy tűnt. De az agyam végig kattogott. Olyan sem fordult még elő, hogy ennyire csöndben meredünk egymásra. Már majdnem elaludtam amikor eszembe jutott valami.
-Harry..!- ismét halkan beszéltem magam elé.- Hogy-hogy ekkora házad van?
-Hát.. ezt így nehéz elmagyarázni. Sőt.. Nem is nagyon lehet. Amikor megláttam akkor láttam magam előtt egy képet. A feleségemmel-akinek az arcát nem láttam- ültem a teraszon egy hintaágyban, és néztük ahogy a fiunk a fűben játszik. És hát muszáj volt megvennem. Az az egész olyan.. Normális volt...Tetszett.  És ez valahogy egy reményt adott, és nem hagyhattam hogy elszálljon..
-Remélem az általad látott kép egyszer valóra válik.
-Én is..- szinte csak suttogta.- De most inkább aludjunk.-odahajolt hozzám és adott egy puha puszit az arcomra. Kissé zavarban voltam, de bólintottam.
Nem kellett sokat várnom, arra hogy elaludjak, mert amikor elfordultam Harry átölelt és a karjai közt valahogy biztonságban éreztem magam.
...

Reggel halk horkolásra, és a telefonom csörgésére keltem. Kicsit sokáig tartott megtalálnom a telefonomat, de végül sikerrel jártam. A kijelzőn villogó névvel nem foglalkoztam, csak a fülemhez vettem.
-Hallo?
-Agn! Gondolom most keltél fel. Szerencséd, hogy ismerlek, ugyanis sejtettem hogy nem állítottál órát. Egy óra múlva a házad előtt! Ne késs! 5 perc múlva újra hívlak! Puszi!- Válaszomat meg se várta drága barátosnőm ugyanis rám csapta a telefont.
-Ki volt az? És hány óra?
-Flora.. És hajnali 4 van. -kisebb nagyobb fintorral az arcomon beszéltem, ugyanis korán volt. Nagyon korán. Harry nyögött egyet és beleverte a fejét az egyik párnába.
-Akkor most fel kell kelnünk?- olyan volt Harry mint egy kisgyerek.
-Te aludj csak.- már az ágyból kimászva mosolyogva figyeltem a göndör alvótársamat.
-És hogy mész el a házadig?
-Taxival.
-Na tudod kivel szórakozz. Nem foglak egyedül elengedni.

XIII. Fejezet

Üdv.!

Itt is van a fejezet. Kicsit rövid, de szerintem eseménydús. Átolvasni nem volt időm, de remélem nincs benne sok hiba. Javítani holnap fogok. Az új rész talán a héten. Bízok benne, hogy tetszeni fog. :) A komentek miatt nem haragszok meg ;) 

Jó olvasást!

xoxo A.

Amikor megláttam a vendégemet, kicsit meglepődtem. nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtalál. Viszont nagyon örültem neki.
-Flora!-egyből a nyakába borultam. -Hogy-hogy itt vagy? Nem mintha baj lenne.
-A mamád küldött. Nem maradok sokáig. Még ma vissza kell mennünk.
-De miért?- egyszerűen nem értettem, miért nem tudtak az otthoniak felhívni.- miért nem hívtatok? Vagy írtatok SMS-t?
-Mi írtunk is ,meg hívtunk is. De mivel nem válaszoltál, ezért kénytelen voltam eljönni érted. Holnap ellenőrzésre kell menned. - az utolsó mondatot olyan halkan mondta hogy még n is alig hallottam, pedig előtte álltam. És amikor felfogtam mit is mondott, hirtelen ledermedtem.
-Basszus azt elfelejtettem. Mikor indulunk? 7re már ott kell lennem. Úristen. Teljesen kiment a fejemből.
-Szia Flora!- Liam sétált be Niall mellett az ajtón.- Mi járatban? Találkoztál már a mi kis Írünkkel?
-Szia Liam! Hát az az igazság, hogy ő engedett be. de ennyi.- gyorsan kikerülte Liamet, és oda ment Niallhöz. -Flora vagyok, Agn barátnője, Párizsból.
-Szia! Én Niall. Hova kell menned Agni?
-Hát nekem.. Párizsba.. Sürgősen.. Mert.. Ő.. Orvoshoz kell mennem.-nem voltam biztos abban, jó ötlet lenne-e ha elmondanám a teljes igazat. DE úgy gondoltam hogy még nem jött el az ideje. - Flor! Kocsival jöttél ugye? Mert én vezetek, és fél 5kor indulunk!
-Hát ami azt illeti azzal jöttem, de gondoltam még ma megyünk.
-Nem. Az estét még itt kell töltenem. Mert még dolgom van.
-Hát rendben. -vállat vonva, levetődött egy székre. Ugyanis a konyhában voltunk.
-Várjál csak. Orvoshoz? Minek?- Liam kicsit értetlen fejet vágott.
-Jaj csak egy rutin vizsgálat. Csak az a baj, hogy nagyon nehezen lehet időpontot kérni, és már 2 hónapja kértem. Áttenni pedig lehetetlen.
-Oh. Értem. Amúgy Harry hol van?
-Őszintén? Fogalmam sincs. Ma nagyon furcsa volt velem. De nem értem hogy miért. Mintha megbántottam volna valamivel. Pedig tudtommal nem.. Itt is hagyott.
-Ez a gyerek.. - fejét rázva kiment a helyiségből. Ezalatt az egy hét alatt nagyon összeszoktunk. Olyanok vagyunk mint akik együtt nőttek volna fel. Piszkáljuk egymást, de tudjuk, ha bármi baj van, akkor számíthatunk egymásra.
-Agn! Nem szeretnél körbevezetni?- barátnőm bökögette meg a vállam. Mivel a ház még nem nagyon volt készen, ezért csak nagyjából tudtam körbevezetni. Az utolsó helyiség volt a gardróbom. Nos az tele volt. lehetett benne találni rengeteg desingner cuccokat, sport felszereléseket, cipők minden féléjéből minimum egyet, és még rengeteg dolgot ami egy gardróbba kell. Na és persze a helyiség kellős közepén egy óriási kanapé volt. Pihe puha rózsaszín. Nos mi oda le is vágódtunk.
-Na mesélj csak.! Miért is "haragszik" rád Harry? Mi is a programod mára?
-Nos hát az az igazság, hogy tegnap Niall megkért, hogy menjek vele, és a barátaival egy Derby meccsre. És hát gondolom ezen.  DE hogy pontosan miért az rejtély. Már este is furcsán viselkedett velem.
-És honnan tudta, hogy szereted a focit?
-Háát.. Egyik délután a 1D házban voltam a srácokkal, és ők kimentek a konyhába. Én pedig kapcsolgattam a tv-t. Pont ment a Manchaster City - Chelsea. És hát kicsit nagyon beleéltem magam. Szerencsémre nem a szurkolói oldalam jelentkezett, hanem a "fociszakértő". És hát amikor pont a játékvezetőt szidtam, és annak döntéseit, megjelentek mindannyian kivéve Zaynt-t- ez egy másik történet- mert nem értették, kivel is kiabálok. Gondolom azt hitték, hogy az előbb említettel veszekszek.
-Te összevesztél Zaynnel?
-Nem is voltunk jóba. Már egyből nekem támadt és elhordott mindennek. -kicsit elhúztam a számat.
-Az durva. Ki gondolta volna.
-Agni!- Louis visítására lettünk figyelmesek, és a hang egyre közeledett.-Hát megvagy! Már mindenhol kerestelek. Niall üzeni, egy óra múlva indultok. Én is mennék.. De nem mehetek..- lebiggyesztette a száját.- Niall nem engedi. Na de mindegy. - hirtelen eltűnt a szomorúság az arcáról. - Te érezd jól magad.- egy kacsintás után kiment.
-Hát akkor készülj!- Flora tenyereit összecsapva adta ki az utasítást.
Az öltözködést nem vittem túlzásba. Egy ujjatlan fekete felsőt vettem fel egy szürke hosszított derekú farmert amibe hanyagul bele is tűrtem pólót. Cipő terén pedig egy párducmintás Air Max-re esett a választásom. Elég hamar elkészültem. Közben a Párizsi dolgokról beszélgettem a barátnőmmel. Pont amikor indulni akartam, Harry viharzott be a szobámba. Az arcáról csak az összezavarodottságot tudtam leolvasni.
-Beszélnünk kéne.!- a cipőjét bámulva beszélt hozzám.
-Rendben. Mondjad.!- kíváncsi voltam, ugyan miről szeretne beszélni.
-Akkor.. szerintem én lemegyek.- Flor össze vissza mutogatott majd kiment a szobából. Én pedig fogtam magam és leültem török ülésbe a szőnyegre. Harry egy kicsit habozott, de ő is követte példámat, és leereszkedett velem szembe.
-Mit titkolsz?- kerek perec feltette a kérdését, csakhogy nem értettem mire is gondol.
-Tessék? Ezt hogy érted?
-Miért kell holnap orvoshoz menned? Az igazat! A fiúk mondták hogy valami nem stimmel. Én eljöttem kiszedni belőled.-Ledermedtem. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki először jön kérdezősködni. Pláne az aznapi viselkedése után. Szó szerint bunkó volt velem. - Kérlek mondd el..!- A szemeiben kíváncsiság és félelem volt. Szerintem. Levegő után kezdtem kapkodni, ugyanis senki sem tudott róla csak azok akik abban az időben velem voltak.
-Megígéred, hogy nem mondod el senkinek?- bólintott egyet. Ahogy én is tettem utána. Egy mély levegő után pedig belekezdtem. Visszaút már nem volt.- Az egész másfél éve kezdődött. 16,5 voltam. A menzeszem nem jött meg 4 hónapig. Én pedig féltem. Nagy nehezen sikerült rávennem magam, hogy menjek el orvoshoz. Szerencsém volt. Ha lehet annak nevezni. Mint az orvosnál egyből kiderült, daganat volt az egyik petefészkemben. Ha egy hónapot vártam volna, akkor a másikra is átnyúlhatott volna. Szerencsémre ez nem következett be. Ugyanis a vizsgálatokról vizsgálatokra kórházból  kórházba járkálások után megműtöttek. Kivették azt a részt amit megtámadott a daganat. Ez még csak a kezdet volt. Ezután jött csak a neheze. A kemoterápia. Fél évig minden második héten a kórházban voltam délutánonként. Volt, hogy reggel nem bírtam kimászni az ágyból, annyira elgyengített. Parókát hordtam, ugyanis a harmadig heti kezelés után csomókba hullott ki a hajam. És azt a fájdalmat amit azalatt az idő alatt átéltem, azt senkinek sem kívánom. Egyszerűen borzasztó volt. A lelki meggyötörtségről ne is beszéljünk. Pszichológushoz jártam, ugyanis azokat amiket a Párizsi Onkológiai Központban láttam, egyszerűen nem tudtam feldolgozni. A kemo után pedig havonta vagy kéthavonta kell mennem CT-re, vérvételre és ellenőrzésekre. - a végénél már egy két könnycsepp legurult az arcomról. Harryről lesütött a döbbenet, és a fájdalom.
-Fu...-ennyi volt az első reakciója. Nem is nagyon vártam tőle többet.- Ezt nem tudom elhinni. Egyáltalán nem gondoltam volna. Ez egyszerűen hihetetlen. Egy ilyen törékeny lány ennyi mindent túlélt. DE már minden rendben?
-Igen. Már elvileg meggyógyultam. Már több mint fél éve vége mindennek.
-Lehet kettő kérdésem?- bólintottam.
-Az első. Ha a hajad kihullott, és parókát viseltél, akkor ez most póthaj?
-Igen. A rendes hajam valahogy a vállamig ér.
-A másik pedig egy kicsit személyesebb. Ugye gyereked azért lehet?
-Igen. Az orvos megnyugtatott. Viszont nekem nem lehet nagyon későn, és kisebb is rá az esélyem. Viszont lehet. -erre csak bólintott egyet.
-Köszönöm..- pár perc néma csend után szólalt csak meg a beszélgetőtársam.
-Mit?
-Azt, hogy ezt így elmondtad. Viszont ha megbocsájtasz akkor én most megyek. El kell intéznem néhány dolgot. Holnap találkozunk.
-Rendben. Szia!- Göndörke biccentett egyet, felállt és kiment a szobámból, én pedig ülve maradtam. De csak addig amíg be nem csukta maga mögött az ajtót. Amit az megtörtént én hátradőltem és utat engedtem a könnyeknek és a gondolatoknak.

XII. Fejezet

Hello!

Hogy vagytok? :) Bocsi a késésért :( itt a friss! remélem vártátok! :) Hamarosan hozom a 13.-at is!

Jó olvasást! :* 

xoxo A.

Nagy nehezen sikerült a nagy gyereket kirángatni a játszóházból, és belekezdeni a "fontos" bútorvásárlásba. Végül is fontos. Na de mindegy. Szóval körülbelül 6 órát töltöttünk a boltban, két csoportban. Na jó.. Lou feláldozta magát, és alkotott egy külön csoportot.. Később inkább úgy tűnt, én én áldoztam fel magam, ugyanis Harry megőrült Lux közelében. Mindent kipróbáltak, mindent kinyitott, kihúzott, és mindent rám akart erőltetni, és bemagyarázni, hogy mondjuk egy szennyes kosárból minek  9 darab, vagy hogy minek vegyek etetőszéket, egy hozzáillő rácsos kisággyal.. Ilyenkor inkább tovább álltam Luxxal a kezemben, aki egész jól bírta a kiképzést, és nagy segítségemre volt. Vettem is neki egy-két játékot, hátha megjelenik nálam. Néha néha összetalálkoztunk Louval. Neki is sikerült egy 3-4 tagú Ikea dolgozókból összeállt csoportot találni- akik segítették őt a vásárlásban, és segítettek neki az általa kiválasztott dolgokat észben tartani,- és nekünk is. Még mielőtt azt hinnétek, hogy mindenki ment a saját feje után, és azt vett ami éppen megtetszett neki, elmondom, hogy Harry és Lou telefonon tartották a kapcsolatot és elosztották a képzeletbeli listán szereplő bútorokat és kiegészítőket, és készítettek listát. Néha még engem is megkérdeztek, mit is szeretnék a lakásomba.
Terveztünk gardróbot, ruhásszekrényeket, könyvespolcokat, asztalokat, és minden féle egyéb nagy bútorokat.
Nos végül késő délutánra minden megvolt. Csakhogy a legnagyobb gond az volt, hogy mire mindent leszállítanak, összeszerelnek, és a segítségemmel mindent elhelyeznek az több mint egy hét. Így hát valami b terv vagy inkább c terv után kellett keresgélnem..
-Akkor a terv?- kiáltott rám Harry a hátam mögül. Aznap már sokadszor..
-Úristen..- nagyon megijedtem.- Harry! Mondtam már, hogy ilyet ne csinálj..! Amúgy a tervről annyit, hogy nem tudok semmit pontosan. Eddig a szálloda tűnt a legjobbnak. Na jó. Az az egyetlen tervem.
-Nekem van jobb. De most menjünk mert kell még vennem néhány dolgot. -Elkezdett húzni az autó felé. Luxék már hazamentek, és mi is éppen indulni készültünk az Ikeából.
-Ugyan hol? Lassan az összes bolt bezár.
-Látszik hogy nem ismered még Londont. Minden évszakban van egy hétvége amikor a boltok este 9-10-ig is nyitva vannak. Nos ez a hétvége pont most van. Na gyere!- most már egyedül sietett, vagyis inkább nem húzott.
-Hát akkor menjünk.. Nem vásároltunk még eleget...-megadva magam én is kicsit szedtem a lábaimat. A kocsiba bepattantunk, és a "sofőröm" indított is. A belvárosig meg sem álltunk. Mint később kiderült, a lakásom előtt parkolt le, mondván, innen egy saroknyira vannak a boltok. Nem ellenkeztem, mert így legalább az üres lakásba le tudtam dobni azt a néhány cuccot, amiket annyira fontosnak tartottam, hogy nem ért rá másnapra amikor is kihozzák a többi általam vásárolt lakásbavalót.

A belvárosi vásárlásban akadt egy kicsi na jó, nagy probléma. Vagy inkább problémák. A rajongók. Most őszintén, ki az aki ezt a hétvégét kihagyná? Hát persze hogy senki. Pláne a tinik köreiben. Szóval minden rajongó a boltok környékein volt. Vagyis ez azt jelentette, hogy feltartották a vásárlótársamat. De szerencsére abba az üzletbe ahol éppen Harry és én tartózkodtunk nem engedtek be egy rajongót sem. Így hát amíg én bent vásárolgattam az egyik boltban, addig Harry a rajongókkal fotózkodott, és fényképeket csinált velük. Mire mindegyik rajongó elérte a célját már majdnem 9 óra volt. Addigra én meg vettem magamnak 3 Nike cipőt, kettő bakancsot, converse-eket meg rengeteg ruhadarabot. Szinte meg tudtam volna a negyedét tölteni a megtervezett gardróbomnak. Szóval jó úton haladtam. Plusszba vettem még egy jópár sminkcuccot is. Már éppen indultam át egy fehérneműboltba, amikor is Harry is végre csatlakozott hozzám.
 

-Na hova?- féloldalas mosolyával nézett rám. Imádtam azt a mosolyát. A nap folyamán elég sokat láttam tőle. Valahányszor elszórakoztam Luxxal, vagy éppen helyeseltem az ötleteit, vagy csak éppen a tekintetünk összeakadt. És valahányszor ez megtörtént, egy kisebb pírral az arcomon visszamosolyogtam rá. Ahogy most is.
-Ide.
-O! Victoria's Sicrets! Ha nem gond, akkor veled tarok!- rámkacsintott, és előrement. Én pedig ismét elpirultam. Szerencsére nem látta. Hirtelen eltűnt a szemem elől. Gondoltam majd meglesz, ezért elkezdtem keresgélni. Rengeteg szép szettet találtam, így hát muszáj volt szortíroznom. Elgondolkodva indultam a fülkék felé ahol a legjobbakat felpróbálom, amikor valaki elkezdett hátulról válogatni a kezem közt lévő darabokból.
-Én ezt inkább hanyagolnám, mert kevés a csipke rajta,.. viszont ezen meg túl sok... Ennek a színe nem olyan jó. De ezek nagyon jók. Viszont nekem ez annyira ne..-hirtelen megfordultam, és egy gyilkos tekintettel néztem a szexi rekedtes hangú srácra.
-Harry! Ne Lopózz Még Egyszer A Hátam Mögé! Vagy legalább ne ilyen félelmetesen.!- Nagyon hadartam, de azért megpróbáltam érthetően beszélni.
-Jó-Jó! én csak segíteni akartam. Viszont most indulj próbálni! Én innen foglak figyelni!- egy kanapéra mutatott ami a fülkékkel szemben volt. És mindet mutasd meg!- egy kacsintással levetődött a kiszemelt kanapéra. Kicsit összezavarodtam. De miért ne? istennőm megszólalt. Már vártam..
Tehát bevonultam a próbafülkébe és próbálgattam fel a csipkésebbnél csipkésebb, szexisebbnél szexisebb, szebbnél szebb fehérneműszetteket, és rögtönzött divatbemutatót tartottam az egy szem nézőmnek, aki elég rendesen végigmért. Mindig. És mindig elmondta a véleményét. Amik, hát hogy is fogalmazzak, eléggé zavarba ejtőek voltak. De ezek mégis önbizalmat adtak, és kezdtem egyre bátrabb lenni. Már a végén zene is szólt. Hála Harrynek. Végül 16 készlettel távoztunk a boltból. Végül még egy két boltba bementünk ahol ő vett egy két dolgot. Pontosabban 3 Nike cipőt. Pont mint én. 2 air max-et, és egy free runt. Pontosan ahogy én is. Csak a színek különböztek. Jaj meg vett még egy farmert is. Amit nem is csodáltam, ugyanis elég szakadt volt amit éppen viselt. Végül 10 körül sikerült visszatérni az autóhoz.
-És most hova?- már az autóban ültünk amikor Harry feltette a kérdést.
-Hát. Őszintén szólva. Nem nagyon tudom. Egy hotelbe...- vállat vonva elkezdtem előre bámulni.
-Na oda nem foglak vinni! Azt most felejtsd el. Tudom is, hova foglak vinni.- A szeme felcsillant és már gázt is adott.
-Ha a 1D házba viszel, akkor közlöm veled, hogy én oda nem szeretnék menni.-lesütött szemmel az orrom alá dörmögtem. Tudtam hogy meghallotta.
-Tudom. Nyugi nem oda foglak. Hanem hozzám.- Nos ő ezt olyan nyugalommal mondta, mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Kicsit nagyokat néztem..
-Hogy hova?
-Hozzám. Vagyis nem a házamba, mert az még épül. De majd meglátod hova. Éjfélre ott leszünk. Addig pihenj. - nagyon nyugodt volt. Én meg ideges. Teljesen kibuktam. 2 órás út.. Ha úgy vesszük akkor el is rabol.
-Harry hova viszel?
-Nyugodj meg, és pihenj. Nekem most telefonálnom kell.- És ezzel a lendülettel már a telefonját pötyögte. -Szia Gem! Otthon vagy?.. Ok.. Figyelj éjfél körül ott leszek. Majd beszélünk... Puszi!-és ezzel le is tette.
-Harry! addig nem foglak békén hagyni, amíg el nem mondod hova megyünk.
-Mondtam, hogy hozzám.-feladtam.. Rájöttem, hogy ennél többet nm fogok tőle megtudni. Így hát elhelyezkedtem, de úgy hogy az út is és Harry is a látószögembe kerüljön. Annyira könnyedén vezetett, és olyan nyugalommal, hogy egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem.
-Azért ennyire nem kell bámulni..- féloldalas mosolyával tüntetett ki, én pedig elszégyelltem magam. Ismét.- Nyugi Baby! Nem haragszok. Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok.-erre beleboxoltam egyet a vállába.



*4 nappal később*

Gondolom mindenki azon tanakodik hogy ugyan hova is vihetett Harry. Na jó azért annyira nem volt bonyolult.  Holmes Chapel volt az a bűvös város. Az elmúlt négy napban, hogy is mondjam.. Odaköltöztem. Anne imádni való nő. Csupa szív. Harry nagyjából vázolta nekki a helyzetet, aki azok után hezitálás nélkül befogadott. Még akkor is ha én nem is kértem. El lettem volna szállodában is. Nos amikor ezt Anne meghallotta, kicsit mérges lett, mondván hogy ez a hely ezerszer jobb mint egy hotel, és a házi ebédnél nincs is jobb. Na meg a helyi pékségben csinálják a legjobb péksüteményeket a környéken. Más választásom nem is volt. Maradnom kellett. Gemma pedig pont olyan mint az édesanyja. Ugyan olyan gondoskodó. De azért le sem tagadhatná Harryt. A személyiségük nagyon hasonlított. Ami a házat illeti, egy nagyon kis otthonos 3 (!) hálószobás kis lakás. Egyből beleszerettem. Sőt magába a városkába. Harry szinte minden nap elvitt egy-egy számára különleges helyre amikor nem Londonban a lakásomon dolgoztunk. Nagyon megkedveltem őt. És úgy tűnt ő is engem. Minden idejét velem töltötte. Néha átjött segíteni Louis Liam és Niall is.
Gondolom mindenkiben az a kérdés is ott lappangott, ugyan hol is aludtam, mikor csak 3 szoba volt. Nos Harry mint a hős, bevállalta a kanapét, amikor Gem is ott aludt. Amikor pedig nem, akkor Harryé volt a csajos szoba. Nekem pedig maradt az övé. Minden kis szegletét megvizsgáltam. Álltalában Harry csak aludni ment át a másik helyiségbe. Amúgy mindig ott volt velem a szobájában. Vagy inkább fordítva.. Volt olyan, hogy megvárta míg elalszok, ugyanis pont ilyen viharos időt sikerült kifognunk. Én pedig utáltam azt. Na meg féltem is.
-Agniiiii!- Niall sipító hangja ragadt ki a gondolataimból.- Valaki keres téged..!
-Ki?-nem értettem. Senki olyannal nem találkoztam, akiket ők ne ismertek volna.
-Én!

XI. Fejezet

Helló újra! 

Utólag is boldog új évet! <3 :*

Tudom, késtem vele! Ne haragudjatok, de ezt elég nehezen sikerült összehoznom :( (4 napig szenvedtem vele) Valahogy nem mennek a töltelékfejezetek. De most itt vagyok! Visszatértem.!   Holnap belekezdek a 12. fejezetbe! Remélem az hamarabb meglesz.. És megígérem izgalmasabb lesz! :) Addig is jó olvasást! 

Nem is húzom tovább az időtöket!

xoxo A.

A hely nem más volt, mint apáék londoni lakása.
-Ez lesz az. -Mondta Harry és egy fekete házra mutatott. Amikor megláttam, nem nagyon hittem a szememnek. Hatalmas és gyönyörű volt. El kellett gondolkodnom, hogy anyuéknak ugyan honnan volt ennyi pénzük, ugyanis nem csak ez a ház lepett meg, hanem az is, hogy amikor betöltöttem a 16ot, akkor nem kis összeg került a tulajdonomba.. Ha ez nem lett volna elég, olyan információk is a birtokomba kerültek miszerint világszerte van a nevemen ingatlan, amit anyuék halála után megörököltem. A furcsa pedig az volt, hogy kettő bankár nem kereshetett ennyit. -Nem jössz?- Harry kirántott a gondolataimból. Csakhogy ő már az én oldalamon állt.
-De.. Persze jövök.. -gyorsan kiugrottam a kocsiból, és a táskámból előhalásztam a lakás kulcsát.. Kicsit szenvedtem a zárral, ugyanis mint később rájöttem a kulcsot nem függőlegesen hanem vízszintesen kell a zárba tenni.. Mikor sikeresen beértem a házba kicsit meglepődtem.. A ház teljesen üres volt.. Vagyis az előszoba. Mint a villám úgy nyitogattam be a helyiségekbe. Mindegyik üres volt.. Csak a fürdőszobák voltak berendezve és a konyha.. De azokban is csak az alap dolgok.. Mint például a fürdőkben a wc, a kád és a mosdó, a konyhában pedig egy fehér modern konyhabútor, beépítve a gáztűzhely a páraelszívóval, mosogató, és a mosogatógép.
Miután az emeleteket is végignéztem, leszaladtam az előszobában hagyott sztárocskához..
-Harry nagy a gond!-teljesen kétségbe voltam esve..- kérlek segíts..
-Oké.. Mondjad miben kéne?- nem értette a helyzetet..
-Figyelj.. Nem szeretnélek feltartani egész napra ezért csak azt szeretném kérni, hogy vigyél el engem egy autókereskedéshez.. Ugyanis kell vennem egy autót, amivel el tudom magam furikázni egy egész napos vásárlásra
-De ráérek én egész nap! Szívesen elviszlek vásárolni! Azért ne vegyél autót.. Ma szabadnapom van úgyis!- biztatóan nézett rám. Én pedig bólintottam egyet, így jelezve neki, megadtam magam..- Na akkor hova menjünk először?- lelkesedett (!) Harry. Vettem egy mély levegőt, majd kiejtettem annak a boltnak a nevét ahova egyszerre imádok is menni - mert ott mindig megtalálom azt amit keresek,- meg utálok is - mert mindig több dolgot veszek azon a helyen a kelleténél.
-IKEA!
-Jaj azt a helyet imádom! Menjünk! - Harry felkiáltott, megfordult és már kint is volt az ajtón. Én ismét vettem egy mély levegőt majd követtem őt.. Nagy nehezen bezártam az ajtót és az autó felé mentem. Harry már a volán mögött ült és éppen a telefonját nyomkodta. Bepattantam mellé. -Hívtam segítséget! Persze csak ha nem baj.- bociszemekkel nézett rám.
-Dehogy baj! Legalább előbb végzünk.. Csak egy kérdés.. Kit vagy kiket takar a segítség?- szeretem a Louist és Liamet is Sőt Niallt is kezdtem megkedvelni, de hogy őszinte legyek ha ők lettetek volna azok akkor még a mai napig ott lennénk.. Szerencsémre nem ők voltak azok.
-Lou. A stylistunk. Nagyon jó ízlése van, és pörög mint a ringlispíl. Sőt ha szerencsénk van akkor hozza az én szemem fényét is.. Luxot.. Egyszerűen imádni való. Te is meg fogod őt szeretni.- a szeme csak úgy ragyogott göndörkének miközben a kislányról beszélt. Ettől mosolyognom kellett. Mindig is szerettem volna egy kishúgot.. Csakhogy lemaradtam róla.. A szüleim sosem akartak még egy gyereket.. Megértem őket.. Még egy olyan hiperaktív gyerek mint én... Hát az biztos kikészítette volna őket idegileg. Még jobban..
Gondolataim közül a telefonom rezgése rántott ki. Mason volt az. Basszus! ez ugrott be először.. Elfeledkeztem róla.. 
-Szia!- kicsit idegesen szóltam bele.. Mason a.. hogy is mondjam... a pasim.. Nos azért nem tudtam pontosan megfogalmazni, ugyanis a mi kapcsolatunk amolyan se veled se nélküled volt.. Ő is megcsalt engem meg én is őt.. Mindenki tudta, hogy csak az iskolán belüli hírnév miatt volt "velem". Mason egy amerikai cserediák volt.
-Szia.. Nem felejtettél el szólni a londoni kiruccanásodról?- utáltam a kérdőrevonásait. Általában mindig félvállról tettem rá.. Mint ahogy akkor is.
-Mason! Jól figyelj rám, ugyanis többet nem mondom el. Ne keress többet, mert ennek most van vége. Ami köztünk volt az semmi. Szóval most már nem kell titokban megfektetned Leilat. Szia!- meg sem várva a válaszát kinyomtam.
-Öhm.. Agni.. Ez mi volt? Ne vedd tolakodásnak.- Szegény Harry azt sem tudta hogyan kérdezzen rá a dolgokra. Ezért úgy döntöttem, elmesélem neki..
-Figyelj Harry.. Még mielőtt azt hinnéd, hogy most zokogni fogok, vagy bármi, megnyugtatlak. Nem fogok. A lényeg, mint gondolom hallottad, kidobtam Masont, aki egy tetü. Egyszer egy buliban odajött hozzám, és megkért, játsszam el a csaját, mert az mindkettőnk hírnevén dob. Habár az én hírnevemen nem nagyon tudott már feljebb dobni, ennek ellenére belementem. Ez a kapcsolat őt sem nagyon érdekelte, és engem sem. Ő is "megcsalt" engem meg én is őt.. Csakhogy megfeledkeztem róla. És hát eljutottunk ide.. Kidobtam. Amúgy is idegesített.. Három hónapig el kellett játszanom vele a boldog párt. De a legrosszabb mégis az, hogy amióta együtt vagyunk, egy srác sem mer velem lefeküdni.. Azért a három hónap szex nélkül, hogy is mondjam kikészít... Gondolom neked ilyen gondjaid nincsenek..
-Hát én másfél hónapja.. Szóval együtt érzek.-  Harry rám kacsintott.- Megérkeztünk. És ahogy látom Luxék is.- rámutatott egy fekete autóra, ami előtt állt egy kislány. Amikor észrevette az autót elkezdett integetni. Nagyon aranyos volt, és kis csinos. Egy fekete fehér csíkos pulcsi volt rajta, egy fekete tapadóval. Egy kék sapka volt a fején és egy fekete bakancsot viselt.
Harry leparkolta az autót és kiszállt. Én kiszállás előtt magamra kaptam a bőrdzsekimet. Miután kiszálltam becsuktam a kocsi ajtaját, és megfordultam. Lux állt közvetlen előttem.
-Szia! Agnes vagyok!-Leguggoltam hozzá, és rámosolyogtam.
-Szia! Én Lux vagyok!- Kicsit megdöbbentem amikor megölelt. De habozás nélkül viszonoztam. Miután a pici kezeivel elengedett én felálltam ő pedig odaszaladt Harryhez. Hirtelen a semmiből elém termett kizárásos alapon Lou.
-Szia Agnes vagyok!-mosolyogva köszöntem neki.
-Szia én meg Lou! Hogy vagy? Most költöztél ide? Hogy tetszik London? Honnan ismered a fiúkat? Nem készítettek ki?- ilyen és még ehhez hasonló kérdésekkel bombázott. Volna. Ugyanis elkezdtem válaszolni, mert féltem, mire a kérdések végéhez ér már elfelejtem az elsőket.. Megtörtént már nem is egyszer..
-Fu.. Nos. Köszi jól vagyok. Kezdek felpörögni, ugyanis amikor vásárlásról van szó mindig ez van. Ami a költözést illeti.. Igen most költöztem ide. Sajnos a várost nem nagyon volt időm bejárni, ugyanis ma jöttünk vissza a fiúkkal. Vagyis Louissal Liammel és Harryvel. Az utóbbival tegnap ismerkedtem meg a Párizs-London vonaton,Nialllel és Zaynnel ma regge találkoztam először, Louist pedig akkor volt szerencsém megismerni, amikor Harry segítségével a bátyámat kerestem akiről tegnap óta tudok, és nem más mint Liam... - ezek után megálltam, és vártam Lou reakciójára, ami egy oh- volt.- Szóval nem igazán tudtak kikészíteni. Habár szerintem próbáltak.- az utolsó mondatomat kicsit halkabban mondtam, hogy Harry ne hallja. Ezen a szőke energiabomba jót kuncogott. Be kell valljam én sem bírtam visszafojtani a halk kacagásom.
-Mi olyan vicces?- értetlenkedve a kezében Luxxal jelent meg göndörke köreinkben.. Mi ketten pedig egy fejrázással jeleztük, hogy semmi.- Hát jó akkor menjünk.! Vigyázz Ikea jövünk!- ezzel a mondattal a két gyerek el is tűnt a látóterünkből ugyanis befutott a hatalmas üzletbe.
-Amúgy miért is jöttünk? Mert Styles sem tudta pontosan.
-Hát Lou.. Az az igazság, hogy rengeteg dolgot kell venni. Inkább mondom azokat, amiket nem kell.- az ajtó felé menet beszélgettünk.
-Oké!
-Nos a konyhában van konyhabútor meg a nagy háztartási gépek. Vagyis gáztűzhely, páraelszívó és mosogatógép. Van mosogató is. A fürdőkben is megvannak az alapok. Fürdőkád, zuhanykabin wc és mosdó. Jaj és lámpák is vannak, viszont kellenek majd álló és asztali lámpák. Meg persze rengeteg dekoráció. Kispárnából pedig sosem elég!-muszáj volt nevetnem a kispárna elméletemen.
-Jaj, akkor itt leszünk egy darabig. De nem baj. A domináns színek pedig mik legyenek?- nos az volt az amit nem tudtam.. Vagyis csak ötleteim voltak. Így hát inkább a kedvencemnél maradtam. Ami szerencsémre beleillett a házba.
-Szerintem legyen a fekete fehér. Az pont passzol a házhoz. A stílus pedig legyen modern, de mégse annyira. Úristen ez egy kicsit értelmetlenül hangzott.- elszégyelltem magam. Már a bejáratnál voltunk.
-Nyugi! nem volt az!-rámmosolygott.- Mindent megveszünk ami kell. Most gyere keressük meg Harryt és Luxot.-Már a játszóháznál voltunk. Nm is tudom miért de benéztem. És lám Lux volt bent a labdák között.
-Megvannak!- és ekkor olyat láttam ami kicsit meglepett. Ugyanis oda be maximum a 6 évesek mehetnek be. Csakhogy volt egy nagyon nem 6 év alatti.- Harry! Mit csinálsz te ott bent?- rászóltam ugyanis féltem, hogy kiküldenek minket.- Gyere ki mielőtt jön egy biztonsági őr..!
-De hiszen pont egy engedett be!

X. Fejezet

Helló! :*

Meghoztam a fejezetet :) Remélem mindenkinek jól telt a karácsony :) Most így egy nappal utána sikerült megírnom :) remélem tetszik. :) Annyit még tudni kell hogy a történetben a fiúk személyisége bizonyos dolgokban eltér. Nem egyezik a valósággal. A héten szerintem hozok a következő részt is. Addig is érjétek be ezzel. Ha bármi kérdésetek van írjatok nyugodtan! :) A kommentekért sem fogok megharagudni! 

Jó olvasást és szünetet! :*

xoxo Agnes

Arra ébredtem hogy valaki bököget.. Ez egy kicsit idegesített. 2 dolog miatt.. Az egyik, hogy utálom ha felkeltenek- ezért nem vagyok jóba az ébresztőkkel- a másik pedig, hogy utálom ha bökögetnek, és hát amikor ezt a kettőt egyszerre csinálják akkor nagyon, de nagyon kibukok. Ez akkor sem volt másképp.
-Mivan?-hirtelen rámérgedtem a bökdösőmre, aki egyből abba hagyta.
-É..Én csak szólni akartam, hogy megérkeztünk.-kinyitottam a szemem, és egy kétségbe esett, és ijedt Harryvel találtam szembe magam. Olyan aranyos volt hogy egyből elszállt az összes haragom.
-Oh.. Bocsi csak nem szeretem ha felkeltenek, és ha "szurkálnak". Ne haragudj. - Megpróbáltam bocsánatkérőn nézni rá.
-Semmi gond!- és sikerült. Gondolatban vállon veregettem magam.- Gyere menjünk be.- Ébresztő órám rám mosolygott. Én pedig rá, és bólintottam egyet. Kimásztunk mind a ketten, ugyanis a két hátsóüléslakó már behúzta a csíkot a házba. - Ha gondolod átvihetlek a lakásodhoz.- ismét mosolygott.
-Benne vagyok, csak először menjünk be.
-Jaj én sem most gondoltam.- hangosan felnevetett. -Először gondoltam eszek. Tarts velem.
-Szívesen.- ismét rámosolyogtam. Bementünk a házba. Odabent csak a másik két utazótársam volt.
furcsa volt hogy Niall és Zayn tartózkodott a közös házban. Meg is kérdeztem Harrytől a hollétüket.
-Niall és Zayn nincsenek itt?
-Nincsenek. Viszont nemsokára jönnek. Már nagyon kíváncsiak Liam elveszett húgára.- éreztem, hogy valami nem stimmelt az utolsó mondatában. De nem nagyon foglalkoztam vele. Egyszer úgy is minden kiderül. Inkább követtem Harryt a konyhába. Én ott leültem egy székre és vártam, hogy együnk valamit.
Harry kivett a hűtőből egy hatalmas edényt, és megmelegítette. Amíg az melegedett gyorsan megterített. Vagyis inkább az asztalra tett négy tányért és négy villát. Nem sokkal később felmelegedett a kaja, és ő szólt a többieknek.
-Ezt te főzted?-kérdeztem Harryt, aki már éppen szólásra nyitotta volna a száját csakhogy valaki félbeszakította.
-Dehogyis. Abból senki sem enne.-Louis volt az.- Vagy ha mégis akkor az a korházban kötne ki. Niall hozta valahonnan.. De együnk mert éhes vagyok.-fogta magát és levágódott mellém.Harry is így tett. Liam is megérkezett és csatlakozott hozzánk. Mindannyian szedtünk egy kicsit a hatalmas adag húslevesből. Nagyon gyorsan bepusztítottuk a tányérjaink tartalmát.
Éppen hogy befejeztük csengettek. Louis már rohant is ajtót nyitni. Nem sokkal később tapsikolva jött vissza a konyhába.
-Fiúúúk! És Agni! Nézzétek ki van itt!-Vigyorogva mutatott az ajtó felé ahol egy szőke hullámos hajú lány állt.
-Lottie!-Harry pattant fel először és ölelte meg a lányt. Szegénykét eléggé megszorongatta. Aztán pedig Liam is megszorongatta.
-Szia Harry! Szia Liam!- intett a két említettnek. Én pedig felálltam és odamentem hozzá hogy bemutatkozzak.
-Szia! Én Agnes vagyok. Liam húga. -rámosolyogtam. Látszott rajta hogy egy kicsit össze volt zavarodva de azért visszamosolygott.
-Szia! Én pedig Lottie. Louis tesója.- magához ölelt. Kicsit furcsáltam, ugyanis ez Franciaországban nem volt nagyon divat. De szerintem aranyos gesztus. Én pedig visszaöleltem.- Liam nem is mondta, hogy van húga. Azt hittem egyke...
-Ez egy hosszú történet.. De a lényege annyi, hogy csak féltestvérek vagyunk, apai részen. Csakhogy mi nem tudtunk egymásról tegnapig. Én eljöttem és megkerestem őt.
-Értem.-Lottie aranyos volt. Látszott rajta, hogy hitt nekem.- Itt laksz Londonban?
-Nem.. Vagyis néhány hétre ide költözök ugyanis tegnap kiderült hogy a szüleimnek van itt egy lakása. Csak ezt is elhallgatták előlem. Amúgy Párizsban élek a nagyszüleimmel.
-Hogy-hogy a nagyszüleiddel? Várj menjünk át a nappaliba.- Megállított mielőtt válaszolhattam volna neki. Bementünk a fő helyiségbe és leültünk a kanapéra. A fiúk pedig kint maradtak a konyhában. - Nos hallgatlak.
-A szüleim meghaltak. 10 éve.- az emlékek újra elkezdtek mardosni.. Lehet hogy már 10 éve, hogy nincsenek mellettem, de még mindig nagyon fáj visszagondolni azokra az időkre. Egy 8 éves gyerek már úgy ahogy felfogja, ha meghal valaki. Nem olyan kicsi. Azt meg pláne ha a szüleit veszti el.
-Jaj sajnálom! Nem tudtam! Részvétem.- Lottie szemeiben láttam a sajnálatot. Ezek után inkább témát váltott. beszélgettünk egy kicsit. Én is meg tudtam róla egy két dolgot. Jól megtaláltuk a közös hangot. Csakhogy egyszer egy ajtócsapódás szakított minket félbe. Az ajtó előtt pedig a maradék két bandatag állt. Niall és Zayn. Zayn intett egyet Lottinak, Niall pedig nagyon megörült amikor észrevette őt és ő öleléssel köszöntötte. Utána pedig engem is magához húzott és bemutatkozott.
-Szia! Niall vagyok! Te biztos Agnes vagy.- ezerwattos mosollyal nézett rám. Ez az én arcomra is mosolyt csalt.
-Szia! Igen én vagyok Agnes. Örülök hogy végre megismerlek.
-Én is!- vett egy mély levegőt, és hirtelen felcsillant a szeme.- Kajaaaa! Ráadásul húsleves.- ezzel el is tűnt a konyhában. Zaynre néztem aki engem méregetett. Ez egy kicsit idegesített. Gondoltam jelzem neki valahogy. Így hát intettem és köszöntem neki.
-Szia!
-Hy.-ilyen bunkó hangnemmel és lenézően sem köszöntek nekem előtte. Én pedig azt is utáltam ha valaki bunkózik velem, pedig nem adtam rá okot. Szóval nem hagytam annyiban.
-Ennél flegmábban nem ment?- az egyik szemöldökömet felvontam és úgy mértem végig. Jól nézett ki. De nem annyira kiemelkedően. Amikor meghallotta a kérdésemet a szemöldökei a magasba repültek és a szemei kikerekedtek. Na ekkor az egész történet egy hatalmas fordulatot vett. Olyat mondott amire szerintem senki sem számított.
-Jaj bocsánat, nem tudtam hogy ennyire érzékeny vagy a szerinted bunkó köszönésemre. De sajnos nem szoktam olyanokkal jópofizni akik megpróbálnak minden féle hülyeséget elhitetni a barátaimmal, és velem. Sajnálom de én nem ugrok be a kis színdarabodba. Semmi kézzel fogható bizonyítékod sincs azokról a szerinted tényekről amiket állítasz. Felőlem csinálhatsz bármit de én nem hiszek neked.- az undor ami az arcán volt az megjelent a hangjában is. Szinte köpte felém a szavakat. Nem hittem a fülemnek. Összezavarodtam. Hirtelen egy halk hangot hallottam a konyha felöl. Egyből odanéztem. A másik négy fiú  állt ott tátott szájjal. A szememet elkezdte marni a sós folyadék. Nem bírtam ott maradni. Muszáj volt eltűnnöm onnan. Egyből felpattantam a kanapéról. Egyenesen a kijárati ajtó felé indultam. Amikor Zayn észrevette, hogy az ajtóhoz sietek egyből félreállt az utamból egy gyöztes mosollyal az arcán. Hallottam hogy valaki utánam siet. Nem néztem hátra. Felesleges volt. Mert amint kiléptem az ajtón, az illető megfogta az és visszaszólt Zaynnek.
-Ezt ugyan minek kellett? Á.. Inkább ne is válaszolj.- ezzel be is csapta az ajtót az illető, aki nem más volt mint Harry. Hallottuk ahogy Zayn elkiáltja magát bent.
-Na ne csinált Harry, hogy te is az ő oldalán állsz. Szánalmas.- próbáltam nem foglalkozni vele. De nem ment. Iszonyatosan fájt. Fel sem tűnt, hogy a könnyeim patakokban folynak. Csak akkor amikor harry megpróbálta őket letörölni.
-Gyere. Menjünk!- megfogta a kezem és elkezdett az autójához vezetni. Beszálltunk én pedig még mindig sírtam.. Alig bírtam megtartani magam- annyira rázkódott a testem de nem csak a sírástól hanem mert fáztam is az eső miatt- nemhogy beszélni. De azért összeszedtem minden erőm.
-Ho..Hova megyü..nk?-a hangom itt ott elcsuklott a sírás miatt. Szipogtam egy párat is.
-Majd meglátod. Kérem a telefonod.. Valamit meg kell néznem rajta.- kicsit furcsálltam de odaadtam neki. Néhány pillanat múlva már vissza is kaptam, és már indultunk is. Az út a célunkhoz negyed óra volt. Nem tudtam hol vagyunk. Aztán rájöttem.