XVI. Fejezet

Sziasztok Drágáim!!

Nos meghoztam ezt a részt is. :) ne haragudjatok a késésért, de mostanában nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt terveztem.. De most itt a nyár szóval megígérem, hogy lesz rendszeresen új rész. :) kisujjeskü! :)

Remélem tetszeni fog ez a rész. Nagyon nincs benne semmi érdekes. Ez inkább ilyen töltelék. DE a következő érdekesebb lesz :)

Nos akkor jó olvasást! :) 

Agnes xx

-Biztos, hogy Oroszország?-már egy ideje a Francia autópályákon mentünk amikor Harry megszólalt.
-Te máshova mennél? Mert ez csak egy ötlet volt. -Nekem aztán oly' mindegy volt, hogy hova megyünk. A lényeg az volt, hogy minél messzebb..
-Az az igazság, hogy nem nagyon rajongok Oroszországért.. Ha választhatnék akkor inkább Norvégia.. Az valahogy jobban csalogat...
-Ez nem is egy rossz ötlet. Akkor legyen Norvégia. Elvileg ott is van egy kisebb házikója a szüleimnek, mert sokat jártak oda.. Talán még én is voltam ott. Várjunk csak.. Harry!!- hirtelen bepánikoltam..
-Mondjad!
-Mondd, kérlek hogy elhoztad a házak kulcsait.. Kérlek!-ugyanis én elfelejtettem..
-Azokat amik a szobádban voltak egy dobozban az asztalodon?-mosolyogva nézett rám. Én pedig csak bólintottam egyet.- Nos igen. Szerencsédre hoztam őket. Ott van a hátsóülésen a táskám mellett.- egy hatalmas kő esett le a szívemről..  Hátra fordultam a dobozkámhoz. Az összes kulcsomat abban tároltam.
Benne volt a házak listája, pontos címe és szinte az összes lakáshoz a kulcsa. Nekiálltam keresgélni a címek között. Norvégia, Mo i Rana..
-Hát akkor Norvégia..-eléghalkan ejtettem ki a számon.. Csodáltam, hogy én hallottam.
-Tessék a GPS, írd be a címet.- egy két percet matatott előttem majd a kezembe adott egy kütyüt. Nagy nehezen rájöttem hogyan is működik. Beállítottam az úticélt és felcuppantottam a tartóját a szélvédőre és beletettem a GPS-t. És már készen is voltam.

Közel öt óra utazás után- amit nekem sikerült végigaludnom - megálltunk egy benzinkúton Kölnben. Nagy nehezen felébredtem és bementem fizetni, mondván én nem vagyok ismert, ezért engem nem ismernek fel. Szerencsére egy rajongó sem tartózkodott a benzinkút területén. Vagyis csak azt hittem. ugyanis mire kiértem a shopból egy nagy adag kajával és üdítővel addigra egy kisebb rajongócsoport volt az autó körül. Kicsit nehezen de sikerült átvergődtem a lányok között akik éppen aláírásokat gyűjtögettek és képet készítettek Harryvel.
-Hoztam kaját.- teljesen nyugodtan mondtam Harrynek miután visszaültem a helyemre és a sok vásárolt terméket hátradobtam a többi cuccunkhoz. Ami nem volt valami hú de milyen sok..
-Rendben mindjárt indulunk csak ezt aláírom.- Nem is volt szegénynek ideje felém néznie mert folyamatosan papírokat dugtak be az ablakon.- Ez az utolsó.!- szegény már kicsit ideges volt mert mögöttünk is dudáltak. Elég sokan. miután az utolsó papírt is aláfirkantotta, felhúzta az ablakát és már indított is. De mielőtt elindultunk dudált egyet nehogy elüssön valakit. Amint elhagytuk a benzinkút területét egy hatalmas sóhaj hagyta el a szánkat.
-Nem értem, hogyan kerülnek egy benzinkútra rajongók..- egyszerűen nem tudtam felfogni.. Mert még városhatáron kívül is voltunk..
-Nyugi.. Én sem. Ne de inkább együk mert éhen halok.- az igazság az volt hogy én is majdnem éhen haltam. Ezért hátranyúltam és elkezdtem sorolni a választékot.
-Nos. Van rántotthúsos szendvics, sonkás szendvics, tonhalas szendvics, májkrémes szendvics, croissant, kakaóscsiga és virslis baguett. Mellé pedig van kávé termoszban, frissen facsart narancslé, kakaó, tea vagy joghurt.
-Akkor egy rántotthúsos szenyót kérek kávéval. Te mit eszel?- amíg odaadtam neki a menüjét addig én is elkezdtem gondolkozni az enyémen.
-Szerintem kakaós csigát, kakaóval.- ez a kedvencem. Ha tehetem mindig azt eszem. Kipakoltunk minden innivalót a pohártartóba és elkezdtünk enni. Habár Harry elég vicces volt, ugyanis a szendvicsből a hús folyamatosan kicsúszott ezért nekem nyavalygott, hogy segítsek neki visszatenni. Nekem pedig más választásom nem volt.

Az uzsonnánk után nekem újra sikerült elaludnom.. Harry állítása szerint 4 órát. Két óra volt vissza már a célunkig. Vagyis inkább egy egyéjszakás szállásig. Azt terveztük, hogy Aalborgban töltjük az éjszakát és másnap onnan megyünk tovább.
Miután és felébredtem, partneremmel végigbeszélgettük a maradék utat. Sokat mesélt a gyerekkoráról, a családjáról, és Luxról. Imádta azt a kislányt. Habár őt csak imádni lehet. Bűntudatom volt, ugyanis a hülye ötletem miatt most nem tud a szeretteivel találkozni.. Inkább egy agyilag elcseszettel tölti minden idejét.. De hogy miért..   Ezen gondolkozni nem nagyon volt időm mert megérkeztünk a célunkhoz. A városban elmentünk egy körútra, mert kellett vennünk egy két dolgot. Végül találtunk egy kisebb bevásárló központot, ahol vettünk néhány vastag ruhát és cipőt, meg egy két fontos dolgot amire egy hosszabb időben az embernek szüksége van. Szerencsére nem ismerték fel Harryt.. Egy óra alatt ott is végeztünk útközben láttam olyan házakat ahol ki lehet venni szobákat. Azt gondoltam, egy estét kibírunk ott.

...

Már vagy a 4. olyan házban voltam, ahol van kiadó szoba, de egyik sem volt jó mert szinte mindenhol volt egy olyan fiatal lány akin felfedezhető volt legalább egy One Direction-ös kiegészítő vagy ruhadarab. Így hát muszáj volt tovább kellett keresgélnem. Végül találtunk egy olyat ahol egy öreg néni lakott, és elmondása szerint az unokája Amerikában van és majd csak egy hónap múlva megy csak hozzá, így kiadja a szobáját.
Mi pedig egyből le is csaptunk arra a szobára. A néni aranyos volt nagyon. Miután megmutatta melyik ajtó mögött van a szobánk ő lement és mondta hogy összedob nekünk egy kis vacsorát, addig mi pakoljunk ki nyugodtan. Miután a néni lement az emeletről én beléptem az ajtón nyomomban Harryvel. De én nem bírtam beljebb menni mert ledöbbentem, utána hátranéztem Harryre, és abban a pillanatban elkapott a röhögőgörcs.. Amilyen fejet vágott.. Hát az valami hihetetlen.
-Remélem tudsz... Majd.. ú..úgy aludni.. hogy közben a banda képei vannak.. Mindenhol.. -a nevetéstől alig bírtam beszélni.. Még kartonbabák is voltak. De gondolom Harry lehetett a kedvenc mert neki külön helye volt. Az ajtóval szemben.
-Haha.. Nagyon vicces vagy.. De megnyugodhatsz, mert tudok. Minden rokonom ezt csinálja.. Csak ott mindenen én vagyok.. Az egy kicsit zavaróbb.
-Nekem is be kéne szereznem egy ilyet a hálószobámba.- odamentem az a Kartonharryhez, és megöleltem majd még egy puszit is nyomtam az arcára.
-Minek ha itt az igazi?- egy perverz mosoly jelent meg az arcán. Vállat vontam.
-Csak úgy. Na gyere Karton Harry szeretnék veled egy képet csinálni.- átdobtam a karomat a nyakánál és elkezdtem odahúzni a táskámhoz amiből előhalásztam az iPhoneomat.
 -Komolyan mondom féltékeny vagyok magamra.. Velem bezzeg sosem csinálsz képet és nem is így szoktál fogadni.. - szomorú arcot vágott én pedig megsajnáltam. Ezért szinte rá vetettem magamat és úgy öleltem meg. Ő pedig szorosan magához szorított. De nagyon gyengéd volt. Mintha attól félne, hogy összetörne.
Kiélveztem a pillanatot és magamba szívtam bódító illatát. Örültem hogy itt van velem. Nagyon sokat jelentett. Kicsit elfordítottam a fejemet, hogy jobban odaférjek az arcához. Amire adtam egy óriási nagy puszit. Olyan jó cuppanósat. Ezen újra elkezdtem nevetni. De már Ő is csatlakozott hozzám. A néni szakított minket félbe, amikor is bejött a szobába.
-Édeseim! Megcsináltam a vacsorát.- ránk mosolygott és ki is ment az ajtón. Mi pedig összeszedtük magunkat és lementünk enni.