I. Fejezet

Helló!

Meghoztam az első fejezet. Remélem a bevezető tetszett. Ahogy azt is hogy ez is fog. Ha igen akkor írj kommentet. Ha nem akkor is :) Szeretem a kritikákat. Nem lett olyan hosszú.. Sajnálom. De az időm ennyit engedett. Megígérem a következő hosszabb lesz. Addig is olvasgassátok ezt,és ha gondoljátok majd írok blogajánlókat amiket érdemes olvasni :) addig is vigyázzatok magatokra, kitartás a suliban. De legfőképp jó olvasást. 

 xoxo A.

-Szóval tudtátok... Ismeritek... -negyed óra múlva tudtam csak megszólalni. Egyszerűen nem ment. Csak tátogtam mint egy hal.. Kellett egy kis idő mire fel fogtam.. 

-Igen tudtuk..-papa válaszolt a kijelentésemre. Ahogy észrevettem mama meg sem tudott egy szót sem kinyögni.. Csak papának ment..

-Miért nem mondtátok? Merre van? Hol tudom megtalálni? Még ma oda szeretnék utazni.- hirtelen dőltek belőlem a kérdések...

 -Londonban él. Tessék a címe. Mi 2 hónapja voltunk nála. Gondoltuk hogy még ma el szeretnél menni oda. Vonattal a legegyszerűbb 1 óra múlva indul egy. Gondolom azzal szeretnél menni.

-Igen... Azzal... Igen.. Megyek is... Bepakolni... Nem viszek sok mindent... Ugyanis ma már jövök haza.. Vagy max holnap... Nem tudom... De most megyek... Mindjárt jövök...- nagyon ideges voltam. Általában olyankor hadarok és össze vissza beszélek.. Nos ez akkor sem volt máshogy. Gyorsan felfutottam a lépcsőn és azon gondolkodtam hogy hogyan is mondjam el Liamnek hogy én vagyok a húga...Elhatároztam hogy majd útközben kitalálom... Egy nagyobb táskába beledobtam egy farmert, egy pulcsit, és a többi fontos dolgot, amire szükségem lehet maximum két napban. Beletettem még a két borítékot is. Ezek után átrohantam a fürdőbe. Felkötöttem a hajam és magamra kaptam egy fekete farmert és egy fehér-kék csíkos pulcsit. Tettem fel egy kis sminket, majd visszamentem a szobámba ahol beleugrottam az egyik fekete bakancsomba, és fogtam a táskám. Már útra készen álltam. Így hát lementem. Fél órám volt a vonat indulásáig. A mamáék elkészültek. Papa kiállt a kocsival amíg a mama bezárta az ajtót. Utána gyorsan beszálltunk és már mentünk is az állomásra, ahol megvettük a jegyeket. A búcsúzkodást rövidre fogtuk. Tudtuk, hamarosan úgy is találkozunk. Megkértek hogy adjam át üdvözletüket Liamnek. Én megígértem nekik hogy át fogom. Felszálltam a vonatra ami már indult is. A vonaton csak egy üres kabin volt.. Gondoltam elfoglalom azt. Leültem és elhelyezkedtem.. Nem sokkal később jött az ellenőr. Nem volt sokáig a kabinomban. Nem sokkal az ellenőr után megálltunk Párizs utolsó megállójában. Hamar indultunk tovább. 

  Épp a tájat szemléltem amikor is nyílt a kabinajtó. Egy kapucnis napszemüveges srác lépett be rajtam.. Egy két göndör fürt kilógott a kapucni alól. Kicsit vicces volt. Azt tudni kell rólam hogy én mindenen tudok nevetni. Na szóval vissza az idegenhez. 

-Leülhetek ide? A többi kabinban nincs üres hely. - a mély hangja zene volt a fülemnek. Egyszerűen megbabonázott.

-Persze nyugodtan.- angol volt. Angliai. Lehetett hallani a kiejtésén. Én amerikait és angliait is tanultam. De az angliait használom. Így hát meg tudom őket különböztetni. Az pedig száz százalék hogy angol ez a göndör mély hangú srác, aki velem szemben foglalt helyet. Nem nagyon foglalkoztam vele, mit csinál. Folytattam a kifelé bámulást. Fél szemmel viszont láttam amikor leveszi a kapucniját és a napszemüvegjét is. Az utóbbit a táskájából elővett tokba tette és visszarakta a fekete táskába. Nekidőlt a "falnak" és engem nézett. Éreztem az arcomon. 

-Meddig mész? -kíváncsian nézett.

-Londonig. És te?- úgy gondoltam abbahagyom a táj kémlelését, inkább megpróbálok vele kommunikálni.

-Én is. -aprókat bólogatva felelt a rövidke kérdésemre.- Harry vagyok. - udvariasan bemutatkozott.

-Én pedig Agnes.- kezet fogtunk, és egymásra mosolyogtunk. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom. Sms-t kaptam. Flora volt az. A legjobb barátnőm... -Basszus- a fejemhez kaptam. Rájöttem hogy róla elfeledkeztem... Elhatároztam hogy most nem fogom megnézni az üzenetet.. Nem akarok magyarázkodni.. 

-Minden rendben? - egyik szemöldökét felhúzva nézett rám Harry. 

-A-a... -megráztam a fejem.- Elfelejtettem szólni a legjobb barátnőmnek arról hogy elutazok Londonba... Most küldött egy sms-t... Nem merem megnézni... 

-Oh.. Értem.. Akkor nézd meg később..-mosolyogva vállat vont. Aranyos volt. Én is elmosolyodtam, és belenézem a szemébe.. Elvesztem a smaragdzöld tengerben. Gyönyörű szép színe volt.. Nem tudtam elhinni. Ő is a szememet nézte..Majd az arcom. Nagyon alaposan végigmérte az arcom. Ez kicsit zavart. Miután "végzett" vele mintha meglepődött volna.. Vagy nem is tudom.. Olyan furcsán nézett.. Ez zavart..

-Mi a baj? - muszáj volt rákérdeznem... 

-Emlékeztetsz az egyik ismerősömre.. Áh.. mind1.. Mesélj valamit..-hamar terelte a témát. Inkább hagytam.. 

-Oooké.. Inkább kérdezz. Jobban szeretek válaszolni.

-Londoni vagy aki kiruccant Párizsba vagy Párizsi vagy aki Londonba utazik?

-A második. Na és te?

-Én az első. -mosolygott.-Meddig maradsz Londonban? 

-Legjobb esetben is csak holnapig.-kicsit elszomorodtam.. Rájöttem hogy nem tudom megnézni Londont. Pedig ez volt az egyik álmom.. 

Bevezető

Helló mindenki!

Na akkor jöjjön aminek jönnie kell. Itt a bevezető. Lassan jön az első fejezet. A pontos időt nem tudom... sok mindentől függ. hétközben nem hiszem ugyanis koleszos vagyok. Nem is húzom tovább. Jó olvasást! :) Komizni ne felejtsetek! 

xoxoA.

Párizs. Egy gyönyörű város. Életében egyszer mindenki eljutna ide. Jó azt aláírom hogy szép,de ha megtehetném akkor visszamennék az időbe és nem költöztem volna oda. Kényszer volt. Nem volt más választásom. Párizs előtt Németországban éltem.. Imádtam ott lakni. Csakhogy egy nap a szüleim meghaltak és muszáj volt költöznöm. A nagyszüleimhez. Párizsba. Most Holmes Chapelben lakok, és ez a történet arról fog szólni hogyan is kerültem én ide. Azt nem fogom elárulni, mennyi idő tartott nekem eljutni ide. Majd a történet végén meg fogjátok tudni. Gondolom mindenki azon gondolkozik hogy én  ki vagyok. Minden ki fog derülni. Figyeljétek meg. Titkok nem fognak maradni. Nos akkor kezdeném az elejéről a történetet. Vagyis annyira nem az elején. 

  Agnes Payne vagyok. 18 éves. 1-2 fontos dolgot tudni kell rólam. Mint már említettem a szüleim meghaltak. 8 éve. 10 éves voltam. Ha lett volna választási lehetőségem én biztos maradok Németországban. Ott minden jó volt. De hát egyszer mindennek vége lesz, de mindig jön helyette valami más. Berlin helyett jött Párizs. A szüleim helyett a nagyszüleim. Most figyelnetek kell ugyanis ez csak a bevezető bevezetője volt. Most fog csak elkezdődni a történetem. Az életem egy 180°-os fordulatot vett a 18. születésnapomon, mikoris a nagyszüleim átadtak nekem egy levelet amit még a szüleim írtak. Hátha meghalnak ezelőtt a nap előtt.
  A levelet remegő kézzel nyitottam ki. Féltem. Ismertem magam ezért leültem, mert tudtam ha nem teszem azt összeesek. A levelet anya írta. Látszott a betűkön. Ezer közül is felismertem volna az írását.

 "Boldog szülinapot kicsim!
Az okot amiért ezt a levelet megírtuk apáddal, nem tudjuk pontosan.. Egy biztos legbelül éreztük hogy ezen a napon már nem leszünk veled. A levél tartalmáról annyit hogy először hihetetlen lesz, de igaz, és azért nem mondtuk el neked mert féltünk. Féltünk hogy itt hagysz minket és inkább megkeresed őt. A Bátyád. Jól olvastad. Van egy bátyád, de csak féltestvér. Gondolom hallottál már apádnak arról a kapcsolatáról amelyik még előttem volt. Abból a kapcsolatból apádnak lett egy gyereke. Egy fia. Ezt akkor tudtuk meg amikor apáddal összejöttünk. Akkor a gyerek 2 hónapos volt. A nő ránk bízta mondván neki nem kell egy gyerek. Ez a gyerek a Liam Payne nevet viseli. Liam 6 hónapot töltött nálunk. Ezalatt az idő alatt csináltattunk apasági tesztet. Ez azt mutatta ki hogy Liam apja egy és ugyan az az ember mint a te apád. Egyik nap megjelent Liam anyja. Közölte velünk hogy ő visszaveszi a gyereket és majd ő felneveli. Ő úgy is tett ahogy mondta. Az anyjával tartottuk a kapcsolat, és meg is látogattuk Liamet. Nagyon megszerettük. Utoljára akkor láttuk amikor te 5 éves voltál. A nagyszüleid tartják vele a kapcsolatot. Ő ne tud rólad. Szeretnénk ha megkeresnéd őt. Fontos lenne nekünk. Van számára is egy levél, szeretnénk ha azt átadnád neki. A nagyszüleid elmondanak neked minden információt róla amit tudnak. Reméljük annyi elég lesz. Sok sikert a megkereséséhez. 
Mi apáddal mindig a szívedben leszünk és ránk bármikor számíthatsz. Fentről vigyázunk rád.Kérlek érts meg minket.Örökké szeretni fogunk!. Ezt sose felejtsd! 
Még egyszer boldog szülinapot! 

Anya és Apa 

  Ledöbbentem. Nem is kicsit. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Nem értettem.. 

A történetről

Helló mindenki!

Agnesnek hívnak. 16 éves vagyok, és directioner.
Ezen az oldalon egy történetet olvashattok majd. Nemsokára hozom a bevezetőt és az első fejezetet. Már 21 oldal meg van írva, de csak papíron. remélem sok olvasóm lesz. Azt tudnotok kell hogy semmi ötletem a történet hosszúságáról, és még ötleteim sincsenek. :D ezek csak úgy jönnek maguktól... De hogy honnan az rejtély :P A történetet már egy páran olvasták. Ők azt mondták hogy nekik tetszett. Remélem nektek is fog :)
Na akkor a történetről.

Van egy lány. Németországban élt, csakhogy a szülei meghaltak. Így hát Párizsba kellett költöznie 10 évesen a nagyszüleihez. A történet a 18. szülinapján kezdődik. Egy levél teljesen felfordítja az életét. Aki  kíváncsi a levél által átélt kalandokra az térjen ide vissza. Itt meg fogja tudni. Minden kérdésre választ fog kapni. Minden ki fog derülni. Remélem sok embert fog érdekelni.

A történet még annyit kéne tudni hogy a lány fogja elmesélni. Kisebb nagyobb elkanyarodások lesznek benne de mindig vissza fog térni a történethez. Egy dolgot szeretnék kérni. Legyetek olyan szívesek és írjatok egy komit hogy tudjam érdekel-e titeket vagy sem. Remélem az előbbi. :)

Akkor a bevezetőig türelem :) xoxo A.