X. Fejezet

Helló! :*

Meghoztam a fejezetet :) Remélem mindenkinek jól telt a karácsony :) Most így egy nappal utána sikerült megírnom :) remélem tetszik. :) Annyit még tudni kell hogy a történetben a fiúk személyisége bizonyos dolgokban eltér. Nem egyezik a valósággal. A héten szerintem hozok a következő részt is. Addig is érjétek be ezzel. Ha bármi kérdésetek van írjatok nyugodtan! :) A kommentekért sem fogok megharagudni! 

Jó olvasást és szünetet! :*

xoxo Agnes

Arra ébredtem hogy valaki bököget.. Ez egy kicsit idegesített. 2 dolog miatt.. Az egyik, hogy utálom ha felkeltenek- ezért nem vagyok jóba az ébresztőkkel- a másik pedig, hogy utálom ha bökögetnek, és hát amikor ezt a kettőt egyszerre csinálják akkor nagyon, de nagyon kibukok. Ez akkor sem volt másképp.
-Mivan?-hirtelen rámérgedtem a bökdösőmre, aki egyből abba hagyta.
-É..Én csak szólni akartam, hogy megérkeztünk.-kinyitottam a szemem, és egy kétségbe esett, és ijedt Harryvel találtam szembe magam. Olyan aranyos volt hogy egyből elszállt az összes haragom.
-Oh.. Bocsi csak nem szeretem ha felkeltenek, és ha "szurkálnak". Ne haragudj. - Megpróbáltam bocsánatkérőn nézni rá.
-Semmi gond!- és sikerült. Gondolatban vállon veregettem magam.- Gyere menjünk be.- Ébresztő órám rám mosolygott. Én pedig rá, és bólintottam egyet. Kimásztunk mind a ketten, ugyanis a két hátsóüléslakó már behúzta a csíkot a házba. - Ha gondolod átvihetlek a lakásodhoz.- ismét mosolygott.
-Benne vagyok, csak először menjünk be.
-Jaj én sem most gondoltam.- hangosan felnevetett. -Először gondoltam eszek. Tarts velem.
-Szívesen.- ismét rámosolyogtam. Bementünk a házba. Odabent csak a másik két utazótársam volt.
furcsa volt hogy Niall és Zayn tartózkodott a közös házban. Meg is kérdeztem Harrytől a hollétüket.
-Niall és Zayn nincsenek itt?
-Nincsenek. Viszont nemsokára jönnek. Már nagyon kíváncsiak Liam elveszett húgára.- éreztem, hogy valami nem stimmelt az utolsó mondatában. De nem nagyon foglalkoztam vele. Egyszer úgy is minden kiderül. Inkább követtem Harryt a konyhába. Én ott leültem egy székre és vártam, hogy együnk valamit.
Harry kivett a hűtőből egy hatalmas edényt, és megmelegítette. Amíg az melegedett gyorsan megterített. Vagyis inkább az asztalra tett négy tányért és négy villát. Nem sokkal később felmelegedett a kaja, és ő szólt a többieknek.
-Ezt te főzted?-kérdeztem Harryt, aki már éppen szólásra nyitotta volna a száját csakhogy valaki félbeszakította.
-Dehogyis. Abból senki sem enne.-Louis volt az.- Vagy ha mégis akkor az a korházban kötne ki. Niall hozta valahonnan.. De együnk mert éhes vagyok.-fogta magát és levágódott mellém.Harry is így tett. Liam is megérkezett és csatlakozott hozzánk. Mindannyian szedtünk egy kicsit a hatalmas adag húslevesből. Nagyon gyorsan bepusztítottuk a tányérjaink tartalmát.
Éppen hogy befejeztük csengettek. Louis már rohant is ajtót nyitni. Nem sokkal később tapsikolva jött vissza a konyhába.
-Fiúúúk! És Agni! Nézzétek ki van itt!-Vigyorogva mutatott az ajtó felé ahol egy szőke hullámos hajú lány állt.
-Lottie!-Harry pattant fel először és ölelte meg a lányt. Szegénykét eléggé megszorongatta. Aztán pedig Liam is megszorongatta.
-Szia Harry! Szia Liam!- intett a két említettnek. Én pedig felálltam és odamentem hozzá hogy bemutatkozzak.
-Szia! Én Agnes vagyok. Liam húga. -rámosolyogtam. Látszott rajta hogy egy kicsit össze volt zavarodva de azért visszamosolygott.
-Szia! Én pedig Lottie. Louis tesója.- magához ölelt. Kicsit furcsáltam, ugyanis ez Franciaországban nem volt nagyon divat. De szerintem aranyos gesztus. Én pedig visszaöleltem.- Liam nem is mondta, hogy van húga. Azt hittem egyke...
-Ez egy hosszú történet.. De a lényege annyi, hogy csak féltestvérek vagyunk, apai részen. Csakhogy mi nem tudtunk egymásról tegnapig. Én eljöttem és megkerestem őt.
-Értem.-Lottie aranyos volt. Látszott rajta, hogy hitt nekem.- Itt laksz Londonban?
-Nem.. Vagyis néhány hétre ide költözök ugyanis tegnap kiderült hogy a szüleimnek van itt egy lakása. Csak ezt is elhallgatták előlem. Amúgy Párizsban élek a nagyszüleimmel.
-Hogy-hogy a nagyszüleiddel? Várj menjünk át a nappaliba.- Megállított mielőtt válaszolhattam volna neki. Bementünk a fő helyiségbe és leültünk a kanapéra. A fiúk pedig kint maradtak a konyhában. - Nos hallgatlak.
-A szüleim meghaltak. 10 éve.- az emlékek újra elkezdtek mardosni.. Lehet hogy már 10 éve, hogy nincsenek mellettem, de még mindig nagyon fáj visszagondolni azokra az időkre. Egy 8 éves gyerek már úgy ahogy felfogja, ha meghal valaki. Nem olyan kicsi. Azt meg pláne ha a szüleit veszti el.
-Jaj sajnálom! Nem tudtam! Részvétem.- Lottie szemeiben láttam a sajnálatot. Ezek után inkább témát váltott. beszélgettünk egy kicsit. Én is meg tudtam róla egy két dolgot. Jól megtaláltuk a közös hangot. Csakhogy egyszer egy ajtócsapódás szakított minket félbe. Az ajtó előtt pedig a maradék két bandatag állt. Niall és Zayn. Zayn intett egyet Lottinak, Niall pedig nagyon megörült amikor észrevette őt és ő öleléssel köszöntötte. Utána pedig engem is magához húzott és bemutatkozott.
-Szia! Niall vagyok! Te biztos Agnes vagy.- ezerwattos mosollyal nézett rám. Ez az én arcomra is mosolyt csalt.
-Szia! Igen én vagyok Agnes. Örülök hogy végre megismerlek.
-Én is!- vett egy mély levegőt, és hirtelen felcsillant a szeme.- Kajaaaa! Ráadásul húsleves.- ezzel el is tűnt a konyhában. Zaynre néztem aki engem méregetett. Ez egy kicsit idegesített. Gondoltam jelzem neki valahogy. Így hát intettem és köszöntem neki.
-Szia!
-Hy.-ilyen bunkó hangnemmel és lenézően sem köszöntek nekem előtte. Én pedig azt is utáltam ha valaki bunkózik velem, pedig nem adtam rá okot. Szóval nem hagytam annyiban.
-Ennél flegmábban nem ment?- az egyik szemöldökömet felvontam és úgy mértem végig. Jól nézett ki. De nem annyira kiemelkedően. Amikor meghallotta a kérdésemet a szemöldökei a magasba repültek és a szemei kikerekedtek. Na ekkor az egész történet egy hatalmas fordulatot vett. Olyat mondott amire szerintem senki sem számított.
-Jaj bocsánat, nem tudtam hogy ennyire érzékeny vagy a szerinted bunkó köszönésemre. De sajnos nem szoktam olyanokkal jópofizni akik megpróbálnak minden féle hülyeséget elhitetni a barátaimmal, és velem. Sajnálom de én nem ugrok be a kis színdarabodba. Semmi kézzel fogható bizonyítékod sincs azokról a szerinted tényekről amiket állítasz. Felőlem csinálhatsz bármit de én nem hiszek neked.- az undor ami az arcán volt az megjelent a hangjában is. Szinte köpte felém a szavakat. Nem hittem a fülemnek. Összezavarodtam. Hirtelen egy halk hangot hallottam a konyha felöl. Egyből odanéztem. A másik négy fiú  állt ott tátott szájjal. A szememet elkezdte marni a sós folyadék. Nem bírtam ott maradni. Muszáj volt eltűnnöm onnan. Egyből felpattantam a kanapéról. Egyenesen a kijárati ajtó felé indultam. Amikor Zayn észrevette, hogy az ajtóhoz sietek egyből félreállt az utamból egy gyöztes mosollyal az arcán. Hallottam hogy valaki utánam siet. Nem néztem hátra. Felesleges volt. Mert amint kiléptem az ajtón, az illető megfogta az és visszaszólt Zaynnek.
-Ezt ugyan minek kellett? Á.. Inkább ne is válaszolj.- ezzel be is csapta az ajtót az illető, aki nem más volt mint Harry. Hallottuk ahogy Zayn elkiáltja magát bent.
-Na ne csinált Harry, hogy te is az ő oldalán állsz. Szánalmas.- próbáltam nem foglalkozni vele. De nem ment. Iszonyatosan fájt. Fel sem tűnt, hogy a könnyeim patakokban folynak. Csak akkor amikor harry megpróbálta őket letörölni.
-Gyere. Menjünk!- megfogta a kezem és elkezdett az autójához vezetni. Beszálltunk én pedig még mindig sírtam.. Alig bírtam megtartani magam- annyira rázkódott a testem de nem csak a sírástól hanem mert fáztam is az eső miatt- nemhogy beszélni. De azért összeszedtem minden erőm.
-Ho..Hova megyü..nk?-a hangom itt ott elcsuklott a sírás miatt. Szipogtam egy párat is.
-Majd meglátod. Kérem a telefonod.. Valamit meg kell néznem rajta.- kicsit furcsálltam de odaadtam neki. Néhány pillanat múlva már vissza is kaptam, és már indultunk is. Az út a célunkhoz negyed óra volt. Nem tudtam hol vagyunk. Aztán rájöttem.

Egy kis változás + Videó + Infó

Üdv újra :)

 

mint a címben olvashattátok egy kisebb változás történt a bolgban. Ez nem olyan oriási, csak annyi, hogy Agnes 2 évvel idősebb lett. Ennek a közeljövőben fontos szerepe lesz. Még ha nem is lehet majd róla olvasni, de akkor is az életkor az sok mindent befolyásol. Erre csak most jöttem rá. Elnézést szeretnék kérni.

Kb ennyit szerettem volna mondani :)

 

Ui.: nem tudom hogy láttátok-e a videót amikor a fiúk a Midnight Memoriest adják elő az amerikai X-Factorban. Nos hanem, akkor  ITT van. :) Én nagyon de nagyon imádom <3 egyszerűen ahw *-* amikor Harry nem is tudom mit csinál ( nem tudok rá szavakat Sorry :S ) akkor elolvadtam :D Eszméletlen jók voltak *-* <3

 

Uui.: szerintem még ma hozom a X. fejezetet :*

Uuui.: Felkerült még egy blog az Ide érdemes benézni modulba :) Olvassátok azt is :)

xoxo Agnes

IX. Fejezet

Hellóóó!
Visszajöttem ! :) bocsánat a késésért.. :S sajnálom.. Viszont most majd jönnek a részek :) ;) remélem tetszeni fog :)
Előre is Boldog Karácsonyt és Sok Ajándékot Kívánok Mindenkinek :))

xoxo Agnes

London felé menet egyszer megálltunk egy benzinkúton.. Hát ami ott történt, az elég vicces volt. Legalábbis szerintem.
Nos megálltunk egy kisváros kicsi benzinkútján, mert a fiúk szerint itt nagyon kicsi az esélye annak hogy rajongókba botlanak. nos ezt ekég rosszul hitték. Amit kiszálltak az autóból egy kislány ordított fel.
-Úristen ez a Harry Liam és Louis!!!-hirtelen körülbellül 20 másik kislány rohamozta le a fiúkat. Mint később kiderült eppen egy rajongótalálkozóra tartottak, csak a buszuk megállt tankolni. A 3 sztárocskám aránylag jól birta. Mindenkinek adtak egy-egy autógramot, és csináltak egy csoportképet, ugyanis többre nem volt idejük a lányoknak. Sajnos menniük kellett. Ha ez nem lett volna elég, bent a shopban, az kutaslány is felismerte őket. Szegény lány nem tudott angolul, így befogtak engem tolmácsnak.. Gondolhatjátok mennyire örültem neki.
-Nessiii! kérdezd meg hogy van-e sárgarépaaa!- Louis végig nyaggatott.
-Louis! Nem kérdezem meg! Tele van az autó répával. Kibírod..
-Oké. De akkor Harry vegyen nekem Chipset meg csokit.-Durcás fejet vágott. Ez szerintem egy kicsit vicces volt.
-Menj és válogass, én pedig mondom neki.- ahogy ezt Loui meghallotta, már rohant is a Chipsek és az édességek felé. Én pedig Harryhez, aki éppen a kávéautómatánál állt.
-Kérsz te is?-Amikor odaértem rámmosolygott.
-Nem, köszi. Louis üzeni hogy vegyél neki nasit. Mondtam neki hogy menjen válogatni, és majd én szólok neked. Ugye nem baj?
-Dehogy is. Viszont induljunk mielőtt felvásárolja a shopot.- bólintottam egyet, msjd elindultunk a csajhoz. Szegényke nem nagyon hitt a szemének. Ezen  mosolyognom kellett. Harry szólt a két elkóborolt jómadárnak. Lou 10 csomag chipssel és közel 15 tábla csokival tért vissza. Ezeket ledobta a pultra. Drága bátyám pedig egy csomó játékot vett. Volt köztük  4 Angry Birds-ös püssmadár, focilabda, kisautók, és toy storys játékok.
-Ez minden? -kérdezte a lány, és beletúrt hosszú szőke vasalt hajába. Nem úgy nézett ki, mint egy picsa. Inkább tűnt aranyosnak. Nem volt rajta sok smink sem. Egy fehér tapadó pólót és egy farmert viselt. Jól állt neki.
-Agni mit kérdezett?-Harry rám nézett.
-Azt, hogy lesz-e még valami.-erre Hazza odafordult a lányhoz és mosolyogva megrázta a fejét. A lány pedig olvadozott, majd szorgosan beütötte a fiúk álltal összegyűjtött cuccokat. 7 percig szenvedett szegény. Mikor végzett, Harry átadott egy kártyát neki. Gyorsan végeztünk a fizetéssel. Már éppen indultunk,- vagyis próbáltunk úgy kijutni az épületből, hogy minden kacatot egyszerre viszünk,- amikor a lány utánam szólt.
-Elnézést! De lehetne... Hogy... Izé.. Egy képet csináljak a fiúkkel? Meg mondjuk egy autógramot kérni?- fülig vörösödött.
-Megkérdezem de szerintem igen. -rámosolyogtam, ő pedig zavarában vissza.
-Fiúk!-utánuk ordítottam, ugyanis olyan aranyosak voltak, hogy előrementek.- Gyertek ide Légyszi!!- Hát a fiúk jöttek, is csak úgy mint az őrültek. Egymást lökdösték. Egyszer csak Harry akkorát esett mint egy hát. Először megilyedtem, de amikor láttam, hogy mind a hárman a földön fekszenek és rőhögnek, akkor én is nevettem. Eltartott egy kis időbe mire feltornázták magukat a földről. Na hát az is elég vicces volt. De azt vettem észre hogy nem csak szerintem. Ugyanis a csajszi is jóízűt nevetett rajtuk.
Amikor a három jómadár besétált újra a shopba odamentem hozzájuk.
-Először is. Köszi hogy itt hagytatok... Má..-szokás szerint félbeszakítottak.
-Bocsiii!
-Másodszor. Jól vagytok?-kicsit aggódtam értük, de ők meggyőzően bólogattak.- Harmadszor pedig. A rajongótok szeretne egy autógramot és egy képet kérni.
-Ki?-Liam egyik szemét felvonta. Én pedig a lányra mutattam.- Jaaa. Oké. persze.-mosolygott. Odamentek a lányhoz és felálltak egy képhez. Babett- a lány névjegyén ez a név állt- a kezembe nyomta a telefonját, és megkért hogy csináljak róluk egy képet. Szívesen csináltam. Aztán mindeni meglepetésére, megkért engem, hogy had csináljon velem is egy képet. Kicsit furcsa volt de nem utasítottam vissza.
-Liam csinálsz egy képet rólam meg Babetteről?
-Persze.- bólintottam egyet és atadtam az iPhonet. Odaálltam Babett mellé és mosolyogva vártuk a képet. Miután kész lett, Liam vissza adta a telefont a lánynak, és egy papírra ráfirkantották a nevüket. és egy rövidke üzenetet. Babett pedig adott nekik egy lapot amin a twitter neve volt.
Elköszöntünk és már indultunk is tovább, ugyanis még hosszú út állt előttünk.. Az autóban a fiúk gyorsan felugrottak twitterre és bekövették Babettet és engem is. Harry elindult az autóval, és gondoltam én is felugrok twitterre. Gyorsan visszakövettem a fiúkat, és bekövettem a benzinkutascsajt is és a másik két One Direction tagot is.
Nem sokkal később rezgett a telefonom. Egy képet csicsergett ki Babett. Vagyis kettőt. Az egyiken a mi közös képünk volt a másikon pedig a fiúkkal közös fotója. Egy rövidke kis üzenet állt a képeknél. " @agnes_payne_offical @Harry_Styles @Louis_Tomlinson @Real_Liam_Payne Köszönöm :) <3 Ui.: tudok angolul is.. ;) "
Elmosolyodtam és gyorsan válaszoltam neki.
" @Babett_Morgen nagyon szívesen. :) Ui.: inkább én köszönöm a türelmedet. A fiúk nevében is. :) "
Újra rezgett a telefonom. Harry is válaszolt.
" @Babett_Morgen ezt mondhattad volna.. @agnes_payne_offical  haha.."
Gyorsan válaszoltam neki.
"@Harry_Styles te ne twitterezz inkább vezess! Nem szeretnék meghalni. És gondolom @Louis_Tomlinson és  @Real_Liam_Payne sem. "
Harry egyből válaszolt.
"@agnes_payne_offical oké..."
Aztán feltűnt hogy Liam is és Louis is becsatlakozott. Louis írt először a bátyámnak aki küldte is neki vissza a választ.
" @Real_Liam_Payne kezdjünk el rettegni.. "
" @Louis_Tomlinson szerintem is... "
Ezen elnevettem magam és inkább kiléptem a csicsergőből és az utat néztem. Nagy valószínűséggel elaludtam, mert a következő emlékem már az 1D háznál volt.

VIII. Fejezet

Helló Olvasóim! :)

Hogy vagytok? :) Itt van a fejezet :) kicsit megkésve... De egy kisebb vita volt itthon így nem vihettem be a gépet koleszba, és a hétvégém zsúfolt volt..  Remélem tetszeni fog :) A hibákért bocsánatot kérek, de nem olvastam át... :( Az előző fejezethez volt egy kommentem :) köszönöm Brigi :) <3

Nem is húzom tovább az időtöket! :) Jó olvasást! :*

xoxo Agnes

Nos a kínos reggeli szituáció után én úgy döntöttem, készítek reggelit. Bevonultam a konyhába, és kigondoltam a reggelit. Minden szükséges dolog meg volt hozzá kivéve a cukor. Nem volt a házban egy deka cukor sem.. Ettől egy kicsit kikészültem. Eléggé ingerülten rohantam fel a szobámba, azon belül is a gardróbomba.. Előkaptam egy tengerész csíkos sortot és egy fehér csipketoppot. Beleugrottam az egyik Air Max-embe, gyorsan felkötöttem egy copfba a hajam, és már rohantam volna a boltba csakhogy egy kíváncsi személy megakadályozott a lépcsőlemenetelemben.. Ezen még inkább ideges lettem...
-Hova hova? Csak nem elszöksz előlünk?
-Csak boltba megyek.-az ujjaimmal a korláton kopogtam.
-Akkor jövök én is.-rám mosolygott az az illető akit most szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra, ugyanis ha ideges vagyok és valaki még fel is tart, hát akkor annak sosincs jó vége.. Ezt mindenki tudja aki ismer..
-Harry! Sietnem kell. 5 perc az egész.. Nem kell kíséret! Sietek!
-De én is akarok menni..
-Most nem! Légyszíves engedj át... Hozok nked valamit...- ez a mondat általában be szokott válni.
-Hát jó...-egy hatalmasat sóhajtott. Gondolom tudta hogy esélye sincs ellenem...- Hozz banánt meg répát, északkor elengedlek!
-Oké! Hozok!! Puszi!- adtam neki egy puszit, mire ő félreállt utamból. Én pedig már folytattam is az utamat a boltba. 2 perc alatt oda is értem. Gyorsan fogtam is amit kell és megindultam a kasszához. Nem is tudom hogyan, de észrevettem az egyik újság címlapját.. Kicsit meglepődtem.. Na jó nagyon is. Muszáj volt fognom egyet, ugyanis a boltban csak nem áll neki az ember olvasni. Meg amúgy is siettem. A kasszánál miért is ne, hatalmas sor volt. Azt hittem ott fogok megőszülni.. Aztán egyszer csak én is sorra kerültem. Gyorsan fizettem a PayPass órámmal és már mentem is haza. Otthon hatalmas hangzavar fogadott. Liam a nappaliban énekelt,és hallgatott valami zenét eléggé hangosan, Flor pedig tapsikolt. Harry pedig Louit kergette- vagy fordítva- és közben ordibáltak és sikítoztak.
-Eléééég!- Ahogy meghallották a hangon mindenki elhallgatott. Még a tévé is.
Kettő ismétlem Kettő(!) percig néztem de egy az, hogy majd meg süketültem, kettő, eléggé idegesítő is volt.
-Banáááááán!-Harry volt az első aki valamit is reagált. Odafutott hozzám és elkezdett a szatyorban kotorászni.. Amint megtalálta a banánt neki is esett.
-Eszedbe ne jusson megenni!-rászóltam mielőtt beleharapott volna. Hazza pedig rémülten nézett rám.-Most fogom csinálni a reggelit. Majd utána megeheted.
-Oké..-bólintott egyet majd átadta nekem a banánt.
-Nekem nem is hoztál semmit?- Louis olyan volt mint egy kisgyerek.
-De. Viszont te is csak reggeli után kapod meg.-Louis elszomorodott, és csatlakozott Harryhez az "Agnes nem adja oda az ajándékunkat" csoporthoz. Nem foglalkozva velük bementem a konyhába. 10 perc alatt készen is voltam a reggelivel, ami nem más volt mint Gofri. Szoltam a négy jómadárnak, hogy kaja.
Mint az őrültek, úgy csaptak le az asztalra készített dolgokra.
-Flor! Hol vannak a mamáék?
-Azt mondták,sürgősen át kell menniük Meaux-ba..-olyan volt Flora mintha elhallgatna valamit...
-Azt nem mondták hogy meddig maradnak?
-De... A héten ott kell maradnijuk...-Látszott rajta, ezt nem akarta elmondani... Tudta, hogy ez nekem fáj. El sem köszöntek tőlem, pedig tudták, egy ideig nem fogunk találkozni.. Vettem egy mély levegőt, majd fogtam egy gófrir és rádobtam egy tányérra, amivel felrohantam a szobámba, majd bezártam az ajtót... Éppen amikor beleharaptam a reggelimbe valaki kopogott... Nem nagyon akartam beengedni, de úgy éreztem, muszáj lesz... Az ajtóban Louis állt. Egy kicsit meglepődtem..
-Agni.. Lassan indulnunk kéne, ugyanis nekünk este Paullal kell találkoznunk.. Valamiről akar velünk beszélni..
-Louis. Gyere beljebb.- elálltam az ajtóból, és intettem neki. Ő pedig leült az ágyra, én pedig nekidőltem a falnak. -Louis.. Én nem megyek veletek Londonba.. Nem fogom csak így itthagyni a nagyszüleimet.. El sem köszöntem tőlük..
-Ahogy ők sem tőled... Figyelj Agnii. Nagyon szépen kérlek az egész banda nevében, hogy gyere velünk.. Liam miatt. Egy jó ideje ismerem őt, és meg merném kockáztatni, talán most volt a legboldogabb. Ebben az elmúlt egy napban... Nem szeretnénk, hogy ennek vége legyen. Fontos nekünk. Eddig ő segített nekünk. Most rajtunk a sor.. Meg amúgy is. Úgy megimádtunk.. Szóval légyszíves gyere vissza velünk.. Ami pedig a mamádékat illeti.. Én is szoktam hosszabb időre elutazni és hidd el néha egyszerűbb lenne úgy elmenni, hogy nem volt az a hosszú, de nagyon hosszú búcsúzás...Könnyebb..
-Jó.. Rendben.. Elmegyek veletek. Mikor is indulunk?- igaza volt Louinak, tényleg könnyebb lesz úgy. Meg amúgy is nagyon megszerettem a fiúkat...
-Most! Gyerünk készülj!!! 5 perced van. Annyit mondok hogy Londonban nincs most ilyen jó idő szóval jobban jársz ha kicsit "melegebben" öltözöl fel.-Megindult az ajtó felé. Már majdnem becsukta az ajtót amikor visszaszólt.-A gofrit majd a kocsiban megeheted.-és ezzel becsukta az ajtót. Én pedig a reggel alatt másodszor mentem be a gardróbomba.. Ledobtam a pólómat meg a gatyámat és 2 percig csak álltam és gondolkodtam.. Végül felhúztam egy fehér csőgatyát és beleugrottam az egyik fehér dorkómmal. A felsőt egy kicsit sokáig tartott kiválasztani. De végül a kedvenc Chanel toppomat választottam. Egy fekete hátizsákba pedig bedobtam a fontos dolgaimat és a fejemre húztam a napszemcsimet. Készen is voltam. Gyorsan még belekukkantottam a tükrömbe. Elégedett voltam magammal. Így hát lementem a nappali. Már mindenki indulásra készen állt. Flor kicsit pityergett, és a fiúk próbálták vígasztalni. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Ígérd meg, hogy meg fogsz látogatni!-suttogtam neki.
-Megígérem.-szipogott szegénykém. Majd az ölelkezésünk után a kezembe nyomott egy cetlit és egy kulcsot. -Mamádék küldik. A lakás kulcsa és címe.
-Köszi. Hiányozni fogsz!-mégegyszer megöleltem. Majd a fiúkra néztem. Bólintottam, ők pedig elindultak kifelé, mi meg utánuk mentünk. elköszöntünk barátosnémtől, és beültünk az autóba.. Szokásos felállásban foglaltunk helyet. miközben elindultunk én integettem Florencianak, közben pedig egy, két könnycsepp legördült az arcomon... Az utcát elhagyva rájöttem, ezalatt az egy nap alatt egy új fejezet kezdődött az életemben.. Az pedig hogy ebben a fejezetben mi történt ki fog derülni.. Előbb vagy utóbb...