Hellóka!
Üdv újra. :) elég sokat késtem.. De elnézést.. remélem ez a rész kielégítő lesz. A ruhák leírására kattintva megtaláljátok az általam elképzelt ruhadarabokat. Remélem tetszeni fognak :) A blogba felteszem az elérhetőségeimet is (tumblr & twitter & e-mail cím) , remélem írni fogtok valamit :) Ahogy azt s remélem, hogy tetszeni fog ez a rész. Akinek vannak ötletei vagy ha kérdése akad azokat is leírhatja nekem.
Nos akkor jó olvasást ;)
xoxo Agnes
Harry csak rábeszélt arra, hogy elvigyen kocsival, ugyanis ő el akart tőlem köszönni és még Florral is beszélni szeretett volna. Én pedig úgy voltam vele, ha ennyire akarja akkor oké. Furcsa módon egyszer csak megjelent egy szatyorral, benne ruhákkal amelyeknek a mérete pontosan megegyezett az enyémmel. Csakhogy nekem nem voltak olyan ruhadarabjaim. Vagyis a ruhatáram nem tartalmazott Boy London-os pólót és egy olyan rövid gatyát ami szinte tele volt szegecsekkel. Ami leginkább ledöbbentett, az az volt, hogy egy olyan pink Victoria's Secret-es fehérneműszettet találtam a szatyorban ami pontosan az én méretem volt. Miután magamra kaptam a ruhákat, megkérdeztem Harryt, ugyan hogyan és mégis honnan szerezte ezeket, és honnan tudta méreteimet.
-A hogyan az könnyű kérdés. Elküldtem este Lout hogy vegyen neked mára valami ruhát, de valami kényelmeset, és ő elment egy- két boltba és ezekkel tért vissza. Nos az a kérdésed, hogy honnan tudtam a méreteidet az még egyszerűbb volt. A múltkor együtt vásároltunk. És hát megjegyeztem.- úgy mondta ezt az egészet Harry mintha ez teljesen megszokott lenne.
-Sokszor csináltál már ilyet?
-Soha!-pedig úgy tűnt. Tettem hozzá magamban.- jaj várj egy kicsit! Valamit lent felejtettem.- a fejéhez kapva kirohant a szobájából, majd egy perc múlva megjelent egy becsomagolt fogkefével és egy fésűvel.- Ezt Lou dobta hozzám, mondván hogy én erről megfeledkeztem de ő mindenre gondol. Mondjuk igaza volt, erről megfeledkeztem.- kicsit elpirulva adta át a két dolgot.
-Jaj köszönöm! Már éppen kérni akartam ilyesmiket.
-Nincs mit. Én mos megyek átöltözök.Sietek de te is siess mert mindjárt indulnunk kell.- Mire válaszolhattam volna valamit ő már el is tűnt a gardróbjában.
Így hát én elvégeztem a többi reggeli dolgomat és már indultunk is. A Lakásom volt a cél, ami később az indulási pont lett amint megérkezett Flora. Éppen, hogy kiszállt Liam autójából már el is kezdett beszélni.
-Csak nem? Előbb ide értél mint én? Ilyen is ritkán fordult elő..
-Ahogy látod én voltam most az első. Amúgy meg.. Te mindig sietsz, és inkább vársz.
-Ez mondjuk igaz. Na de induljunk!
-Jó csak előbb had köszönhessek el ettől a két jómadártól. Egy napig távol leszek tőlük és ki tudja hogyan fogják azt elviselni.. -szomorú pofit vágtam barátnőmnek. Ő csak bólintott egyet.
Odarohantam Liamhez és erősen megöleltem. -Siess vissza!- az ölelés közben súgta a fülembe, én csak bólintottam egy aprót, majd átmentem a göndörkémhez, és őt is megöleltem.
-Vigyázz nagyon magadra! Ha bármi baj van hívj és megyek is utánad.- ezt csak én hallottam, mert ő is suttogott.
-Rendben. Köszönök mindent Harry!
Úton voltunk Párizsba. Furcsa volt újra visszamenni. Nagyon semmi sem köt oda csak Flora és a nagyszüleim. Ha tehetném akkor átköltöztetném őket is Londonba. Az a várost körülbelül egy hét alatt jobban megszerettem mint az előző lakhelyemet 10 év alatt.
-Flora! Van egy ötletem!-szegény lányt felvertem az álmaiból, a hirtelen felkiáltásommal.
-Mi?- kicsit kómás volt a hangja.
-Este.. Menjünk el bulizni!!!
-Hova?-Flora nem volt olyan lelkes mint én..
-Rexbe.
-Felőlem.- vállat vonva hátradöntötte az ülést és az ablak felé fordulva aludt tovább.
-OK.- az orrom alatt motyogtam.
Nagy nehezen elvezettem az orvoshoz. 8 volt. Én voltam az első. Nem kellett sokat várnom, mert már ismertek a CT-nél, és amúgy sem voltak előttem. Kihozták a löttyöt amit fél óra alatt meg kell inni. Amikor lejárt az idő, már jött is egy csaj és mondta hogy mehetek is be. Minden rendben ment, a gépben sem ragadtam be. Már csak arra kellett várnom, hogy kivegyék a kanót a kezemből. de amíg arra vártam addig odaadták nekem az eredményeket. Végül megszabadultam a kezemben lévő kanótól és már mentem is. Flora a kocsiban maradt, mert ő azt mondta hogy addig ő alszik amíg én bent leszek.
Az lelettel a kezemben átvezettem az orvosomhoz. Ott sem kellett várnom, mert szerencsére én voltam egyedül a váróban. Egyből bementem hozzá ő megnézte az eredményemet majd csinált egy rutin vizsgálatot.
Elmondása szerint minden rendben volt. Így hát én már mentem is a kocsihoz. Ezért a másfél óráért kellett hazaugranom... Többet vezettem mint amennyit orvosoknál voltam. De nem volt sok időm ezen mérgelődni. Nem sokkal miután a mamáék házához értem Florral, és bent észrevettük, hogy nincsenek otthon a nagyszüleim levágódtunk a tv elé. Éppen a híradó ment. Pont egy akkor történt rendkívüli esetről tájékoztatták a nézőket amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt. Egyből felvettem. A tv-t nem hallottam. De Flora kicsit ledermedt. Ahogy én is amikor meghallottam amit a telefonban mondtak nekem.
-Agnes Payne?
-Igen
-Jónapot! Dr. Jose Betranche vagyok. Sajnálattal közlöm, hogy a nagyszülei egy nemrég történt balesetben életüket veszették. Részvétem.- nem tudtam mit mondani. - Amint tud kérem jöjjön be a kórházba.- erre negynehezen kinyögtem egy rendbent és letettem a telefont. Nem tudtam elhinni. Ideges voltam, és sírtam. A telefonomat hozzávágtam a falhoz, aminek következtében az darabokra tört. Zokogtam. Nekitámaszkodtam a hideg falnak és a könnyeim patakokban folytak. Nem tudtam felfogni. Flora is tudta, mi történt, ugyanis benne volt a hírekben. Ő próbált lenyugtatni, de nem sikerült. Egyszer csak elsötétült minden.
Éles fájdalommal a fejemben tértem magamhoz. De hirtelen nem tudtam, hol is vagyok. Viszont amikor kezdett tisztulni a kép és a fájdalom is kezdett alább hagyni akkor jöttem rá, hogy a nappaliban fekszek a kanapén. Egy helyben feküdtem és gondolkoztam.. Egyszer csak lépteket hallottam a fejem mögött, a konyha felől. Hátranéztem és hát hogy is mondjam... Ledöbbentem. Ugyanis Harry nézett rám döbbent de egyben boldog tekintetével.
-Jaj végre felébredtél! Már nagyon aggódtam.
-Hogy kerültél ide ilyen hamar?- hangom halk volt és akadozott.
-Hamar? Két és fél órája indultam. Nem olyan rég érkeztünk. -aranyosan mosolygott.
-Kivel?
-Liammel. Ő elment a kórházba Florával. Én itt maradtam figyelni rád. Jól vagy?
-Fogjuk rá.. Liamnek is szóltak?
-Igen. Pont a 1D házban voltunk amikor hívták őt. Nem sokra rá hívta Flor, hogy elájultál. Így hát mi elindultunk.
-És.. Liam hogy van?
-Hát ahogy az emberek nagy része ilyen esetekben..
-Mi is bemegyünk a kórházba?
-Be szeretnél?
-A doktor úr azt mondta, hogy menjek be amint tudok.
-De ha nem akarsz akkor nem muszáj. Most hívott Liam, hogy mondta neki az orvos.
-Akkor inkább elmegyek és lefekszek aludni.- nagy nehezen felnyomtam magam a kanapéról majd megindultam a lépcső irányába. Már az első lépcsőfoknál voltam amikor is hirtelen visszafordultam. - Nem szeretnél velem jönni?- egy gyenge mosollyal az arcomon fordultam Harry felé aki egy bólintás után követett. Elég lassú tempóban haladtam. Azt csodáltam, hogy meg tudok egyáltalán állni a lábamon. Amikor beértem a szobámba egyből beleestem az ágyamba. Megpróbáltam szépen, hogy Harry is mellém férjen. Azt viszont nem tudom, hogyan is sikerült. Ő szépen befeküdt mellém, én pedig hozzábújtam. Kellett valaki akire számíthatok, és aki mellett biztonságban érzem magam..
-Ugye ti nem hagytok el engem?- alig bírtam érthetően kimondani azt z egy mondatot ugyanis a könnyeim újra megindultak.
-Sosem hagylak magadra! És a többiek sem!- a hangjától kicsi megnyugodtam. Hittem neki. Azt kívántam bárcsak az Ő hangjára alhatnék el mindig. És mindig Ő nyugtasson meg. Hirtelen egy furcsa ötletem támadt.
-Harry..! Megkérhetlek valamire?
-Persze! Mi lenne az?
-Megígéred, hogy megteszed értem?- féltem, hogyha megtudja mi az ötletem akkor nemet mond.
-Meg.!
-Eljössz velem egy olyan országba ahol nem keresnének? Mindegy hova. Ahova szeretnél...- nem mertem ránézni, de amikor megakadt a lélegzete muszáj volt ránézne. Ledöbbent. Nem is kicsit.
-Most?-alig jutott szóhoz. Én pedig nem mertem megszólalni, inkább csak bólintottam egyet. - Végülis miért ne. De hova.? És a többiek mit fognak szólni?
-Ahova szeretnél nekem mindegy. Menjünk Oroszországba. Oda mindig is el akartam menni. Már elegem van ebből a környezetből. Valami másra vágyok most.. HA itt maradok vagy Londonban akkor érzem hogy előbb utóbb ki fogok bukni. Meg fogják érteni. Aggódni sem fognak nagyon. Remélem. De ugye neked nem baj? Nem lesznek próbáid? Vagy ilyesmi.?
-Nem. Most szünetem van.. De valakinek nem kéne tudnia?
-Gemma és Anne? A többieknek írnék egy levelet. Viszont ha menni akarunk akkor sietnünk kell.
-Rendben menjünk. De ne erőltesd meg magad. Majd én összedobok neked néhány vastag cuccot. Te addig öltözz át egy kicsit melegebb cuccba. És akkor indulunk is. A többit majd ott megvesszük.
-Oké. Sietek.- és már meg is indultam a gardróbomba. Ott magamra kaptam egy szürke Nike melegítőalsót, és egy fehér toppot és egy szintén szürke és szintén Nike szabadidő felsőt. Nagy nehezen pedig előkotortam az egyik régebbi Air Maxemet. Megfogtam a táskámat annak a tartalmát átborítottam az egyetlen hátizsákomba. És már indulásra kész is voltam. pont akkor lettem kész amikor Harry. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és már indultunk is. Pont amikor ráfordultunk az autópályára megcsörrent Harry telefonja. Liam volt az. A telefon tulajdonosa felvette és kihangosította a mobilt.
-Harry hol a francban vagytok.?-szinte kiabált a barátnőm.
-Flora nyugodj meg. Mosst el kell utaznom egy kis időre, de Harry velem jön. Ne aggódjatok.. Megleszünk. Kérlek ne keressetek. Majd jelentkezek. Meg kell értenetek.
-De..- nem hagytam hogy végig mondja, mert kinyomtam.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?- Harry lopva de rám pillantott. Majd vissza az útra.
-Igen ezt. De ha te nem akarsz jönni akko..
-De szeretnék menni. Megígértem. Sosem hagylak magadra!-elvette a telefonját és valakit hívni kezdett. -Anyut hívom.- kicsit várt és már bele is szólt. és kihangosította- Szia Anyu!
-Kisfiam! Szia! Hogy vagy? És Agnes? Megérkeztél Párizsba?
-Jól vagyok, és Agnes is a helyzethez képest. Figyel most olyat mondok amiről csak te, Gemma, Agnes és én fogunk tudni. Agnes és Én most elutazunk Valószínűleg Oroszországba.
-De miért?
-Mert Agnesnek sok már ez az egész, és ki akar szakadni ebből a környezetből egy kis időre. Én pedig nem hagyhatom most magára. Vele kell mennem. Remélem megérted.
-Meg persze. De remélem azért tudunk beszélni. Hiányozni fogtok! Majd Gemmának elmondom én. Legyetek óvatosak. Szeretlek!
-Én is téged Anyu!-és ezzel a beszélgetés megszakadt.
