VII. Fejezet

Hellóóóó! :)

Meghoztam a fejezetet. :) Őszinte leszek. Azt hittem hogy nem tudok  a hétvégén fejezetet hozni. De mégis! Sikerült összehoznom így este/ éjszaka. :P Remélem tetszeni fog :) Ha megkérhetnélek titeket, akkor írjatok kommentet. Jól esne :)

Még annyit mondanék vagyis inkább írnék hogy megnéztem a fiúk amerikai X Factoros fellépésüket és hát ahw.. *-* kb. ennyit tudnék mondani :)  

Most pedig fejezet! :* 

xoxo Agnes

Azt beszéltük meg, hogy Louis és Liam alszik a vendégszobában, és mivel Florencia rengeteget aludt nálam én már megszoktam,ezért ő aludt mellettem. Csakhogy egyetlen egy gond volt ezzel a tervel. Az, hogy egy embert nem tudtunk elhelyezni. Szerencsémre ez az egy ember bevállalta, a kanapén alvó szerepét. Ezért hálás voltam Harrynek. Mindenki nekiállt készülődni a lefekvéshez. Három fürdő van a házban, viszont mégis egy órába telt mire sikerült bejutnom az egyikbe. Próbáltam gyors lenni, de nem sikerült.. Húsz percet csak álltam, és hagytam hogy a forró vízcseppek végigfussanak a hátamon. Szerettem ezt az érzést. Amikor már éreztem hogy kezdek szétázni, gyorsan megmostam a hajamat is.
Miután készen lettem magamra kaptam a kedvenc Victoria's Secrets pizsimet és kifésültem a hajam.
Még egy kicsit csöpögött belőle a víz, amikor bementem a szobámba hogy aludjak. Csakhogy az a probléma nem volt elég, hogy Flor elfoglalta az egész ágyamat, így tíz perc szenvedéssel tudtam helyet csinálni magamnak, de mikor már majdnem elaludtam, akkor drága barátnőm elkezdett rugdosni és azt mondogatta magában "Liam. Liam itt van, és találkoztam vele." és még ehhez hasonlókat. Na az a pillanat volt az, amikor elhatároztam, én nem fogok tovább mellette szenvedni. Így hát fogtam a párnámat és a takarómat, majd lebattyogtam a nappaliba. Már készültem arra, hogy rávetődjek a kanapéra amikor egy horkantást hallottam. Itt a felismerés villámcsapásként ért. Rá kellett jönnöm, hogy a kanapé már foglalt. Így hát inkább letelepedtem a földre. Valljuk be jobban volt ott mint a rugdosó beszélő barátnőm mellett.
...
Hirtelen jött  fájdalom.. Ez volt az amitől felkeltem. Ez a fájdalom az oldalamban volt, és nem nevezhető kicsinek.
-Ááááá! -fáradt és fájdalmas nyögés volt az ami elhagyta a számat. Ez volt az első reakcióm, és ez után pedig a fájdalmas ponthoz kaptam a kezem.
-Basszus! Te mit csinálsz itt?-Harry fáradt de egyben ijedt hangját hallottam, de felnézni rá nem volt erőm.
-Aludtam...-nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam.
-De hogy-hogy itt?
-Hosszú...-el tudtam képzelni mennyire hülyén nézhettem ki. -Ugyan mennyi az idő?
-2:16.
-Mégis hova készültél az éjszaka kellős közepén ilyen sebesen?
-Gondoltam iszok egy pohár vizet.. Csakhogy nem számítottam rá,hogy valaki éppen a földön alszik.-kicsit elnevette magát.
-Drága Harry! Ha mások is vannak a házban akkor erre mindig, ismétlem mindig gondolni kell!
-Ne haragudj drága Agn. Ezentúl számítani fogok a jelenlétedre. De ha most megbocsájtasz akkor kimennék a konyhába inni. Mindjárt jövök.- én erre csak bólintottam egyet, majd ő kiment a nappaliból. Amint a látóteremből kiért, én rávetődtem a kanapéra, majd betakaróztam Hazz ideiglenes takarójával. Imádtam a kanapénkat. Kényelmes és ráadásul hatalmas is volt, még úgy is hogy össze volt csukva. Lapjával 3 ember is elfért rajta, és ez vicces volt.
Éppen, hogy elhelyezkedtem rajta és lehunytam a szemem, valaki elkezdett bökögetni.
-Hmmmm?-hátrafordultam,és megláttam Harryt, aki olyan arcot vágott mint egy kisgyerek.
-Én hol fogok aludni?
-Három lehetőséged van. Első a föld.-itt megrázta a fejét. Erre bólintottam egyet.-A második, a rugdosó és álmában Liamről beszélő barátnőm, Flora mellett, és a harmadik pedig az hogy itt mellettem a kanapén, ugyanis én innen el, nem fogok menni.
-Hát a harmadikat választanám.-bólintottam egy aprót, és az újonnan szerzett alvótársam pedig befeküdt mellém.
-És most alvás!- ez volt a végső mondatom, ugyanis egyből mély álomba csöppentem.
...
-Agiiiiiiiiiii!- Ismét fájdalmat éreztem. Csakhogy most drága barátnőm miatt, aki nagyon profin tudja felvinni a hangját a csillagos égbe. A mesékben ezektől a hangoktól el szoktak törni a poharak.
Az első kezembe kerülő tárgyat, ami abban az esetben egy távirányító volt, a hang irányába dobtam. ettől Flor felnyögött. Ebből azt a következtetést sikerült levonnom, hogy eltaláltam. Ennek belül nagyon is örültem.
-Ezt most miért?
-Azért, mert már mondtam hogy nem adj ki ilyen hangot!-halál nyugodtan, csukott szemmel beszéltem barátnőmhöz.
-De én csak kerestelek!
-Meg vagyok!
-Feltűnt. Nem csodálom, hogy otthagytál éjszaka. Én is inkább aludnék Harry karjaiban mint melletted. -Na amikor a mondata eljutott a tudatomig, felriadtam. Kinyitottam a szemem és Harry fedetlen mellkasa volt a szemem előtt, és az illető pedig magához ölelve aludt.
-Harry!!!-kicsit megütögettem a mellkasát.-Kelj fel, és légyszíves engedj el!-kicsit nyűgösen de elengedett, és kinyitotta a szemét.
-Bocsi!-ennyit mondott, majd nagy nehezen felült a kanapéra, de lehúzta rólam a takarót, ugyanis azzal bugyolálta be magát.

VI. Fejezet

Üdv! 

Nos itt a 6. fejezet. Egy feliratkozóm van aminek nagyon örülök. Remélem tetszeni fog :) Nem is húzom tovább az időt! helyesírásért bocsi! még nem tudtam átnézni! Majd holnap javítok!

Jó olvasást!

xoxo Agnes

-Háát.. Nem az hogy nem szeretnék veletek lenni és megismerni titeket még jobban... Csak nem akarok úgy a nyakatokra maradni,hogy a bandának 2 tagját nem ismerem, és ők sem engem....

-Agnes.. Kicsim figyelj..! Ezek szerint nem tudtál arról, hogy édesanyádék még régebben vettek Londonban egy lakást. A banki eset előtt körülbelül egy hónappal . Mintha érezték volna, hogy ez lesz.. A kulcsa nálunk van, és ha gondolod költözz oda.. Ameddig szeretnél. -a mama szavai után meglepődtem.. Erre egyáltalán nem számítottam. 

-Nos akkor Ness semmi kifogásod nem lehet, ugyanis nem velünk laknál,de mégis a közelben lennél. Szóval indulj meg pakolni.- Liam szó szerint felküldött a szobámba, mintha az apukám lett volna.. Inkább szót fogadtam és felballagtam a kis birodalmamba.
 Előkotortam a gardróbom mélyéről öt bőröndöt, kettő utazótáskát és egy kis hátizsákot. Elkezdtem kipakolni az ágyamra azokat a ruhákat amiket úgy gondoltam, kelleni fognak Londonban. A végén egy hatalmas kupac keletkezett.. Abban volt minden... Kabát, pulcsi, póló, ujjatlan, rövid és hosszú nadrág, cicanaci, melegítő, és még egy csomó ruhadarab.. Ezeket három bőröndbe sikerült belegyömöszölnöm. Eszembe jutott hogy ágyneműt és kéne tenni ezért kikészítettem egy garnitúrát huzattal  amit beletettem az ágynemű tasakjába. Egy kisebb bőröndbe sikerült elpakolnom a fehérneműket és a törölközőket, és egy másikba pedig a cipőimet. A két utazótáskába sminkeket, kiegészítőket, táskákat, és a mindennaphoz szükséges dolgokat tettem. Általában azok az emberek akik nem Párizsban vagy környékén laknak, azok azt gondolják, hogy a párizsiak mind gazdagok mert márkás cuccokban járnak. Nos ez nem igaz, ugyanis azok az emberek nem tudnak arról hogy havonta,kéthavonta hatalmas akciók vannak a boltban, és olyankor nagyon olcsón lehet vásárolni. Nos ezt ki is használják a környékbeliek. 

Nos.. egy óra alatt sikerült is összepakolnom, minden fontos dolgot. Nagynehezen kicipeltem az összes (!) táskát és bőröndöt a lépcsőig, csakhogy a lépcsőn nem tudtam málházd fel a csacsit játszani. Valahogy egy táska kiesett a kezemből, és az lesiklott a lépcsőn. Én annyira megijedtem, hogy felsikítottam. Amikor pedig leérkezett kicsit sem csendesen , akkor kijöt Harry a nappaliból ijedt arccal. Mikor felfedezett a lépcső tetején megnyugodott. 

-Jaj te! Azt hittem valami bajod esett..

-Nem.. Annak nagyobb hangja lett volna.-elnevettem magam ahogy belegondoltam, milyen is lett volna az, ha legurultam volna a lépcsőn. 

-Nem lenne vicces hidd el. Maradj ott, jövök segíteni.- úgy is tett ahogy mondta. Felbaktatott a lépcsőn és kivett a kezemből pár bőröndöt.Nagynehezen lecipeltük az összes cuccomat a nappaliba, ahol Louis és Liam nagyban beszélgetett papiékkal. Mi is leültünk hozzájuk. Mama megparancsolta, hogy az estét náluk kell töltenünk. Ez ellen ellenkezni sem lehetett. Ahogy ezt megvitattuk, időzített bombaként robbant be az egyik legjobb barátnőm Flora. Ő már törzsvendég volt így ő akkor jött ment amikor csak akart. 

-Agiiii!!- Flor mindig így hívott, mert elvileg a magyarok így becézik az Agnest. -Itt vagy? Jónapot Mag néni, és John bácsi! 

-Szia Flora! A nappaliban vagyunk!-Mama volt a leggyorsabb, így ő válaszolt. Amint a nemrég érkezett vendég meghallotta a neki címzett két mondatot, felénk vette az irányt. Harry értetlenül nézett rám. Habár lehet, hogy a többiek is, de csak ő volt a látószögemben. Próbáltam neki eltátogni azt, hogy majd megtudod. Ahogy erre ő rábólintott, be is bizonyosodott az amire gondoltam. Flor megtorpant a nappali küszöbénél.

-A..Agii!-az i betünél felrikkantott.-Ez a One.. a Onee.. a One Direction...-és egy kisebb sikoly hagyta el a száját. -Ezt nem hiszem el.! Hogyan kerülnek ide? Agnes Payne! Meséln....Payne.... Uristeeen! Csak nem?- Leült a nappali ajtajában és várta a magyarázatokat... Mi pedig mindent elmeséltünk neki. Mire végeztünk besötétedett, és felajánlottam Florinak, hogy maradjon nálunk éjszakára. Ő maradt is.. Csakhogy az éjszaka nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem...

Párizsi Ház :)

A kis birodalom :)

V. Fejezet

Helló!

Sikerüült! Megírtam 10 óra előtt. Kicsit rövid lett, de szerintem eseménydús. A következő talán holnap jön. Még nem tudom... El kéne kezdenem írni, viszont ma már nincs erőm... Szóval még nem tudom..

Jóhír!

Lett egy követője a blognak :) Ennek nagyon örülök. Remélem egyre többen fogjátok látogatni.

Nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást :)

xoxo Agnes.

Kb 2 óra után már sejtettem az úticélunkat.
-Oda megyünk ahova gondolom?-Harryre néztem aki csak bólintott egyet. Nem tudtam hogy miért csinálja ezt. Nem értettem miért ilyen jó hozzám.Hiszen egy napja se ismertük egymást, és ezalatt a pár óra alatt annyi.. Sajnos a gondolatmenetem itt megakadt ugyanis megzavartak.
-Neeeees!!!! Segííííts! Meg fog halniii!-Louis visított a fülembe, és a mondatok amik elhagyták a száját megrémisztettek. Bepánikoltam.
-Mi történt Lou? Ki fog meghalni?Jézusom! Harry álj meg!!!!
-Nem tudok!-halál nyugodtan közölte velem a tényt. Én pedig még idegesebb lettem. Ekkor  jutottam el oda hogy hátranézzek. Amikor megláttam Louis problémáját kicsit megkönnyebbültem, habár nem nagyon értettem.
-Louis! Légyszíves magyarázd el hogy mi történt!- a mondatom végére sikerült lenyugodnom.
-Jaj Agni hogy lehetsz ilyen nyugodt? Szegény répa meg fog halni!!! Ez a vadbarom megtámadta és eltört a gerince!!! Korházba kell vinni őt!! Harry vigyél egy korházbaaaaa!-Louis már szinte sírást tettetett. Én meg már alig bírtam ki nevetés nélkül. Magamban pedig volt egy kérdés amire meg akartam tudni a válasz. Ez a kérdés nem volt más, minthogy hogyan került az autóba répa?
-Louis! Nyugi! Nem megyünk vele korházba! Edd meg! Ne reagáld túl legyszíves!-Harry próbálta Louist visszahozni a valóságba. Kisebb nagyobb sikerrel.
-De Harry!!! Te megennéd a barátodat, sőt a társadat ha haldokolna?-Harrynek már kezdett elborulni az agya amitől nekem nevetnem kellett.. Elhatároztam, hogy majd én elintézem a répafiút.
-Louis! Légyszíves! nem mondd azt, hogy azért hoztad a répak, hogy ne edd meg őket..
-Hát...De..
-Nincs de Louis!. Edd meg vagy kidobom az ablakon.- Na ez volt az a mondat amivel áttörést lehetett nála elérni. Egyből belelapult az ülésbe és elkezdte majszolni a répát. Ennek láttán Liamből tört ki először a nevetés, aztán pedig a sofőrből, majd végül belőlem. Jó régen nem nevettem úgy mint azelőtt. A fiúk nagyon jó "hatással "voltak rám. Valahogy mellettük felszabadultabbnak éreztem magam, mit mondjuk az osztálytársaim mellett, akiket már 3, 4, vagy akár 10 éve ismertem. Pedig a 3 jómadarat csak pár órája ismertem. Ez egy kicsit furcsa volt.

-Páriiiiizsbaaaa megyüüüüüünk!?- Liam a felkiáltásával rántott vissza a gondolataimból. Ezzel elmosolyodtam ugyanis én már tudtam a választ.
-Igen Liam, oda.- Harry mosolyogva válaszolt.
-De miért?
-Majd megtudod! Örüljetek, hogy az uticélt tudjátok.-ezen már én is mosolyogtam.
-Komolyan mondom Harry, rosszabb vagy mint egy morcos apa, akit kikészítenek mindig a gyerekek, így hát nem mond nekik semmi információt.- Louis rökögve mondta, az egyébként furcsa hasonlatát. Nem nagyon értettem de inkább rábíztam..

...

Ismét Párizsban voltam.. A One Directionnel. Eléggé fura volt.. Pláne azért mert én voltam a GPS. El kellett ugyanis jutnunk ahoz a házhoz ahol lakok. Nagynehezen eljutottunk oda. A fiúk megrohamozták a házat. HAbár amikor beértem lenyugodtak. Gondolom mamáék meghallották a csendesnek nem mondható belépőnket, ugyanis lejöttek az emeletről. Először nem hittek a szemüknek.
-Agnes! Hogyhogy itthon vagy?- meglepődtek.
-Ne tőlem kérdezd... Hanem Harrytől. Jaj majd elfelejtettem- hirtelen a homlokomra csaptam.- Mama, papa! Had mutassam be a fiúkat. Louis Tomlinson, Harry Styles és Liam Payne. Mindhárman egy 5 tagú bandában énekelnek. Fiúk ők itt a nagyszüleim  Magen és John.
-Liam te vagy az? -mamáéknak elkerekedett a szemük. Majd amikor Liam bólintott egyet, papáék magukhoz ölelték.
-Ezt nem hiszem el!.- mama már a könnyeivel küszködött, én pedig ettől a jelenettől meghatódtam. De ahogy feltűnt a másik két fiú is így volt ezzel.
Liam pár percig tudott csak beszélni Mamiékkal, mert Harry félbeszakította őket.
-Bocsánat de meg kell szakítanom a beszélgetést, ugyanis nekem lenne egy nagyon fontos kérdésem Magukhoz.
-Mondjad csak aranyom!-mama aranyosan mosolygott rá. Ő mindig is ilyen volt. Imádta az embereket.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lehetne-e  arról szó, hogy Agnes pár hétig nálunk lakjon Londonban? Nekünk is szünet van most, és szeretnénk jobban megismerni őt.- Ahogy ezeket a mondatokat meghallottam, elkerekedett a szemem.
-Először nem kéne az érintettet is megkérdezni?- felvontam az egyik szemöldököm.

-Jaj Agni ne mondd azt hogy nem akarsz velünk tölteni pár napot!-Louisnak igaza volt. Régóta szerettem volna elköltözni Párizsból. Vagy legalább elutazni innen hosszabb időre.

Közérdekű!

Üdv mindenkinek!

Lenne pár fontos dolog amiről tudnotok kell :)

1. Amit feltűnt, megváltozott a blog kinézete. Szerintem így sokkal aranyosabb :) Nemsokára lesz fejléc is :) Nem csak a kinézet változott hanem a  főszereplő is.
2. Hétvégén legkésőbb jön az új fejezet. De ha 10 előtt be tudom fejezni akkor még ma. Vagy holnap. :) Szóval remélem várjátok :)
3. Egyik ari szobatársam megosztotta a blogomat, és ezt én is szeretném viszonozni. A blogja: http://emmazayn.blogspot.hu/ . Remélem sokan benéztek hozzá. Ő már régebb óta írja mint én, viszont a koleszban mindig együtt írjuk a fejezeteket :) Mától egy új modul lesz elérhető, mégpedig: Ide érdemes benézni. Aki szeretné hogy a blogja feltűnjön, vagy bármi kérdése van az bátran írjon nekem e-mailt az agnespayne01@gmail.com címre. Mindenkinek válaszolok :)

Puszi: Agnes :)

IV. Fejezet

Üdv újra! :*

Meghoztam ezt is. Gyors voltam? Mert szerintem igen. :) Megígérem hogy mostantól rendszeresebben fognak jönni részek. Remélem sokan fogjátok olvasni, mert ha nem kénytelen leszek MAJD törölni. Kommentelni osztani szabad. :*

 Puszi mindenkinek!

xx Agnes

London

-Agnes... Hát visszajöttetek...-vett egy mély levegőt.-eléggé hihetetlen ami történt... Azt hittem hogy ez egy rossz vicc.. Mindenki azt hinné.. De nem az.. Ez az egész olyan fura.. De jó! Lett egy húgom!- itt már mosolygott.-És én ennek örülök. Először nehéz lesz megszoknom de biztos menni fog.-ismét mosolygott, én pedig nem tudtam felfogni azt amit az előbb mondott. Autómatikusan ránéztem Harryre aki bíztató tekintettel engem nézett. Ettől bátrabbnak éreztem magam. Megpróbáltam összeszedni minden erőmet, és megszólalni.. Kicsit dadogva, de azért sikerült.
-A..Akkor ez mo..most azt jelenti hogy van egy bátyám?-kicsit félve néztem Liamre. Nem tudtam felfogni az egészet.. Azt ami aznap történt. És akkor még kora délután volt.. Először is a szülinapomon kapok egy levelet a szüleimtől, másodszor abban a levélben azt részletezik a szüleim hogy van egy testvérem. Ráadásul egy idősebb fiú.. Ha ez nem lenne elég, én és az őrült ötleteim úgy döntöttünk hogy azonnal meg kell keresni. Londonba jöttem, út közben megismerkedtem egy számomra ismeretlen, világhírű bandataggal, aki, mint később kiderült a bátyámmal énekel, és most ott álltam előtte és vártam a válaszát.
-Igen azt.-ismét megmutatta a fogait, egy fülig érő mosollyal, és megölelt. Egyszer csak az egyik fiú felordított.
-Csoportos ölelééééééés!- a hangból én Louisra tippeltem, és hát van az a mondás hogy talált süllyedt. Na ez erre a helyzetre is elmondható lett volna. A gondolatmenetem után pedig a másik két fiú ránk vetődött amitől  mindannyian hátraestünk, és hát ennek következtében hangos nevetés lepte be a nappalit. Kicsit sokáig tartott mire abbahagytuk, ahogy az is hogy felálljunk. Miután ez a két dolog megvalósult leültünk a nappaliba. Egyszer csak Liam hirtelen megszólalt.
Meddig maradsz?-a szemében a kíváncsiságot vettem észre. Hirtelen ránéztem Harryre is és Louisra is. Az előbbi kicsit szomorú volt ugyanis ő tudta arra a kérdésre a választ amit nagyon nem akartam megválaszolni. Az utóbbi fiúnak a szemében is a kíváncsiság tükröződött. Sóhajtottam egyet, majd megpróbáltam aránylag érthetően válaszolni.
-Hát.. Ami azt illeti még ma haza kéne mennem.. Úgy készültem, legjobb esetben is csak holnapig maradok. Mamiék is csak úgy tudják.- eléggé bántam hogy nem tudtam tovább maradni. Gondolom ez az arcomon is látszott.
-Maradj mééééég!!- Louis úgy nyafogott mint egy 5 éves. Ennek következtében elmosolyodtam.
-Nem lehet...Sajnálom.- a fejemet lehajtottam.
-Nekem van egy ötletem.- Itt mindenki a Harryre nézett, aki vigyorgott mint a tejbetök. Látszott rajta, szerinte nagyon is jó ötlet.
-Mondd Hazz.!- Liam szólította fel az általa említettet.
-A-a!-gonoszan vigyorgott.- Majd megtudjátok. Van 5 percetek elkészülni,-itt a hangneme megváltozott. Megpróbált tábornokos hangon beszélni. Kisebb nagyobb sikerrel. -és kiérni az autómhoz. Váltásruhát is hozzatok! Nem itthon fogunk éjszakázni!.- miután göndörke kiadta a "parancsot", a másik két jómadár úgy viselkedett mint a katonák. Egyszerre elordították, hogy "értettük uram", majd tisztelegtek egyet. Utána meg eltűntek az emeleten. Olyanok voltak mintha ezt gyakorolták volna világéletükben. Mire feleszméltem már Harry sem volt a nappaliban. Én úgy döntöttem hogy nem szeretném megszegni a tábornok parancsát ezért fogtam a táskámat és az előszobába mentem. A tábornok hamar leért, és együtt indultunk ki az autóhoz. Amikor elértünk a célunkig megjelent futva a két jómadár is. A csomagokat betettük a csomagtartóba. Csak a fontosabb dolgokat vittük magunkkal előre. A két "sereghajtó" befoglalta a hátsóülést így nekem az anyósülés jutott. Amit Harry beszállt az autóba már indultunk is, és kifelé haladtunk Londonból. Mind a hárman megpróbáltuk a sofőrből kiszedni az úticélt de nem ő nem árulta el. Így hát bele kellett törődnünk a kisebb tudatlanságba.

III. Fejezet

Hello Mindenki!

Itt a fejezet!!! tudom hogy nem egy hete volt friss de kárpótolok mindenkit mert amint ezt feltettem következik a negyedik rész! Szóval ma Kettő ismétlem Kettő rész van! :D szóval nem is húzom az időt! :) jó olvasást! :*

Ui.: A kommentek, feliratkozások vagy bármi ilyesmi miatt nem fogok megharagudni! ;)

xoxo Agnes. 

....

-Én pedig... Louis Tomlinson. Örülök hogy találkoztunk..Lehet egy kérdésem?
-Persze nyugodtam- Rámosolyogtam.
-Honnan vagy nekem ilyen ismerős? Találkoztunk már? Olyan ismerős vagy neke valahonnan.. CSak azt nem tudom hogy honnan..- nem tudtam hogy most mit válaszoljak.Szerencsére Harry megmentett.
-Louis.. Mindent meg fogsz érteni..CSak türelem.. Még ma választ kapsz a kérdéseidre..
-Hát jó... Na menjünk be.. Mert hallom a rajongókat. -mind a hárman bementünk, és az egyik fiú bezárta az ajtót.
-Mindenki itt van? -Harry elkezdett beszélgetni Louisszal én pedig csak ott álltam mint egy kaki, és hallgattam a beszélgetést.
-Nem. Csak ketten vagyunk itt. Liam és én. Niall Írországban, Zayn pedig Brigivel.
-Liam merre van? Agnes szeretne vele beszélgetni.
-Fent van. Szólj neki.- Harry pedig felindult. Én pedig elkezdtem pánikolni. Remegtem.. Nagyon..
Azt tudni kell rólam hogy ha izgulok akkor remegek. A térdeim a legjobban, és a hangom pedig folyton elcsuklik. Pechemre pedig nagyon izgulós vagyok. Szóval nagyon jó.  Na visszatérve A Direction házba. Harry ugye felment én pedig ott maradtam a csíkospólós Louissal.
-Gyere üljünk be a nappaliba. - Az egyik helyiség felé mutatott én kicsit tétováztam de végül elindultam arra. Hallottam hogy követ Louis. Ő rávetődött egy kanapéra én pedig vele szemben foglaltam helyet az egyik kanapén.
-Na mesélj magadról. Mióta ismered Harryt? Honnan ismered ? Együtt vagytok? Mió...-Nem hagytam hogy még több kérdést tegyen fel. Muszáj volt őt leállítanom. Kicsit hiperaktív volt pont mint amilyen én szoktam lenni.
-Louis nyugi! Ma reggel ismertem meg Harryit a Párizsból Londonba tartó járaton. És nem vagyunk együtt.
-Akkor csak ma ismerted meg? Sorry de akkor miért jöttél el Londonba? Azt hittem Harry végre becsajozott.
-Igen csak ma ismertem meg. És mint az előbb mondta Göndörke, Liammel kell beszélnem.-ahogy ezt kimondtam megjelent a két említett.
-Mondhatott. Itt vagyok. Amúgy én vagyok Liam Payne.- Mosolyogva nyújtotta a kezét. Én pedig elfogadtam azt.
-É..én Agnes vagyok. Agnes Payne. -itt egy kicsit megálltam. Az arcán ezernyi érzelem futott végig. - Azért jöttem mert mondanom kell valamit.. Én is csak ma tudtam meg.. Kérlek ne akadj ki.. Gondolom Ismered Magen Paynet és John Paynet. A nagyszüleidet.
-Persze hogy ismerem őket. NEm egyszer látogattak meg engem. Ők apa szülei. Tőlük tudom, hogy apa és a felesége meghaltak egy bankrablásban. Sajnos a temetésre nem tudtam elutazni Párizsba. Pedig el szerettem volna menni...-Itt már bőgtem...- Minden rendben?
-Pe..persze..- szipogtam..-csak eszembe jutott az az időszak.. Sajnálom. Inkább folytatom tovább ha nem baj. Ezek szerint hallottál róluk. Nos tudnod kell hogy az én szüleim nem voltak mások mint Magen és John egyetlen gyereke és annak a felesége. Vagyis a te szüleid.- az arcán a döbbenet volt felfedhető.- Gondolom nem hiszed el. -a táskámból előhalásztam a két borítékot és átadtam neki.- Tessék. Remélem ezektől hinni fogsz nekem. Az egyik levelet neked küldik anyuék, és benne van még egy levél. azt pedig mamáék küldik. A másik borítékban pedig azt a levelet találod amiből értesültem rólad. Ma. -Vártam egy kicsit. Liam kivette a neki szánt borítékból a levelet és elkezdte olvasni. Odafordultam Harryhez és Louishoz. Az utóbbi az előbb hallottakat dolgozta fel.
-Jobb lesz hogyha én most megyek. -Megfordultam és elindultam az ajtó felé. Valaki utánam szólt amikor már az ajtónál álltam.
-Várj. -egyből felismertem a hangját a fürtösnek. -Veled megyek.- Gyorsan utánam sietett. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Nagyon aranyos volt tőle hogy mellettem állt.Elvezetett az autó felé. Már Éppen indultunk volna amikor megcsörrent Harry iPhoneja. Lazán végig lendítette az ujját a kijelzőn majd a füléhez rakta.
-Mondd!... Oké.. Adom...-felém fordult és nekem nyújtotta a telefonját.- Téged keresnek.-remegve vettem ki a kezéből a készüléket.

-Hallo?
-Agnes! Légyszíves gyertek vissza. .ezzel a mondattal Liam letette a telefont. Harryre néztem aki biztatóan rám mosolygott.
-Gyere menjünk vissza a bátyádhoz meg a mókamikihez.-hang nem jött ki a torkomon így hát csak bólintottam egyet. Mindkette kiszálltunk, és visszamentünk a házba. Egyenesen a nappaliba mentünk. Mind a 2 srác ugyan úgy állt vagy ült mint mikor otthagytuk őket.
-Agnes!..-amint észrevett minket Liam, megszólalt.