IV. Fejezet

Üdv újra! :*

Meghoztam ezt is. Gyors voltam? Mert szerintem igen. :) Megígérem hogy mostantól rendszeresebben fognak jönni részek. Remélem sokan fogjátok olvasni, mert ha nem kénytelen leszek MAJD törölni. Kommentelni osztani szabad. :*

 Puszi mindenkinek!

xx Agnes

London

-Agnes... Hát visszajöttetek...-vett egy mély levegőt.-eléggé hihetetlen ami történt... Azt hittem hogy ez egy rossz vicc.. Mindenki azt hinné.. De nem az.. Ez az egész olyan fura.. De jó! Lett egy húgom!- itt már mosolygott.-És én ennek örülök. Először nehéz lesz megszoknom de biztos menni fog.-ismét mosolygott, én pedig nem tudtam felfogni azt amit az előbb mondott. Autómatikusan ránéztem Harryre aki bíztató tekintettel engem nézett. Ettől bátrabbnak éreztem magam. Megpróbáltam összeszedni minden erőmet, és megszólalni.. Kicsit dadogva, de azért sikerült.
-A..Akkor ez mo..most azt jelenti hogy van egy bátyám?-kicsit félve néztem Liamre. Nem tudtam felfogni az egészet.. Azt ami aznap történt. És akkor még kora délután volt.. Először is a szülinapomon kapok egy levelet a szüleimtől, másodszor abban a levélben azt részletezik a szüleim hogy van egy testvérem. Ráadásul egy idősebb fiú.. Ha ez nem lenne elég, én és az őrült ötleteim úgy döntöttünk hogy azonnal meg kell keresni. Londonba jöttem, út közben megismerkedtem egy számomra ismeretlen, világhírű bandataggal, aki, mint később kiderült a bátyámmal énekel, és most ott álltam előtte és vártam a válaszát.
-Igen azt.-ismét megmutatta a fogait, egy fülig érő mosollyal, és megölelt. Egyszer csak az egyik fiú felordított.
-Csoportos ölelééééééés!- a hangból én Louisra tippeltem, és hát van az a mondás hogy talált süllyedt. Na ez erre a helyzetre is elmondható lett volna. A gondolatmenetem után pedig a másik két fiú ránk vetődött amitől  mindannyian hátraestünk, és hát ennek következtében hangos nevetés lepte be a nappalit. Kicsit sokáig tartott mire abbahagytuk, ahogy az is hogy felálljunk. Miután ez a két dolog megvalósult leültünk a nappaliba. Egyszer csak Liam hirtelen megszólalt.
Meddig maradsz?-a szemében a kíváncsiságot vettem észre. Hirtelen ránéztem Harryre is és Louisra is. Az előbbi kicsit szomorú volt ugyanis ő tudta arra a kérdésre a választ amit nagyon nem akartam megválaszolni. Az utóbbi fiúnak a szemében is a kíváncsiság tükröződött. Sóhajtottam egyet, majd megpróbáltam aránylag érthetően válaszolni.
-Hát.. Ami azt illeti még ma haza kéne mennem.. Úgy készültem, legjobb esetben is csak holnapig maradok. Mamiék is csak úgy tudják.- eléggé bántam hogy nem tudtam tovább maradni. Gondolom ez az arcomon is látszott.
-Maradj mééééég!!- Louis úgy nyafogott mint egy 5 éves. Ennek következtében elmosolyodtam.
-Nem lehet...Sajnálom.- a fejemet lehajtottam.
-Nekem van egy ötletem.- Itt mindenki a Harryre nézett, aki vigyorgott mint a tejbetök. Látszott rajta, szerinte nagyon is jó ötlet.
-Mondd Hazz.!- Liam szólította fel az általa említettet.
-A-a!-gonoszan vigyorgott.- Majd megtudjátok. Van 5 percetek elkészülni,-itt a hangneme megváltozott. Megpróbált tábornokos hangon beszélni. Kisebb nagyobb sikerrel. -és kiérni az autómhoz. Váltásruhát is hozzatok! Nem itthon fogunk éjszakázni!.- miután göndörke kiadta a "parancsot", a másik két jómadár úgy viselkedett mint a katonák. Egyszerre elordították, hogy "értettük uram", majd tisztelegtek egyet. Utána meg eltűntek az emeleten. Olyanok voltak mintha ezt gyakorolták volna világéletükben. Mire feleszméltem már Harry sem volt a nappaliban. Én úgy döntöttem hogy nem szeretném megszegni a tábornok parancsát ezért fogtam a táskámat és az előszobába mentem. A tábornok hamar leért, és együtt indultunk ki az autóhoz. Amikor elértünk a célunkig megjelent futva a két jómadár is. A csomagokat betettük a csomagtartóba. Csak a fontosabb dolgokat vittük magunkkal előre. A két "sereghajtó" befoglalta a hátsóülést így nekem az anyósülés jutott. Amit Harry beszállt az autóba már indultunk is, és kifelé haladtunk Londonból. Mind a hárman megpróbáltuk a sofőrből kiszedni az úticélt de nem ő nem árulta el. Így hát bele kellett törődnünk a kisebb tudatlanságba.