V. Fejezet

Helló!

Sikerüült! Megírtam 10 óra előtt. Kicsit rövid lett, de szerintem eseménydús. A következő talán holnap jön. Még nem tudom... El kéne kezdenem írni, viszont ma már nincs erőm... Szóval még nem tudom..

Jóhír!

Lett egy követője a blognak :) Ennek nagyon örülök. Remélem egyre többen fogjátok látogatni.

Nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást :)

xoxo Agnes.

Kb 2 óra után már sejtettem az úticélunkat.
-Oda megyünk ahova gondolom?-Harryre néztem aki csak bólintott egyet. Nem tudtam hogy miért csinálja ezt. Nem értettem miért ilyen jó hozzám.Hiszen egy napja se ismertük egymást, és ezalatt a pár óra alatt annyi.. Sajnos a gondolatmenetem itt megakadt ugyanis megzavartak.
-Neeeees!!!! Segííííts! Meg fog halniii!-Louis visított a fülembe, és a mondatok amik elhagyták a száját megrémisztettek. Bepánikoltam.
-Mi történt Lou? Ki fog meghalni?Jézusom! Harry álj meg!!!!
-Nem tudok!-halál nyugodtan közölte velem a tényt. Én pedig még idegesebb lettem. Ekkor  jutottam el oda hogy hátranézzek. Amikor megláttam Louis problémáját kicsit megkönnyebbültem, habár nem nagyon értettem.
-Louis! Légyszíves magyarázd el hogy mi történt!- a mondatom végére sikerült lenyugodnom.
-Jaj Agni hogy lehetsz ilyen nyugodt? Szegény répa meg fog halni!!! Ez a vadbarom megtámadta és eltört a gerince!!! Korházba kell vinni őt!! Harry vigyél egy korházbaaaaa!-Louis már szinte sírást tettetett. Én meg már alig bírtam ki nevetés nélkül. Magamban pedig volt egy kérdés amire meg akartam tudni a válasz. Ez a kérdés nem volt más, minthogy hogyan került az autóba répa?
-Louis! Nyugi! Nem megyünk vele korházba! Edd meg! Ne reagáld túl legyszíves!-Harry próbálta Louist visszahozni a valóságba. Kisebb nagyobb sikerrel.
-De Harry!!! Te megennéd a barátodat, sőt a társadat ha haldokolna?-Harrynek már kezdett elborulni az agya amitől nekem nevetnem kellett.. Elhatároztam, hogy majd én elintézem a répafiút.
-Louis! Légyszíves! nem mondd azt, hogy azért hoztad a répak, hogy ne edd meg őket..
-Hát...De..
-Nincs de Louis!. Edd meg vagy kidobom az ablakon.- Na ez volt az a mondat amivel áttörést lehetett nála elérni. Egyből belelapult az ülésbe és elkezdte majszolni a répát. Ennek láttán Liamből tört ki először a nevetés, aztán pedig a sofőrből, majd végül belőlem. Jó régen nem nevettem úgy mint azelőtt. A fiúk nagyon jó "hatással "voltak rám. Valahogy mellettük felszabadultabbnak éreztem magam, mit mondjuk az osztálytársaim mellett, akiket már 3, 4, vagy akár 10 éve ismertem. Pedig a 3 jómadarat csak pár órája ismertem. Ez egy kicsit furcsa volt.

-Páriiiiizsbaaaa megyüüüüüünk!?- Liam a felkiáltásával rántott vissza a gondolataimból. Ezzel elmosolyodtam ugyanis én már tudtam a választ.
-Igen Liam, oda.- Harry mosolyogva válaszolt.
-De miért?
-Majd megtudod! Örüljetek, hogy az uticélt tudjátok.-ezen már én is mosolyogtam.
-Komolyan mondom Harry, rosszabb vagy mint egy morcos apa, akit kikészítenek mindig a gyerekek, így hát nem mond nekik semmi információt.- Louis rökögve mondta, az egyébként furcsa hasonlatát. Nem nagyon értettem de inkább rábíztam..

...

Ismét Párizsban voltam.. A One Directionnel. Eléggé fura volt.. Pláne azért mert én voltam a GPS. El kellett ugyanis jutnunk ahoz a házhoz ahol lakok. Nagynehezen eljutottunk oda. A fiúk megrohamozták a házat. HAbár amikor beértem lenyugodtak. Gondolom mamáék meghallották a csendesnek nem mondható belépőnket, ugyanis lejöttek az emeletről. Először nem hittek a szemüknek.
-Agnes! Hogyhogy itthon vagy?- meglepődtek.
-Ne tőlem kérdezd... Hanem Harrytől. Jaj majd elfelejtettem- hirtelen a homlokomra csaptam.- Mama, papa! Had mutassam be a fiúkat. Louis Tomlinson, Harry Styles és Liam Payne. Mindhárman egy 5 tagú bandában énekelnek. Fiúk ők itt a nagyszüleim  Magen és John.
-Liam te vagy az? -mamáéknak elkerekedett a szemük. Majd amikor Liam bólintott egyet, papáék magukhoz ölelték.
-Ezt nem hiszem el!.- mama már a könnyeivel küszködött, én pedig ettől a jelenettől meghatódtam. De ahogy feltűnt a másik két fiú is így volt ezzel.
Liam pár percig tudott csak beszélni Mamiékkal, mert Harry félbeszakította őket.
-Bocsánat de meg kell szakítanom a beszélgetést, ugyanis nekem lenne egy nagyon fontos kérdésem Magukhoz.
-Mondjad csak aranyom!-mama aranyosan mosolygott rá. Ő mindig is ilyen volt. Imádta az embereket.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lehetne-e  arról szó, hogy Agnes pár hétig nálunk lakjon Londonban? Nekünk is szünet van most, és szeretnénk jobban megismerni őt.- Ahogy ezeket a mondatokat meghallottam, elkerekedett a szemem.
-Először nem kéne az érintettet is megkérdezni?- felvontam az egyik szemöldököm.

-Jaj Agni ne mondd azt hogy nem akarsz velünk tölteni pár napot!-Louisnak igaza volt. Régóta szerettem volna elköltözni Párizsból. Vagy legalább elutazni innen hosszabb időre.