X. Fejezet

Helló! :*

Meghoztam a fejezetet :) Remélem mindenkinek jól telt a karácsony :) Most így egy nappal utána sikerült megírnom :) remélem tetszik. :) Annyit még tudni kell hogy a történetben a fiúk személyisége bizonyos dolgokban eltér. Nem egyezik a valósággal. A héten szerintem hozok a következő részt is. Addig is érjétek be ezzel. Ha bármi kérdésetek van írjatok nyugodtan! :) A kommentekért sem fogok megharagudni! 

Jó olvasást és szünetet! :*

xoxo Agnes

Arra ébredtem hogy valaki bököget.. Ez egy kicsit idegesített. 2 dolog miatt.. Az egyik, hogy utálom ha felkeltenek- ezért nem vagyok jóba az ébresztőkkel- a másik pedig, hogy utálom ha bökögetnek, és hát amikor ezt a kettőt egyszerre csinálják akkor nagyon, de nagyon kibukok. Ez akkor sem volt másképp.
-Mivan?-hirtelen rámérgedtem a bökdösőmre, aki egyből abba hagyta.
-É..Én csak szólni akartam, hogy megérkeztünk.-kinyitottam a szemem, és egy kétségbe esett, és ijedt Harryvel találtam szembe magam. Olyan aranyos volt hogy egyből elszállt az összes haragom.
-Oh.. Bocsi csak nem szeretem ha felkeltenek, és ha "szurkálnak". Ne haragudj. - Megpróbáltam bocsánatkérőn nézni rá.
-Semmi gond!- és sikerült. Gondolatban vállon veregettem magam.- Gyere menjünk be.- Ébresztő órám rám mosolygott. Én pedig rá, és bólintottam egyet. Kimásztunk mind a ketten, ugyanis a két hátsóüléslakó már behúzta a csíkot a házba. - Ha gondolod átvihetlek a lakásodhoz.- ismét mosolygott.
-Benne vagyok, csak először menjünk be.
-Jaj én sem most gondoltam.- hangosan felnevetett. -Először gondoltam eszek. Tarts velem.
-Szívesen.- ismét rámosolyogtam. Bementünk a házba. Odabent csak a másik két utazótársam volt.
furcsa volt hogy Niall és Zayn tartózkodott a közös házban. Meg is kérdeztem Harrytől a hollétüket.
-Niall és Zayn nincsenek itt?
-Nincsenek. Viszont nemsokára jönnek. Már nagyon kíváncsiak Liam elveszett húgára.- éreztem, hogy valami nem stimmelt az utolsó mondatában. De nem nagyon foglalkoztam vele. Egyszer úgy is minden kiderül. Inkább követtem Harryt a konyhába. Én ott leültem egy székre és vártam, hogy együnk valamit.
Harry kivett a hűtőből egy hatalmas edényt, és megmelegítette. Amíg az melegedett gyorsan megterített. Vagyis inkább az asztalra tett négy tányért és négy villát. Nem sokkal később felmelegedett a kaja, és ő szólt a többieknek.
-Ezt te főzted?-kérdeztem Harryt, aki már éppen szólásra nyitotta volna a száját csakhogy valaki félbeszakította.
-Dehogyis. Abból senki sem enne.-Louis volt az.- Vagy ha mégis akkor az a korházban kötne ki. Niall hozta valahonnan.. De együnk mert éhes vagyok.-fogta magát és levágódott mellém.Harry is így tett. Liam is megérkezett és csatlakozott hozzánk. Mindannyian szedtünk egy kicsit a hatalmas adag húslevesből. Nagyon gyorsan bepusztítottuk a tányérjaink tartalmát.
Éppen hogy befejeztük csengettek. Louis már rohant is ajtót nyitni. Nem sokkal később tapsikolva jött vissza a konyhába.
-Fiúúúk! És Agni! Nézzétek ki van itt!-Vigyorogva mutatott az ajtó felé ahol egy szőke hullámos hajú lány állt.
-Lottie!-Harry pattant fel először és ölelte meg a lányt. Szegénykét eléggé megszorongatta. Aztán pedig Liam is megszorongatta.
-Szia Harry! Szia Liam!- intett a két említettnek. Én pedig felálltam és odamentem hozzá hogy bemutatkozzak.
-Szia! Én Agnes vagyok. Liam húga. -rámosolyogtam. Látszott rajta hogy egy kicsit össze volt zavarodva de azért visszamosolygott.
-Szia! Én pedig Lottie. Louis tesója.- magához ölelt. Kicsit furcsáltam, ugyanis ez Franciaországban nem volt nagyon divat. De szerintem aranyos gesztus. Én pedig visszaöleltem.- Liam nem is mondta, hogy van húga. Azt hittem egyke...
-Ez egy hosszú történet.. De a lényege annyi, hogy csak féltestvérek vagyunk, apai részen. Csakhogy mi nem tudtunk egymásról tegnapig. Én eljöttem és megkerestem őt.
-Értem.-Lottie aranyos volt. Látszott rajta, hogy hitt nekem.- Itt laksz Londonban?
-Nem.. Vagyis néhány hétre ide költözök ugyanis tegnap kiderült hogy a szüleimnek van itt egy lakása. Csak ezt is elhallgatták előlem. Amúgy Párizsban élek a nagyszüleimmel.
-Hogy-hogy a nagyszüleiddel? Várj menjünk át a nappaliba.- Megállított mielőtt válaszolhattam volna neki. Bementünk a fő helyiségbe és leültünk a kanapéra. A fiúk pedig kint maradtak a konyhában. - Nos hallgatlak.
-A szüleim meghaltak. 10 éve.- az emlékek újra elkezdtek mardosni.. Lehet hogy már 10 éve, hogy nincsenek mellettem, de még mindig nagyon fáj visszagondolni azokra az időkre. Egy 8 éves gyerek már úgy ahogy felfogja, ha meghal valaki. Nem olyan kicsi. Azt meg pláne ha a szüleit veszti el.
-Jaj sajnálom! Nem tudtam! Részvétem.- Lottie szemeiben láttam a sajnálatot. Ezek után inkább témát váltott. beszélgettünk egy kicsit. Én is meg tudtam róla egy két dolgot. Jól megtaláltuk a közös hangot. Csakhogy egyszer egy ajtócsapódás szakított minket félbe. Az ajtó előtt pedig a maradék két bandatag állt. Niall és Zayn. Zayn intett egyet Lottinak, Niall pedig nagyon megörült amikor észrevette őt és ő öleléssel köszöntötte. Utána pedig engem is magához húzott és bemutatkozott.
-Szia! Niall vagyok! Te biztos Agnes vagy.- ezerwattos mosollyal nézett rám. Ez az én arcomra is mosolyt csalt.
-Szia! Igen én vagyok Agnes. Örülök hogy végre megismerlek.
-Én is!- vett egy mély levegőt, és hirtelen felcsillant a szeme.- Kajaaaa! Ráadásul húsleves.- ezzel el is tűnt a konyhában. Zaynre néztem aki engem méregetett. Ez egy kicsit idegesített. Gondoltam jelzem neki valahogy. Így hát intettem és köszöntem neki.
-Szia!
-Hy.-ilyen bunkó hangnemmel és lenézően sem köszöntek nekem előtte. Én pedig azt is utáltam ha valaki bunkózik velem, pedig nem adtam rá okot. Szóval nem hagytam annyiban.
-Ennél flegmábban nem ment?- az egyik szemöldökömet felvontam és úgy mértem végig. Jól nézett ki. De nem annyira kiemelkedően. Amikor meghallotta a kérdésemet a szemöldökei a magasba repültek és a szemei kikerekedtek. Na ekkor az egész történet egy hatalmas fordulatot vett. Olyat mondott amire szerintem senki sem számított.
-Jaj bocsánat, nem tudtam hogy ennyire érzékeny vagy a szerinted bunkó köszönésemre. De sajnos nem szoktam olyanokkal jópofizni akik megpróbálnak minden féle hülyeséget elhitetni a barátaimmal, és velem. Sajnálom de én nem ugrok be a kis színdarabodba. Semmi kézzel fogható bizonyítékod sincs azokról a szerinted tényekről amiket állítasz. Felőlem csinálhatsz bármit de én nem hiszek neked.- az undor ami az arcán volt az megjelent a hangjában is. Szinte köpte felém a szavakat. Nem hittem a fülemnek. Összezavarodtam. Hirtelen egy halk hangot hallottam a konyha felöl. Egyből odanéztem. A másik négy fiú  állt ott tátott szájjal. A szememet elkezdte marni a sós folyadék. Nem bírtam ott maradni. Muszáj volt eltűnnöm onnan. Egyből felpattantam a kanapéról. Egyenesen a kijárati ajtó felé indultam. Amikor Zayn észrevette, hogy az ajtóhoz sietek egyből félreállt az utamból egy gyöztes mosollyal az arcán. Hallottam hogy valaki utánam siet. Nem néztem hátra. Felesleges volt. Mert amint kiléptem az ajtón, az illető megfogta az és visszaszólt Zaynnek.
-Ezt ugyan minek kellett? Á.. Inkább ne is válaszolj.- ezzel be is csapta az ajtót az illető, aki nem más volt mint Harry. Hallottuk ahogy Zayn elkiáltja magát bent.
-Na ne csinált Harry, hogy te is az ő oldalán állsz. Szánalmas.- próbáltam nem foglalkozni vele. De nem ment. Iszonyatosan fájt. Fel sem tűnt, hogy a könnyeim patakokban folynak. Csak akkor amikor harry megpróbálta őket letörölni.
-Gyere. Menjünk!- megfogta a kezem és elkezdett az autójához vezetni. Beszálltunk én pedig még mindig sírtam.. Alig bírtam megtartani magam- annyira rázkódott a testem de nem csak a sírástól hanem mert fáztam is az eső miatt- nemhogy beszélni. De azért összeszedtem minden erőm.
-Ho..Hova megyü..nk?-a hangom itt ott elcsuklott a sírás miatt. Szipogtam egy párat is.
-Majd meglátod. Kérem a telefonod.. Valamit meg kell néznem rajta.- kicsit furcsálltam de odaadtam neki. Néhány pillanat múlva már vissza is kaptam, és már indultunk is. Az út a célunkhoz negyed óra volt. Nem tudtam hol vagyunk. Aztán rájöttem.

Egy kis változás + Videó + Infó

Üdv újra :)

 

mint a címben olvashattátok egy kisebb változás történt a bolgban. Ez nem olyan oriási, csak annyi, hogy Agnes 2 évvel idősebb lett. Ennek a közeljövőben fontos szerepe lesz. Még ha nem is lehet majd róla olvasni, de akkor is az életkor az sok mindent befolyásol. Erre csak most jöttem rá. Elnézést szeretnék kérni.

Kb ennyit szerettem volna mondani :)

 

Ui.: nem tudom hogy láttátok-e a videót amikor a fiúk a Midnight Memoriest adják elő az amerikai X-Factorban. Nos hanem, akkor  ITT van. :) Én nagyon de nagyon imádom <3 egyszerűen ahw *-* amikor Harry nem is tudom mit csinál ( nem tudok rá szavakat Sorry :S ) akkor elolvadtam :D Eszméletlen jók voltak *-* <3

 

Uui.: szerintem még ma hozom a X. fejezetet :*

Uuui.: Felkerült még egy blog az Ide érdemes benézni modulba :) Olvassátok azt is :)

xoxo Agnes

IX. Fejezet

Hellóóó!
Visszajöttem ! :) bocsánat a késésért.. :S sajnálom.. Viszont most majd jönnek a részek :) ;) remélem tetszeni fog :)
Előre is Boldog Karácsonyt és Sok Ajándékot Kívánok Mindenkinek :))

xoxo Agnes

London felé menet egyszer megálltunk egy benzinkúton.. Hát ami ott történt, az elég vicces volt. Legalábbis szerintem.
Nos megálltunk egy kisváros kicsi benzinkútján, mert a fiúk szerint itt nagyon kicsi az esélye annak hogy rajongókba botlanak. nos ezt ekég rosszul hitték. Amit kiszálltak az autóból egy kislány ordított fel.
-Úristen ez a Harry Liam és Louis!!!-hirtelen körülbellül 20 másik kislány rohamozta le a fiúkat. Mint később kiderült eppen egy rajongótalálkozóra tartottak, csak a buszuk megállt tankolni. A 3 sztárocskám aránylag jól birta. Mindenkinek adtak egy-egy autógramot, és csináltak egy csoportképet, ugyanis többre nem volt idejük a lányoknak. Sajnos menniük kellett. Ha ez nem lett volna elég, bent a shopban, az kutaslány is felismerte őket. Szegény lány nem tudott angolul, így befogtak engem tolmácsnak.. Gondolhatjátok mennyire örültem neki.
-Nessiii! kérdezd meg hogy van-e sárgarépaaa!- Louis végig nyaggatott.
-Louis! Nem kérdezem meg! Tele van az autó répával. Kibírod..
-Oké. De akkor Harry vegyen nekem Chipset meg csokit.-Durcás fejet vágott. Ez szerintem egy kicsit vicces volt.
-Menj és válogass, én pedig mondom neki.- ahogy ezt Loui meghallotta, már rohant is a Chipsek és az édességek felé. Én pedig Harryhez, aki éppen a kávéautómatánál állt.
-Kérsz te is?-Amikor odaértem rámmosolygott.
-Nem, köszi. Louis üzeni hogy vegyél neki nasit. Mondtam neki hogy menjen válogatni, és majd én szólok neked. Ugye nem baj?
-Dehogy is. Viszont induljunk mielőtt felvásárolja a shopot.- bólintottam egyet, msjd elindultunk a csajhoz. Szegényke nem nagyon hitt a szemének. Ezen  mosolyognom kellett. Harry szólt a két elkóborolt jómadárnak. Lou 10 csomag chipssel és közel 15 tábla csokival tért vissza. Ezeket ledobta a pultra. Drága bátyám pedig egy csomó játékot vett. Volt köztük  4 Angry Birds-ös püssmadár, focilabda, kisautók, és toy storys játékok.
-Ez minden? -kérdezte a lány, és beletúrt hosszú szőke vasalt hajába. Nem úgy nézett ki, mint egy picsa. Inkább tűnt aranyosnak. Nem volt rajta sok smink sem. Egy fehér tapadó pólót és egy farmert viselt. Jól állt neki.
-Agni mit kérdezett?-Harry rám nézett.
-Azt, hogy lesz-e még valami.-erre Hazza odafordult a lányhoz és mosolyogva megrázta a fejét. A lány pedig olvadozott, majd szorgosan beütötte a fiúk álltal összegyűjtött cuccokat. 7 percig szenvedett szegény. Mikor végzett, Harry átadott egy kártyát neki. Gyorsan végeztünk a fizetéssel. Már éppen indultunk,- vagyis próbáltunk úgy kijutni az épületből, hogy minden kacatot egyszerre viszünk,- amikor a lány utánam szólt.
-Elnézést! De lehetne... Hogy... Izé.. Egy képet csináljak a fiúkkel? Meg mondjuk egy autógramot kérni?- fülig vörösödött.
-Megkérdezem de szerintem igen. -rámosolyogtam, ő pedig zavarában vissza.
-Fiúk!-utánuk ordítottam, ugyanis olyan aranyosak voltak, hogy előrementek.- Gyertek ide Légyszi!!- Hát a fiúk jöttek, is csak úgy mint az őrültek. Egymást lökdösték. Egyszer csak Harry akkorát esett mint egy hát. Először megilyedtem, de amikor láttam, hogy mind a hárman a földön fekszenek és rőhögnek, akkor én is nevettem. Eltartott egy kis időbe mire feltornázták magukat a földről. Na hát az is elég vicces volt. De azt vettem észre hogy nem csak szerintem. Ugyanis a csajszi is jóízűt nevetett rajtuk.
Amikor a három jómadár besétált újra a shopba odamentem hozzájuk.
-Először is. Köszi hogy itt hagytatok... Má..-szokás szerint félbeszakítottak.
-Bocsiii!
-Másodszor. Jól vagytok?-kicsit aggódtam értük, de ők meggyőzően bólogattak.- Harmadszor pedig. A rajongótok szeretne egy autógramot és egy képet kérni.
-Ki?-Liam egyik szemét felvonta. Én pedig a lányra mutattam.- Jaaa. Oké. persze.-mosolygott. Odamentek a lányhoz és felálltak egy képhez. Babett- a lány névjegyén ez a név állt- a kezembe nyomta a telefonját, és megkért hogy csináljak róluk egy képet. Szívesen csináltam. Aztán mindeni meglepetésére, megkért engem, hogy had csináljon velem is egy képet. Kicsit furcsa volt de nem utasítottam vissza.
-Liam csinálsz egy képet rólam meg Babetteről?
-Persze.- bólintottam egyet és atadtam az iPhonet. Odaálltam Babett mellé és mosolyogva vártuk a képet. Miután kész lett, Liam vissza adta a telefont a lánynak, és egy papírra ráfirkantották a nevüket. és egy rövidke üzenetet. Babett pedig adott nekik egy lapot amin a twitter neve volt.
Elköszöntünk és már indultunk is tovább, ugyanis még hosszú út állt előttünk.. Az autóban a fiúk gyorsan felugrottak twitterre és bekövették Babettet és engem is. Harry elindult az autóval, és gondoltam én is felugrok twitterre. Gyorsan visszakövettem a fiúkat, és bekövettem a benzinkutascsajt is és a másik két One Direction tagot is.
Nem sokkal később rezgett a telefonom. Egy képet csicsergett ki Babett. Vagyis kettőt. Az egyiken a mi közös képünk volt a másikon pedig a fiúkkal közös fotója. Egy rövidke kis üzenet állt a képeknél. " @agnes_payne_offical @Harry_Styles @Louis_Tomlinson @Real_Liam_Payne Köszönöm :) <3 Ui.: tudok angolul is.. ;) "
Elmosolyodtam és gyorsan válaszoltam neki.
" @Babett_Morgen nagyon szívesen. :) Ui.: inkább én köszönöm a türelmedet. A fiúk nevében is. :) "
Újra rezgett a telefonom. Harry is válaszolt.
" @Babett_Morgen ezt mondhattad volna.. @agnes_payne_offical  haha.."
Gyorsan válaszoltam neki.
"@Harry_Styles te ne twitterezz inkább vezess! Nem szeretnék meghalni. És gondolom @Louis_Tomlinson és  @Real_Liam_Payne sem. "
Harry egyből válaszolt.
"@agnes_payne_offical oké..."
Aztán feltűnt hogy Liam is és Louis is becsatlakozott. Louis írt először a bátyámnak aki küldte is neki vissza a választ.
" @Real_Liam_Payne kezdjünk el rettegni.. "
" @Louis_Tomlinson szerintem is... "
Ezen elnevettem magam és inkább kiléptem a csicsergőből és az utat néztem. Nagy valószínűséggel elaludtam, mert a következő emlékem már az 1D háznál volt.

VIII. Fejezet

Helló Olvasóim! :)

Hogy vagytok? :) Itt van a fejezet :) kicsit megkésve... De egy kisebb vita volt itthon így nem vihettem be a gépet koleszba, és a hétvégém zsúfolt volt..  Remélem tetszeni fog :) A hibákért bocsánatot kérek, de nem olvastam át... :( Az előző fejezethez volt egy kommentem :) köszönöm Brigi :) <3

Nem is húzom tovább az időtöket! :) Jó olvasást! :*

xoxo Agnes

Nos a kínos reggeli szituáció után én úgy döntöttem, készítek reggelit. Bevonultam a konyhába, és kigondoltam a reggelit. Minden szükséges dolog meg volt hozzá kivéve a cukor. Nem volt a házban egy deka cukor sem.. Ettől egy kicsit kikészültem. Eléggé ingerülten rohantam fel a szobámba, azon belül is a gardróbomba.. Előkaptam egy tengerész csíkos sortot és egy fehér csipketoppot. Beleugrottam az egyik Air Max-embe, gyorsan felkötöttem egy copfba a hajam, és már rohantam volna a boltba csakhogy egy kíváncsi személy megakadályozott a lépcsőlemenetelemben.. Ezen még inkább ideges lettem...
-Hova hova? Csak nem elszöksz előlünk?
-Csak boltba megyek.-az ujjaimmal a korláton kopogtam.
-Akkor jövök én is.-rám mosolygott az az illető akit most szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra, ugyanis ha ideges vagyok és valaki még fel is tart, hát akkor annak sosincs jó vége.. Ezt mindenki tudja aki ismer..
-Harry! Sietnem kell. 5 perc az egész.. Nem kell kíséret! Sietek!
-De én is akarok menni..
-Most nem! Légyszíves engedj át... Hozok nked valamit...- ez a mondat általában be szokott válni.
-Hát jó...-egy hatalmasat sóhajtott. Gondolom tudta hogy esélye sincs ellenem...- Hozz banánt meg répát, északkor elengedlek!
-Oké! Hozok!! Puszi!- adtam neki egy puszit, mire ő félreállt utamból. Én pedig már folytattam is az utamat a boltba. 2 perc alatt oda is értem. Gyorsan fogtam is amit kell és megindultam a kasszához. Nem is tudom hogyan, de észrevettem az egyik újság címlapját.. Kicsit meglepődtem.. Na jó nagyon is. Muszáj volt fognom egyet, ugyanis a boltban csak nem áll neki az ember olvasni. Meg amúgy is siettem. A kasszánál miért is ne, hatalmas sor volt. Azt hittem ott fogok megőszülni.. Aztán egyszer csak én is sorra kerültem. Gyorsan fizettem a PayPass órámmal és már mentem is haza. Otthon hatalmas hangzavar fogadott. Liam a nappaliban énekelt,és hallgatott valami zenét eléggé hangosan, Flor pedig tapsikolt. Harry pedig Louit kergette- vagy fordítva- és közben ordibáltak és sikítoztak.
-Eléééég!- Ahogy meghallották a hangon mindenki elhallgatott. Még a tévé is.
Kettő ismétlem Kettő(!) percig néztem de egy az, hogy majd meg süketültem, kettő, eléggé idegesítő is volt.
-Banáááááán!-Harry volt az első aki valamit is reagált. Odafutott hozzám és elkezdett a szatyorban kotorászni.. Amint megtalálta a banánt neki is esett.
-Eszedbe ne jusson megenni!-rászóltam mielőtt beleharapott volna. Hazza pedig rémülten nézett rám.-Most fogom csinálni a reggelit. Majd utána megeheted.
-Oké..-bólintott egyet majd átadta nekem a banánt.
-Nekem nem is hoztál semmit?- Louis olyan volt mint egy kisgyerek.
-De. Viszont te is csak reggeli után kapod meg.-Louis elszomorodott, és csatlakozott Harryhez az "Agnes nem adja oda az ajándékunkat" csoporthoz. Nem foglalkozva velük bementem a konyhába. 10 perc alatt készen is voltam a reggelivel, ami nem más volt mint Gofri. Szoltam a négy jómadárnak, hogy kaja.
Mint az őrültek, úgy csaptak le az asztalra készített dolgokra.
-Flor! Hol vannak a mamáék?
-Azt mondták,sürgősen át kell menniük Meaux-ba..-olyan volt Flora mintha elhallgatna valamit...
-Azt nem mondták hogy meddig maradnak?
-De... A héten ott kell maradnijuk...-Látszott rajta, ezt nem akarta elmondani... Tudta, hogy ez nekem fáj. El sem köszöntek tőlem, pedig tudták, egy ideig nem fogunk találkozni.. Vettem egy mély levegőt, majd fogtam egy gófrir és rádobtam egy tányérra, amivel felrohantam a szobámba, majd bezártam az ajtót... Éppen amikor beleharaptam a reggelimbe valaki kopogott... Nem nagyon akartam beengedni, de úgy éreztem, muszáj lesz... Az ajtóban Louis állt. Egy kicsit meglepődtem..
-Agni.. Lassan indulnunk kéne, ugyanis nekünk este Paullal kell találkoznunk.. Valamiről akar velünk beszélni..
-Louis. Gyere beljebb.- elálltam az ajtóból, és intettem neki. Ő pedig leült az ágyra, én pedig nekidőltem a falnak. -Louis.. Én nem megyek veletek Londonba.. Nem fogom csak így itthagyni a nagyszüleimet.. El sem köszöntem tőlük..
-Ahogy ők sem tőled... Figyelj Agnii. Nagyon szépen kérlek az egész banda nevében, hogy gyere velünk.. Liam miatt. Egy jó ideje ismerem őt, és meg merném kockáztatni, talán most volt a legboldogabb. Ebben az elmúlt egy napban... Nem szeretnénk, hogy ennek vége legyen. Fontos nekünk. Eddig ő segített nekünk. Most rajtunk a sor.. Meg amúgy is. Úgy megimádtunk.. Szóval légyszíves gyere vissza velünk.. Ami pedig a mamádékat illeti.. Én is szoktam hosszabb időre elutazni és hidd el néha egyszerűbb lenne úgy elmenni, hogy nem volt az a hosszú, de nagyon hosszú búcsúzás...Könnyebb..
-Jó.. Rendben.. Elmegyek veletek. Mikor is indulunk?- igaza volt Louinak, tényleg könnyebb lesz úgy. Meg amúgy is nagyon megszerettem a fiúkat...
-Most! Gyerünk készülj!!! 5 perced van. Annyit mondok hogy Londonban nincs most ilyen jó idő szóval jobban jársz ha kicsit "melegebben" öltözöl fel.-Megindult az ajtó felé. Már majdnem becsukta az ajtót amikor visszaszólt.-A gofrit majd a kocsiban megeheted.-és ezzel becsukta az ajtót. Én pedig a reggel alatt másodszor mentem be a gardróbomba.. Ledobtam a pólómat meg a gatyámat és 2 percig csak álltam és gondolkodtam.. Végül felhúztam egy fehér csőgatyát és beleugrottam az egyik fehér dorkómmal. A felsőt egy kicsit sokáig tartott kiválasztani. De végül a kedvenc Chanel toppomat választottam. Egy fekete hátizsákba pedig bedobtam a fontos dolgaimat és a fejemre húztam a napszemcsimet. Készen is voltam. Gyorsan még belekukkantottam a tükrömbe. Elégedett voltam magammal. Így hát lementem a nappali. Már mindenki indulásra készen állt. Flor kicsit pityergett, és a fiúk próbálták vígasztalni. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Ígérd meg, hogy meg fogsz látogatni!-suttogtam neki.
-Megígérem.-szipogott szegénykém. Majd az ölelkezésünk után a kezembe nyomott egy cetlit és egy kulcsot. -Mamádék küldik. A lakás kulcsa és címe.
-Köszi. Hiányozni fogsz!-mégegyszer megöleltem. Majd a fiúkra néztem. Bólintottam, ők pedig elindultak kifelé, mi meg utánuk mentünk. elköszöntünk barátosnémtől, és beültünk az autóba.. Szokásos felállásban foglaltunk helyet. miközben elindultunk én integettem Florencianak, közben pedig egy, két könnycsepp legördült az arcomon... Az utcát elhagyva rájöttem, ezalatt az egy nap alatt egy új fejezet kezdődött az életemben.. Az pedig hogy ebben a fejezetben mi történt ki fog derülni.. Előbb vagy utóbb...

VII. Fejezet

Hellóóóó! :)

Meghoztam a fejezetet. :) Őszinte leszek. Azt hittem hogy nem tudok  a hétvégén fejezetet hozni. De mégis! Sikerült összehoznom így este/ éjszaka. :P Remélem tetszeni fog :) Ha megkérhetnélek titeket, akkor írjatok kommentet. Jól esne :)

Még annyit mondanék vagyis inkább írnék hogy megnéztem a fiúk amerikai X Factoros fellépésüket és hát ahw.. *-* kb. ennyit tudnék mondani :)  

Most pedig fejezet! :* 

xoxo Agnes

Azt beszéltük meg, hogy Louis és Liam alszik a vendégszobában, és mivel Florencia rengeteget aludt nálam én már megszoktam,ezért ő aludt mellettem. Csakhogy egyetlen egy gond volt ezzel a tervel. Az, hogy egy embert nem tudtunk elhelyezni. Szerencsémre ez az egy ember bevállalta, a kanapén alvó szerepét. Ezért hálás voltam Harrynek. Mindenki nekiállt készülődni a lefekvéshez. Három fürdő van a házban, viszont mégis egy órába telt mire sikerült bejutnom az egyikbe. Próbáltam gyors lenni, de nem sikerült.. Húsz percet csak álltam, és hagytam hogy a forró vízcseppek végigfussanak a hátamon. Szerettem ezt az érzést. Amikor már éreztem hogy kezdek szétázni, gyorsan megmostam a hajamat is.
Miután készen lettem magamra kaptam a kedvenc Victoria's Secrets pizsimet és kifésültem a hajam.
Még egy kicsit csöpögött belőle a víz, amikor bementem a szobámba hogy aludjak. Csakhogy az a probléma nem volt elég, hogy Flor elfoglalta az egész ágyamat, így tíz perc szenvedéssel tudtam helyet csinálni magamnak, de mikor már majdnem elaludtam, akkor drága barátnőm elkezdett rugdosni és azt mondogatta magában "Liam. Liam itt van, és találkoztam vele." és még ehhez hasonlókat. Na az a pillanat volt az, amikor elhatároztam, én nem fogok tovább mellette szenvedni. Így hát fogtam a párnámat és a takarómat, majd lebattyogtam a nappaliba. Már készültem arra, hogy rávetődjek a kanapéra amikor egy horkantást hallottam. Itt a felismerés villámcsapásként ért. Rá kellett jönnöm, hogy a kanapé már foglalt. Így hát inkább letelepedtem a földre. Valljuk be jobban volt ott mint a rugdosó beszélő barátnőm mellett.
...
Hirtelen jött  fájdalom.. Ez volt az amitől felkeltem. Ez a fájdalom az oldalamban volt, és nem nevezhető kicsinek.
-Ááááá! -fáradt és fájdalmas nyögés volt az ami elhagyta a számat. Ez volt az első reakcióm, és ez után pedig a fájdalmas ponthoz kaptam a kezem.
-Basszus! Te mit csinálsz itt?-Harry fáradt de egyben ijedt hangját hallottam, de felnézni rá nem volt erőm.
-Aludtam...-nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam.
-De hogy-hogy itt?
-Hosszú...-el tudtam képzelni mennyire hülyén nézhettem ki. -Ugyan mennyi az idő?
-2:16.
-Mégis hova készültél az éjszaka kellős közepén ilyen sebesen?
-Gondoltam iszok egy pohár vizet.. Csakhogy nem számítottam rá,hogy valaki éppen a földön alszik.-kicsit elnevette magát.
-Drága Harry! Ha mások is vannak a házban akkor erre mindig, ismétlem mindig gondolni kell!
-Ne haragudj drága Agn. Ezentúl számítani fogok a jelenlétedre. De ha most megbocsájtasz akkor kimennék a konyhába inni. Mindjárt jövök.- én erre csak bólintottam egyet, majd ő kiment a nappaliból. Amint a látóteremből kiért, én rávetődtem a kanapéra, majd betakaróztam Hazz ideiglenes takarójával. Imádtam a kanapénkat. Kényelmes és ráadásul hatalmas is volt, még úgy is hogy össze volt csukva. Lapjával 3 ember is elfért rajta, és ez vicces volt.
Éppen, hogy elhelyezkedtem rajta és lehunytam a szemem, valaki elkezdett bökögetni.
-Hmmmm?-hátrafordultam,és megláttam Harryt, aki olyan arcot vágott mint egy kisgyerek.
-Én hol fogok aludni?
-Három lehetőséged van. Első a föld.-itt megrázta a fejét. Erre bólintottam egyet.-A második, a rugdosó és álmában Liamről beszélő barátnőm, Flora mellett, és a harmadik pedig az hogy itt mellettem a kanapén, ugyanis én innen el, nem fogok menni.
-Hát a harmadikat választanám.-bólintottam egy aprót, és az újonnan szerzett alvótársam pedig befeküdt mellém.
-És most alvás!- ez volt a végső mondatom, ugyanis egyből mély álomba csöppentem.
...
-Agiiiiiiiiiii!- Ismét fájdalmat éreztem. Csakhogy most drága barátnőm miatt, aki nagyon profin tudja felvinni a hangját a csillagos égbe. A mesékben ezektől a hangoktól el szoktak törni a poharak.
Az első kezembe kerülő tárgyat, ami abban az esetben egy távirányító volt, a hang irányába dobtam. ettől Flor felnyögött. Ebből azt a következtetést sikerült levonnom, hogy eltaláltam. Ennek belül nagyon is örültem.
-Ezt most miért?
-Azért, mert már mondtam hogy nem adj ki ilyen hangot!-halál nyugodtan, csukott szemmel beszéltem barátnőmhöz.
-De én csak kerestelek!
-Meg vagyok!
-Feltűnt. Nem csodálom, hogy otthagytál éjszaka. Én is inkább aludnék Harry karjaiban mint melletted. -Na amikor a mondata eljutott a tudatomig, felriadtam. Kinyitottam a szemem és Harry fedetlen mellkasa volt a szemem előtt, és az illető pedig magához ölelve aludt.
-Harry!!!-kicsit megütögettem a mellkasát.-Kelj fel, és légyszíves engedj el!-kicsit nyűgösen de elengedett, és kinyitotta a szemét.
-Bocsi!-ennyit mondott, majd nagy nehezen felült a kanapéra, de lehúzta rólam a takarót, ugyanis azzal bugyolálta be magát.

VI. Fejezet

Üdv! 

Nos itt a 6. fejezet. Egy feliratkozóm van aminek nagyon örülök. Remélem tetszeni fog :) Nem is húzom tovább az időt! helyesírásért bocsi! még nem tudtam átnézni! Majd holnap javítok!

Jó olvasást!

xoxo Agnes

-Háát.. Nem az hogy nem szeretnék veletek lenni és megismerni titeket még jobban... Csak nem akarok úgy a nyakatokra maradni,hogy a bandának 2 tagját nem ismerem, és ők sem engem....

-Agnes.. Kicsim figyelj..! Ezek szerint nem tudtál arról, hogy édesanyádék még régebben vettek Londonban egy lakást. A banki eset előtt körülbelül egy hónappal . Mintha érezték volna, hogy ez lesz.. A kulcsa nálunk van, és ha gondolod költözz oda.. Ameddig szeretnél. -a mama szavai után meglepődtem.. Erre egyáltalán nem számítottam. 

-Nos akkor Ness semmi kifogásod nem lehet, ugyanis nem velünk laknál,de mégis a közelben lennél. Szóval indulj meg pakolni.- Liam szó szerint felküldött a szobámba, mintha az apukám lett volna.. Inkább szót fogadtam és felballagtam a kis birodalmamba.
 Előkotortam a gardróbom mélyéről öt bőröndöt, kettő utazótáskát és egy kis hátizsákot. Elkezdtem kipakolni az ágyamra azokat a ruhákat amiket úgy gondoltam, kelleni fognak Londonban. A végén egy hatalmas kupac keletkezett.. Abban volt minden... Kabát, pulcsi, póló, ujjatlan, rövid és hosszú nadrág, cicanaci, melegítő, és még egy csomó ruhadarab.. Ezeket három bőröndbe sikerült belegyömöszölnöm. Eszembe jutott hogy ágyneműt és kéne tenni ezért kikészítettem egy garnitúrát huzattal  amit beletettem az ágynemű tasakjába. Egy kisebb bőröndbe sikerült elpakolnom a fehérneműket és a törölközőket, és egy másikba pedig a cipőimet. A két utazótáskába sminkeket, kiegészítőket, táskákat, és a mindennaphoz szükséges dolgokat tettem. Általában azok az emberek akik nem Párizsban vagy környékén laknak, azok azt gondolják, hogy a párizsiak mind gazdagok mert márkás cuccokban járnak. Nos ez nem igaz, ugyanis azok az emberek nem tudnak arról hogy havonta,kéthavonta hatalmas akciók vannak a boltban, és olyankor nagyon olcsón lehet vásárolni. Nos ezt ki is használják a környékbeliek. 

Nos.. egy óra alatt sikerült is összepakolnom, minden fontos dolgot. Nagynehezen kicipeltem az összes (!) táskát és bőröndöt a lépcsőig, csakhogy a lépcsőn nem tudtam málházd fel a csacsit játszani. Valahogy egy táska kiesett a kezemből, és az lesiklott a lépcsőn. Én annyira megijedtem, hogy felsikítottam. Amikor pedig leérkezett kicsit sem csendesen , akkor kijöt Harry a nappaliból ijedt arccal. Mikor felfedezett a lépcső tetején megnyugodott. 

-Jaj te! Azt hittem valami bajod esett..

-Nem.. Annak nagyobb hangja lett volna.-elnevettem magam ahogy belegondoltam, milyen is lett volna az, ha legurultam volna a lépcsőn. 

-Nem lenne vicces hidd el. Maradj ott, jövök segíteni.- úgy is tett ahogy mondta. Felbaktatott a lépcsőn és kivett a kezemből pár bőröndöt.Nagynehezen lecipeltük az összes cuccomat a nappaliba, ahol Louis és Liam nagyban beszélgetett papiékkal. Mi is leültünk hozzájuk. Mama megparancsolta, hogy az estét náluk kell töltenünk. Ez ellen ellenkezni sem lehetett. Ahogy ezt megvitattuk, időzített bombaként robbant be az egyik legjobb barátnőm Flora. Ő már törzsvendég volt így ő akkor jött ment amikor csak akart. 

-Agiiii!!- Flor mindig így hívott, mert elvileg a magyarok így becézik az Agnest. -Itt vagy? Jónapot Mag néni, és John bácsi! 

-Szia Flora! A nappaliban vagyunk!-Mama volt a leggyorsabb, így ő válaszolt. Amint a nemrég érkezett vendég meghallotta a neki címzett két mondatot, felénk vette az irányt. Harry értetlenül nézett rám. Habár lehet, hogy a többiek is, de csak ő volt a látószögemben. Próbáltam neki eltátogni azt, hogy majd megtudod. Ahogy erre ő rábólintott, be is bizonyosodott az amire gondoltam. Flor megtorpant a nappali küszöbénél.

-A..Agii!-az i betünél felrikkantott.-Ez a One.. a Onee.. a One Direction...-és egy kisebb sikoly hagyta el a száját. -Ezt nem hiszem el.! Hogyan kerülnek ide? Agnes Payne! Meséln....Payne.... Uristeeen! Csak nem?- Leült a nappali ajtajában és várta a magyarázatokat... Mi pedig mindent elmeséltünk neki. Mire végeztünk besötétedett, és felajánlottam Florinak, hogy maradjon nálunk éjszakára. Ő maradt is.. Csakhogy az éjszaka nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem...

Párizsi Ház :)

A kis birodalom :)

V. Fejezet

Helló!

Sikerüült! Megírtam 10 óra előtt. Kicsit rövid lett, de szerintem eseménydús. A következő talán holnap jön. Még nem tudom... El kéne kezdenem írni, viszont ma már nincs erőm... Szóval még nem tudom..

Jóhír!

Lett egy követője a blognak :) Ennek nagyon örülök. Remélem egyre többen fogjátok látogatni.

Nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást :)

xoxo Agnes.

Kb 2 óra után már sejtettem az úticélunkat.
-Oda megyünk ahova gondolom?-Harryre néztem aki csak bólintott egyet. Nem tudtam hogy miért csinálja ezt. Nem értettem miért ilyen jó hozzám.Hiszen egy napja se ismertük egymást, és ezalatt a pár óra alatt annyi.. Sajnos a gondolatmenetem itt megakadt ugyanis megzavartak.
-Neeeees!!!! Segííííts! Meg fog halniii!-Louis visított a fülembe, és a mondatok amik elhagyták a száját megrémisztettek. Bepánikoltam.
-Mi történt Lou? Ki fog meghalni?Jézusom! Harry álj meg!!!!
-Nem tudok!-halál nyugodtan közölte velem a tényt. Én pedig még idegesebb lettem. Ekkor  jutottam el oda hogy hátranézzek. Amikor megláttam Louis problémáját kicsit megkönnyebbültem, habár nem nagyon értettem.
-Louis! Légyszíves magyarázd el hogy mi történt!- a mondatom végére sikerült lenyugodnom.
-Jaj Agni hogy lehetsz ilyen nyugodt? Szegény répa meg fog halni!!! Ez a vadbarom megtámadta és eltört a gerince!!! Korházba kell vinni őt!! Harry vigyél egy korházbaaaaa!-Louis már szinte sírást tettetett. Én meg már alig bírtam ki nevetés nélkül. Magamban pedig volt egy kérdés amire meg akartam tudni a válasz. Ez a kérdés nem volt más, minthogy hogyan került az autóba répa?
-Louis! Nyugi! Nem megyünk vele korházba! Edd meg! Ne reagáld túl legyszíves!-Harry próbálta Louist visszahozni a valóságba. Kisebb nagyobb sikerrel.
-De Harry!!! Te megennéd a barátodat, sőt a társadat ha haldokolna?-Harrynek már kezdett elborulni az agya amitől nekem nevetnem kellett.. Elhatároztam, hogy majd én elintézem a répafiút.
-Louis! Légyszíves! nem mondd azt, hogy azért hoztad a répak, hogy ne edd meg őket..
-Hát...De..
-Nincs de Louis!. Edd meg vagy kidobom az ablakon.- Na ez volt az a mondat amivel áttörést lehetett nála elérni. Egyből belelapult az ülésbe és elkezdte majszolni a répát. Ennek láttán Liamből tört ki először a nevetés, aztán pedig a sofőrből, majd végül belőlem. Jó régen nem nevettem úgy mint azelőtt. A fiúk nagyon jó "hatással "voltak rám. Valahogy mellettük felszabadultabbnak éreztem magam, mit mondjuk az osztálytársaim mellett, akiket már 3, 4, vagy akár 10 éve ismertem. Pedig a 3 jómadarat csak pár órája ismertem. Ez egy kicsit furcsa volt.

-Páriiiiizsbaaaa megyüüüüüünk!?- Liam a felkiáltásával rántott vissza a gondolataimból. Ezzel elmosolyodtam ugyanis én már tudtam a választ.
-Igen Liam, oda.- Harry mosolyogva válaszolt.
-De miért?
-Majd megtudod! Örüljetek, hogy az uticélt tudjátok.-ezen már én is mosolyogtam.
-Komolyan mondom Harry, rosszabb vagy mint egy morcos apa, akit kikészítenek mindig a gyerekek, így hát nem mond nekik semmi információt.- Louis rökögve mondta, az egyébként furcsa hasonlatát. Nem nagyon értettem de inkább rábíztam..

...

Ismét Párizsban voltam.. A One Directionnel. Eléggé fura volt.. Pláne azért mert én voltam a GPS. El kellett ugyanis jutnunk ahoz a házhoz ahol lakok. Nagynehezen eljutottunk oda. A fiúk megrohamozták a házat. HAbár amikor beértem lenyugodtak. Gondolom mamáék meghallották a csendesnek nem mondható belépőnket, ugyanis lejöttek az emeletről. Először nem hittek a szemüknek.
-Agnes! Hogyhogy itthon vagy?- meglepődtek.
-Ne tőlem kérdezd... Hanem Harrytől. Jaj majd elfelejtettem- hirtelen a homlokomra csaptam.- Mama, papa! Had mutassam be a fiúkat. Louis Tomlinson, Harry Styles és Liam Payne. Mindhárman egy 5 tagú bandában énekelnek. Fiúk ők itt a nagyszüleim  Magen és John.
-Liam te vagy az? -mamáéknak elkerekedett a szemük. Majd amikor Liam bólintott egyet, papáék magukhoz ölelték.
-Ezt nem hiszem el!.- mama már a könnyeivel küszködött, én pedig ettől a jelenettől meghatódtam. De ahogy feltűnt a másik két fiú is így volt ezzel.
Liam pár percig tudott csak beszélni Mamiékkal, mert Harry félbeszakította őket.
-Bocsánat de meg kell szakítanom a beszélgetést, ugyanis nekem lenne egy nagyon fontos kérdésem Magukhoz.
-Mondjad csak aranyom!-mama aranyosan mosolygott rá. Ő mindig is ilyen volt. Imádta az embereket.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lehetne-e  arról szó, hogy Agnes pár hétig nálunk lakjon Londonban? Nekünk is szünet van most, és szeretnénk jobban megismerni őt.- Ahogy ezeket a mondatokat meghallottam, elkerekedett a szemem.
-Először nem kéne az érintettet is megkérdezni?- felvontam az egyik szemöldököm.

-Jaj Agni ne mondd azt hogy nem akarsz velünk tölteni pár napot!-Louisnak igaza volt. Régóta szerettem volna elköltözni Párizsból. Vagy legalább elutazni innen hosszabb időre.

Közérdekű!

Üdv mindenkinek!

Lenne pár fontos dolog amiről tudnotok kell :)

1. Amit feltűnt, megváltozott a blog kinézete. Szerintem így sokkal aranyosabb :) Nemsokára lesz fejléc is :) Nem csak a kinézet változott hanem a  főszereplő is.
2. Hétvégén legkésőbb jön az új fejezet. De ha 10 előtt be tudom fejezni akkor még ma. Vagy holnap. :) Szóval remélem várjátok :)
3. Egyik ari szobatársam megosztotta a blogomat, és ezt én is szeretném viszonozni. A blogja: http://emmazayn.blogspot.hu/ . Remélem sokan benéztek hozzá. Ő már régebb óta írja mint én, viszont a koleszban mindig együtt írjuk a fejezeteket :) Mától egy új modul lesz elérhető, mégpedig: Ide érdemes benézni. Aki szeretné hogy a blogja feltűnjön, vagy bármi kérdése van az bátran írjon nekem e-mailt az agnespayne01@gmail.com címre. Mindenkinek válaszolok :)

Puszi: Agnes :)

IV. Fejezet

Üdv újra! :*

Meghoztam ezt is. Gyors voltam? Mert szerintem igen. :) Megígérem hogy mostantól rendszeresebben fognak jönni részek. Remélem sokan fogjátok olvasni, mert ha nem kénytelen leszek MAJD törölni. Kommentelni osztani szabad. :*

 Puszi mindenkinek!

xx Agnes

London

-Agnes... Hát visszajöttetek...-vett egy mély levegőt.-eléggé hihetetlen ami történt... Azt hittem hogy ez egy rossz vicc.. Mindenki azt hinné.. De nem az.. Ez az egész olyan fura.. De jó! Lett egy húgom!- itt már mosolygott.-És én ennek örülök. Először nehéz lesz megszoknom de biztos menni fog.-ismét mosolygott, én pedig nem tudtam felfogni azt amit az előbb mondott. Autómatikusan ránéztem Harryre aki bíztató tekintettel engem nézett. Ettől bátrabbnak éreztem magam. Megpróbáltam összeszedni minden erőmet, és megszólalni.. Kicsit dadogva, de azért sikerült.
-A..Akkor ez mo..most azt jelenti hogy van egy bátyám?-kicsit félve néztem Liamre. Nem tudtam felfogni az egészet.. Azt ami aznap történt. És akkor még kora délután volt.. Először is a szülinapomon kapok egy levelet a szüleimtől, másodszor abban a levélben azt részletezik a szüleim hogy van egy testvérem. Ráadásul egy idősebb fiú.. Ha ez nem lenne elég, én és az őrült ötleteim úgy döntöttünk hogy azonnal meg kell keresni. Londonba jöttem, út közben megismerkedtem egy számomra ismeretlen, világhírű bandataggal, aki, mint később kiderült a bátyámmal énekel, és most ott álltam előtte és vártam a válaszát.
-Igen azt.-ismét megmutatta a fogait, egy fülig érő mosollyal, és megölelt. Egyszer csak az egyik fiú felordított.
-Csoportos ölelééééééés!- a hangból én Louisra tippeltem, és hát van az a mondás hogy talált süllyedt. Na ez erre a helyzetre is elmondható lett volna. A gondolatmenetem után pedig a másik két fiú ránk vetődött amitől  mindannyian hátraestünk, és hát ennek következtében hangos nevetés lepte be a nappalit. Kicsit sokáig tartott mire abbahagytuk, ahogy az is hogy felálljunk. Miután ez a két dolog megvalósult leültünk a nappaliba. Egyszer csak Liam hirtelen megszólalt.
Meddig maradsz?-a szemében a kíváncsiságot vettem észre. Hirtelen ránéztem Harryre is és Louisra is. Az előbbi kicsit szomorú volt ugyanis ő tudta arra a kérdésre a választ amit nagyon nem akartam megválaszolni. Az utóbbi fiúnak a szemében is a kíváncsiság tükröződött. Sóhajtottam egyet, majd megpróbáltam aránylag érthetően válaszolni.
-Hát.. Ami azt illeti még ma haza kéne mennem.. Úgy készültem, legjobb esetben is csak holnapig maradok. Mamiék is csak úgy tudják.- eléggé bántam hogy nem tudtam tovább maradni. Gondolom ez az arcomon is látszott.
-Maradj mééééég!!- Louis úgy nyafogott mint egy 5 éves. Ennek következtében elmosolyodtam.
-Nem lehet...Sajnálom.- a fejemet lehajtottam.
-Nekem van egy ötletem.- Itt mindenki a Harryre nézett, aki vigyorgott mint a tejbetök. Látszott rajta, szerinte nagyon is jó ötlet.
-Mondd Hazz.!- Liam szólította fel az általa említettet.
-A-a!-gonoszan vigyorgott.- Majd megtudjátok. Van 5 percetek elkészülni,-itt a hangneme megváltozott. Megpróbált tábornokos hangon beszélni. Kisebb nagyobb sikerrel. -és kiérni az autómhoz. Váltásruhát is hozzatok! Nem itthon fogunk éjszakázni!.- miután göndörke kiadta a "parancsot", a másik két jómadár úgy viselkedett mint a katonák. Egyszerre elordították, hogy "értettük uram", majd tisztelegtek egyet. Utána meg eltűntek az emeleten. Olyanok voltak mintha ezt gyakorolták volna világéletükben. Mire feleszméltem már Harry sem volt a nappaliban. Én úgy döntöttem hogy nem szeretném megszegni a tábornok parancsát ezért fogtam a táskámat és az előszobába mentem. A tábornok hamar leért, és együtt indultunk ki az autóhoz. Amikor elértünk a célunkig megjelent futva a két jómadár is. A csomagokat betettük a csomagtartóba. Csak a fontosabb dolgokat vittük magunkkal előre. A két "sereghajtó" befoglalta a hátsóülést így nekem az anyósülés jutott. Amit Harry beszállt az autóba már indultunk is, és kifelé haladtunk Londonból. Mind a hárman megpróbáltuk a sofőrből kiszedni az úticélt de nem ő nem árulta el. Így hát bele kellett törődnünk a kisebb tudatlanságba.

III. Fejezet

Hello Mindenki!

Itt a fejezet!!! tudom hogy nem egy hete volt friss de kárpótolok mindenkit mert amint ezt feltettem következik a negyedik rész! Szóval ma Kettő ismétlem Kettő rész van! :D szóval nem is húzom az időt! :) jó olvasást! :*

Ui.: A kommentek, feliratkozások vagy bármi ilyesmi miatt nem fogok megharagudni! ;)

xoxo Agnes. 

....

-Én pedig... Louis Tomlinson. Örülök hogy találkoztunk..Lehet egy kérdésem?
-Persze nyugodtam- Rámosolyogtam.
-Honnan vagy nekem ilyen ismerős? Találkoztunk már? Olyan ismerős vagy neke valahonnan.. CSak azt nem tudom hogy honnan..- nem tudtam hogy most mit válaszoljak.Szerencsére Harry megmentett.
-Louis.. Mindent meg fogsz érteni..CSak türelem.. Még ma választ kapsz a kérdéseidre..
-Hát jó... Na menjünk be.. Mert hallom a rajongókat. -mind a hárman bementünk, és az egyik fiú bezárta az ajtót.
-Mindenki itt van? -Harry elkezdett beszélgetni Louisszal én pedig csak ott álltam mint egy kaki, és hallgattam a beszélgetést.
-Nem. Csak ketten vagyunk itt. Liam és én. Niall Írországban, Zayn pedig Brigivel.
-Liam merre van? Agnes szeretne vele beszélgetni.
-Fent van. Szólj neki.- Harry pedig felindult. Én pedig elkezdtem pánikolni. Remegtem.. Nagyon..
Azt tudni kell rólam hogy ha izgulok akkor remegek. A térdeim a legjobban, és a hangom pedig folyton elcsuklik. Pechemre pedig nagyon izgulós vagyok. Szóval nagyon jó.  Na visszatérve A Direction házba. Harry ugye felment én pedig ott maradtam a csíkospólós Louissal.
-Gyere üljünk be a nappaliba. - Az egyik helyiség felé mutatott én kicsit tétováztam de végül elindultam arra. Hallottam hogy követ Louis. Ő rávetődött egy kanapéra én pedig vele szemben foglaltam helyet az egyik kanapén.
-Na mesélj magadról. Mióta ismered Harryt? Honnan ismered ? Együtt vagytok? Mió...-Nem hagytam hogy még több kérdést tegyen fel. Muszáj volt őt leállítanom. Kicsit hiperaktív volt pont mint amilyen én szoktam lenni.
-Louis nyugi! Ma reggel ismertem meg Harryit a Párizsból Londonba tartó járaton. És nem vagyunk együtt.
-Akkor csak ma ismerted meg? Sorry de akkor miért jöttél el Londonba? Azt hittem Harry végre becsajozott.
-Igen csak ma ismertem meg. És mint az előbb mondta Göndörke, Liammel kell beszélnem.-ahogy ezt kimondtam megjelent a két említett.
-Mondhatott. Itt vagyok. Amúgy én vagyok Liam Payne.- Mosolyogva nyújtotta a kezét. Én pedig elfogadtam azt.
-É..én Agnes vagyok. Agnes Payne. -itt egy kicsit megálltam. Az arcán ezernyi érzelem futott végig. - Azért jöttem mert mondanom kell valamit.. Én is csak ma tudtam meg.. Kérlek ne akadj ki.. Gondolom Ismered Magen Paynet és John Paynet. A nagyszüleidet.
-Persze hogy ismerem őket. NEm egyszer látogattak meg engem. Ők apa szülei. Tőlük tudom, hogy apa és a felesége meghaltak egy bankrablásban. Sajnos a temetésre nem tudtam elutazni Párizsba. Pedig el szerettem volna menni...-Itt már bőgtem...- Minden rendben?
-Pe..persze..- szipogtam..-csak eszembe jutott az az időszak.. Sajnálom. Inkább folytatom tovább ha nem baj. Ezek szerint hallottál róluk. Nos tudnod kell hogy az én szüleim nem voltak mások mint Magen és John egyetlen gyereke és annak a felesége. Vagyis a te szüleid.- az arcán a döbbenet volt felfedhető.- Gondolom nem hiszed el. -a táskámból előhalásztam a két borítékot és átadtam neki.- Tessék. Remélem ezektől hinni fogsz nekem. Az egyik levelet neked küldik anyuék, és benne van még egy levél. azt pedig mamáék küldik. A másik borítékban pedig azt a levelet találod amiből értesültem rólad. Ma. -Vártam egy kicsit. Liam kivette a neki szánt borítékból a levelet és elkezdte olvasni. Odafordultam Harryhez és Louishoz. Az utóbbi az előbb hallottakat dolgozta fel.
-Jobb lesz hogyha én most megyek. -Megfordultam és elindultam az ajtó felé. Valaki utánam szólt amikor már az ajtónál álltam.
-Várj. -egyből felismertem a hangját a fürtösnek. -Veled megyek.- Gyorsan utánam sietett. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Nagyon aranyos volt tőle hogy mellettem állt.Elvezetett az autó felé. Már Éppen indultunk volna amikor megcsörrent Harry iPhoneja. Lazán végig lendítette az ujját a kijelzőn majd a füléhez rakta.
-Mondd!... Oké.. Adom...-felém fordult és nekem nyújtotta a telefonját.- Téged keresnek.-remegve vettem ki a kezéből a készüléket.

-Hallo?
-Agnes! Légyszíves gyertek vissza. .ezzel a mondattal Liam letette a telefont. Harryre néztem aki biztatóan rám mosolygott.
-Gyere menjünk vissza a bátyádhoz meg a mókamikihez.-hang nem jött ki a torkomon így hát csak bólintottam egyet. Mindkette kiszálltunk, és visszamentünk a házba. Egyenesen a nappaliba mentünk. Mind a 2 srác ugyan úgy állt vagy ült mint mikor otthagytuk őket.
-Agnes!..-amint észrevett minket Liam, megszólalt.

II. Fejezet

Hellóka! :)

Itt a kettes számú fejezet. Remélem tetszeni fog. Az ékezetek hiányáért és a helyesírási hibákért elnézést kérek, de telefonról írtam. :/ a következő részről pedig annyi hogy egy héten belül érkezik :) jó olvasást! Legyetek jók! :)

xoxo A.

I love travel!..

-Hogy érted azt hogy legjobb eseteben?- Harry értetlen fejet vágott.
-Hát úgy hogy lehet még ma vissza kell mennem Párizsba..
-Miért kéne még ma visszamenned? Ezt nem értem..-fejet rázott.
-Mert keresek valakit akinek valami fontosat kell mondanom.. Ha azt az információt jól fogadja vagyis inkább elfogadja akkor maradok egy éjszakára egy hotelban.. De ha nem hisz nekem és a bizonyítékoknak akkor kénytelen leszek még ma visszamenni...-próbáltam érthetően magyarázni.. -Comprendre?
-Az utolsó szót újra ha lehetne.. Nem értek franciául..
-Érted?
-Jaaa!!Hogy ja. Nem értem.. Légyszi magyarázd el érthetően! De nehogy elmondd még egyszer ugyan ezt..-bólintottam egyet, és belekezdtem a történetembe.. Mindent elmondtam neki.. Azt hogy ki kicsoda, milyen szándékkal megyek Londonba, és hogy ez az út minek a következménye..
-Na ne szórakozz....-Harry a történetem végén összezavarodottan és tehetetlenül ennyit tudott mondani egy nevetéssel egybekötve. A szemében pedig látszott az értetlenség és a meglepődöttség.. Most csak viccelsz hogy te Liamnek a bandatársamnak vagy a húga... Ezt nem hiszem el..De az is lehet hogy nem ugyan arról a Liamről beszélünk... Habár nagyon hasonlítasz rá...-ezután a mondata után ledermedt. Nem szólt semmit. A szemei elkerekedtek.. Ebből azt lehetett következtetni hogy felfogta...-Basszus!!! Értem! Összeállt a kép!! Aztarohadt!... Én egy zseni vagyok!!!

-Őőőőő.... Harry! Mi van? Te ismerd Liamet?-a szemeim kikerekedtek. Elhinni nem sikerült amit a göndörke mondott.
-Hát igen.. De várj egy kicsit! Te még nem hallottál a One Directionről?-a vaknak is feltűnt volna a megdöbbenés az arcán.
-Kellett volna?
-Hát.. Igazából nem.. De még nem találkoztam egy olyan 16 éves lánnyal sem aki nem hallott volna erről a bandáról... Na mindegy. A lényeg hogy egy világszerte ismert banda ami az angol X-factorban alakult meg. 5 fiú alkotja. Louis, Zayn, Niall, a bátyád Liam és jómagam. -féloldalas mosollyal ajándékozott meg a kisebb bandaismertető után.
-Ez...Hihetetlen...Akkor te ismered..Liamet...-a szemeim elkerekedtek.
-Igen ismerem.. És segítek neked!. Elviszlek hozzá és melletted állok.-kacsintott egyet.
-Köszönöm Harry!! Sokkal jövök!
-Ugyan már! Szerintem mindenki ezt tenné...-rám mosolygott. Ezek után inkább csak beszélgettünk.. Ilyen alapokról. Megtudtam hogy a szülei elváltak. Holmes Chapelben nőtt fel az anyjával annak élettársával aki nemrég a férje lett és a nővérével. A banda nemrég fejezte be világkörüli turnéját. Harry még sokat mesélt a fiúkról. Fel sem fogtuk hogy már Londonban vagyunk. A kicsivel több mint 2 órás menetidő hamar elment... A megérkezés után egy parkolóba mentünk ahol egy sötétített üvegű fekete Range Roverhez mentünk, amibe beültünk. Harry beindította az autót. Idegenvezetőt játszott. Amilyen nevezetesség előtt elmentünk arról minden tudnivalót elmondott. Kb 20 percet utazhattunk az autóval amikor egy kertváros félébe értünk. Annak is a gazdagabb részébe. Egyszer csak  egy hatalmas fehér ház előtt álltunk meg. Harry rám mosolygott és kiszállt. Én is kipattantam az autóból. A térdem remegett.. Nagyon ideges voltam... Rettegtem.. Fürtös próbált nyugtatni... Nem nagyon sikerült.. Amikor pedig megálltunk az ajtó előtt bepánikoltam.. Azt tudni kell hogy ilyenkor sehogy sem lehet lenyugtatni. Na szóval. Göndör kinyitotta az ajtót és bement előttem, én pedig követtem őt... A lépcsőn pedig pont akkor ért le egy barna hajú srác amikor becsuktam az ajtót.

-Szia Harry!! És Barna csajszi... Bocsi de szerintem még nem ismerjük egymást. Megtudhatom a neved?-Rám mutatott a srác...Én pedig éreztem hogy elsápadok.. Az ájulás szélén álltam..
-Én Agnes vagyok.-intettem a fiúnak
-Én pedig...

Üdv.!

Nos. Az a helyzet, hogy... Nem volt friss. Gondolom feltűnt mindenkinek. Ez sem az... Az ok amiért nem volt azt nem szeretnem leírni részletesen mert annyira nem lényeges... Röviden annyi hogy a családban kisebb-nagyobb de inkább nagyobb gondok vannak.. Hogy mikor jon a friss az kérdéses... A heten már biztos lesz!! Megígérem!!! Kisujjeskü :) addig is türelem! :) várom a feliratkozókat, az új olvasókat, es ha tetszett az eddigi úgymond 2 fejezet akkor ajánljátok másoknak is :)

xoxo A.

I. Fejezet

Helló!

Meghoztam az első fejezet. Remélem a bevezető tetszett. Ahogy azt is hogy ez is fog. Ha igen akkor írj kommentet. Ha nem akkor is :) Szeretem a kritikákat. Nem lett olyan hosszú.. Sajnálom. De az időm ennyit engedett. Megígérem a következő hosszabb lesz. Addig is olvasgassátok ezt,és ha gondoljátok majd írok blogajánlókat amiket érdemes olvasni :) addig is vigyázzatok magatokra, kitartás a suliban. De legfőképp jó olvasást. 

 xoxo A.

-Szóval tudtátok... Ismeritek... -negyed óra múlva tudtam csak megszólalni. Egyszerűen nem ment. Csak tátogtam mint egy hal.. Kellett egy kis idő mire fel fogtam.. 

-Igen tudtuk..-papa válaszolt a kijelentésemre. Ahogy észrevettem mama meg sem tudott egy szót sem kinyögni.. Csak papának ment..

-Miért nem mondtátok? Merre van? Hol tudom megtalálni? Még ma oda szeretnék utazni.- hirtelen dőltek belőlem a kérdések...

 -Londonban él. Tessék a címe. Mi 2 hónapja voltunk nála. Gondoltuk hogy még ma el szeretnél menni oda. Vonattal a legegyszerűbb 1 óra múlva indul egy. Gondolom azzal szeretnél menni.

-Igen... Azzal... Igen.. Megyek is... Bepakolni... Nem viszek sok mindent... Ugyanis ma már jövök haza.. Vagy max holnap... Nem tudom... De most megyek... Mindjárt jövök...- nagyon ideges voltam. Általában olyankor hadarok és össze vissza beszélek.. Nos ez akkor sem volt máshogy. Gyorsan felfutottam a lépcsőn és azon gondolkodtam hogy hogyan is mondjam el Liamnek hogy én vagyok a húga...Elhatároztam hogy majd útközben kitalálom... Egy nagyobb táskába beledobtam egy farmert, egy pulcsit, és a többi fontos dolgot, amire szükségem lehet maximum két napban. Beletettem még a két borítékot is. Ezek után átrohantam a fürdőbe. Felkötöttem a hajam és magamra kaptam egy fekete farmert és egy fehér-kék csíkos pulcsit. Tettem fel egy kis sminket, majd visszamentem a szobámba ahol beleugrottam az egyik fekete bakancsomba, és fogtam a táskám. Már útra készen álltam. Így hát lementem. Fél órám volt a vonat indulásáig. A mamáék elkészültek. Papa kiállt a kocsival amíg a mama bezárta az ajtót. Utána gyorsan beszálltunk és már mentünk is az állomásra, ahol megvettük a jegyeket. A búcsúzkodást rövidre fogtuk. Tudtuk, hamarosan úgy is találkozunk. Megkértek hogy adjam át üdvözletüket Liamnek. Én megígértem nekik hogy át fogom. Felszálltam a vonatra ami már indult is. A vonaton csak egy üres kabin volt.. Gondoltam elfoglalom azt. Leültem és elhelyezkedtem.. Nem sokkal később jött az ellenőr. Nem volt sokáig a kabinomban. Nem sokkal az ellenőr után megálltunk Párizs utolsó megállójában. Hamar indultunk tovább. 

  Épp a tájat szemléltem amikor is nyílt a kabinajtó. Egy kapucnis napszemüveges srác lépett be rajtam.. Egy két göndör fürt kilógott a kapucni alól. Kicsit vicces volt. Azt tudni kell rólam hogy én mindenen tudok nevetni. Na szóval vissza az idegenhez. 

-Leülhetek ide? A többi kabinban nincs üres hely. - a mély hangja zene volt a fülemnek. Egyszerűen megbabonázott.

-Persze nyugodtan.- angol volt. Angliai. Lehetett hallani a kiejtésén. Én amerikait és angliait is tanultam. De az angliait használom. Így hát meg tudom őket különböztetni. Az pedig száz százalék hogy angol ez a göndör mély hangú srác, aki velem szemben foglalt helyet. Nem nagyon foglalkoztam vele, mit csinál. Folytattam a kifelé bámulást. Fél szemmel viszont láttam amikor leveszi a kapucniját és a napszemüvegjét is. Az utóbbit a táskájából elővett tokba tette és visszarakta a fekete táskába. Nekidőlt a "falnak" és engem nézett. Éreztem az arcomon. 

-Meddig mész? -kíváncsian nézett.

-Londonig. És te?- úgy gondoltam abbahagyom a táj kémlelését, inkább megpróbálok vele kommunikálni.

-Én is. -aprókat bólogatva felelt a rövidke kérdésemre.- Harry vagyok. - udvariasan bemutatkozott.

-Én pedig Agnes.- kezet fogtunk, és egymásra mosolyogtunk. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom. Sms-t kaptam. Flora volt az. A legjobb barátnőm... -Basszus- a fejemhez kaptam. Rájöttem hogy róla elfeledkeztem... Elhatároztam hogy most nem fogom megnézni az üzenetet.. Nem akarok magyarázkodni.. 

-Minden rendben? - egyik szemöldökét felhúzva nézett rám Harry. 

-A-a... -megráztam a fejem.- Elfelejtettem szólni a legjobb barátnőmnek arról hogy elutazok Londonba... Most küldött egy sms-t... Nem merem megnézni... 

-Oh.. Értem.. Akkor nézd meg később..-mosolyogva vállat vont. Aranyos volt. Én is elmosolyodtam, és belenézem a szemébe.. Elvesztem a smaragdzöld tengerben. Gyönyörű szép színe volt.. Nem tudtam elhinni. Ő is a szememet nézte..Majd az arcom. Nagyon alaposan végigmérte az arcom. Ez kicsit zavart. Miután "végzett" vele mintha meglepődött volna.. Vagy nem is tudom.. Olyan furcsán nézett.. Ez zavart..

-Mi a baj? - muszáj volt rákérdeznem... 

-Emlékeztetsz az egyik ismerősömre.. Áh.. mind1.. Mesélj valamit..-hamar terelte a témát. Inkább hagytam.. 

-Oooké.. Inkább kérdezz. Jobban szeretek válaszolni.

-Londoni vagy aki kiruccant Párizsba vagy Párizsi vagy aki Londonba utazik?

-A második. Na és te?

-Én az első. -mosolygott.-Meddig maradsz Londonban? 

-Legjobb esetben is csak holnapig.-kicsit elszomorodtam.. Rájöttem hogy nem tudom megnézni Londont. Pedig ez volt az egyik álmom.. 

Bevezető

Helló mindenki!

Na akkor jöjjön aminek jönnie kell. Itt a bevezető. Lassan jön az első fejezet. A pontos időt nem tudom... sok mindentől függ. hétközben nem hiszem ugyanis koleszos vagyok. Nem is húzom tovább. Jó olvasást! :) Komizni ne felejtsetek! 

xoxoA.

Párizs. Egy gyönyörű város. Életében egyszer mindenki eljutna ide. Jó azt aláírom hogy szép,de ha megtehetném akkor visszamennék az időbe és nem költöztem volna oda. Kényszer volt. Nem volt más választásom. Párizs előtt Németországban éltem.. Imádtam ott lakni. Csakhogy egy nap a szüleim meghaltak és muszáj volt költöznöm. A nagyszüleimhez. Párizsba. Most Holmes Chapelben lakok, és ez a történet arról fog szólni hogyan is kerültem én ide. Azt nem fogom elárulni, mennyi idő tartott nekem eljutni ide. Majd a történet végén meg fogjátok tudni. Gondolom mindenki azon gondolkozik hogy én  ki vagyok. Minden ki fog derülni. Figyeljétek meg. Titkok nem fognak maradni. Nos akkor kezdeném az elejéről a történetet. Vagyis annyira nem az elején. 

  Agnes Payne vagyok. 18 éves. 1-2 fontos dolgot tudni kell rólam. Mint már említettem a szüleim meghaltak. 8 éve. 10 éves voltam. Ha lett volna választási lehetőségem én biztos maradok Németországban. Ott minden jó volt. De hát egyszer mindennek vége lesz, de mindig jön helyette valami más. Berlin helyett jött Párizs. A szüleim helyett a nagyszüleim. Most figyelnetek kell ugyanis ez csak a bevezető bevezetője volt. Most fog csak elkezdődni a történetem. Az életem egy 180°-os fordulatot vett a 18. születésnapomon, mikoris a nagyszüleim átadtak nekem egy levelet amit még a szüleim írtak. Hátha meghalnak ezelőtt a nap előtt.
  A levelet remegő kézzel nyitottam ki. Féltem. Ismertem magam ezért leültem, mert tudtam ha nem teszem azt összeesek. A levelet anya írta. Látszott a betűkön. Ezer közül is felismertem volna az írását.

 "Boldog szülinapot kicsim!
Az okot amiért ezt a levelet megírtuk apáddal, nem tudjuk pontosan.. Egy biztos legbelül éreztük hogy ezen a napon már nem leszünk veled. A levél tartalmáról annyit hogy először hihetetlen lesz, de igaz, és azért nem mondtuk el neked mert féltünk. Féltünk hogy itt hagysz minket és inkább megkeresed őt. A Bátyád. Jól olvastad. Van egy bátyád, de csak féltestvér. Gondolom hallottál már apádnak arról a kapcsolatáról amelyik még előttem volt. Abból a kapcsolatból apádnak lett egy gyereke. Egy fia. Ezt akkor tudtuk meg amikor apáddal összejöttünk. Akkor a gyerek 2 hónapos volt. A nő ránk bízta mondván neki nem kell egy gyerek. Ez a gyerek a Liam Payne nevet viseli. Liam 6 hónapot töltött nálunk. Ezalatt az idő alatt csináltattunk apasági tesztet. Ez azt mutatta ki hogy Liam apja egy és ugyan az az ember mint a te apád. Egyik nap megjelent Liam anyja. Közölte velünk hogy ő visszaveszi a gyereket és majd ő felneveli. Ő úgy is tett ahogy mondta. Az anyjával tartottuk a kapcsolat, és meg is látogattuk Liamet. Nagyon megszerettük. Utoljára akkor láttuk amikor te 5 éves voltál. A nagyszüleid tartják vele a kapcsolatot. Ő ne tud rólad. Szeretnénk ha megkeresnéd őt. Fontos lenne nekünk. Van számára is egy levél, szeretnénk ha azt átadnád neki. A nagyszüleid elmondanak neked minden információt róla amit tudnak. Reméljük annyi elég lesz. Sok sikert a megkereséséhez. 
Mi apáddal mindig a szívedben leszünk és ránk bármikor számíthatsz. Fentről vigyázunk rád.Kérlek érts meg minket.Örökké szeretni fogunk!. Ezt sose felejtsd! 
Még egyszer boldog szülinapot! 

Anya és Apa 

  Ledöbbentem. Nem is kicsit. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Nem értettem.. 

A történetről

Helló mindenki!

Agnesnek hívnak. 16 éves vagyok, és directioner.
Ezen az oldalon egy történetet olvashattok majd. Nemsokára hozom a bevezetőt és az első fejezetet. Már 21 oldal meg van írva, de csak papíron. remélem sok olvasóm lesz. Azt tudnotok kell hogy semmi ötletem a történet hosszúságáról, és még ötleteim sincsenek. :D ezek csak úgy jönnek maguktól... De hogy honnan az rejtély :P A történetet már egy páran olvasták. Ők azt mondták hogy nekik tetszett. Remélem nektek is fog :)
Na akkor a történetről.

Van egy lány. Németországban élt, csakhogy a szülei meghaltak. Így hát Párizsba kellett költöznie 10 évesen a nagyszüleihez. A történet a 18. szülinapján kezdődik. Egy levél teljesen felfordítja az életét. Aki  kíváncsi a levél által átélt kalandokra az térjen ide vissza. Itt meg fogja tudni. Minden kérdésre választ fog kapni. Minden ki fog derülni. Remélem sok embert fog érdekelni.

A történet még annyit kéne tudni hogy a lány fogja elmesélni. Kisebb nagyobb elkanyarodások lesznek benne de mindig vissza fog térni a történethez. Egy dolgot szeretnék kérni. Legyetek olyan szívesek és írjatok egy komit hogy tudjam érdekel-e titeket vagy sem. Remélem az előbbi. :)

Akkor a bevezetőig türelem :) xoxo A.