XIII. Fejezet

Üdv.!

Itt is van a fejezet. Kicsit rövid, de szerintem eseménydús. Átolvasni nem volt időm, de remélem nincs benne sok hiba. Javítani holnap fogok. Az új rész talán a héten. Bízok benne, hogy tetszeni fog. :) A komentek miatt nem haragszok meg ;) 

Jó olvasást!

xoxo A.

Amikor megláttam a vendégemet, kicsit meglepődtem. nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtalál. Viszont nagyon örültem neki.
-Flora!-egyből a nyakába borultam. -Hogy-hogy itt vagy? Nem mintha baj lenne.
-A mamád küldött. Nem maradok sokáig. Még ma vissza kell mennünk.
-De miért?- egyszerűen nem értettem, miért nem tudtak az otthoniak felhívni.- miért nem hívtatok? Vagy írtatok SMS-t?
-Mi írtunk is ,meg hívtunk is. De mivel nem válaszoltál, ezért kénytelen voltam eljönni érted. Holnap ellenőrzésre kell menned. - az utolsó mondatot olyan halkan mondta hogy még n is alig hallottam, pedig előtte álltam. És amikor felfogtam mit is mondott, hirtelen ledermedtem.
-Basszus azt elfelejtettem. Mikor indulunk? 7re már ott kell lennem. Úristen. Teljesen kiment a fejemből.
-Szia Flora!- Liam sétált be Niall mellett az ajtón.- Mi járatban? Találkoztál már a mi kis Írünkkel?
-Szia Liam! Hát az az igazság, hogy ő engedett be. de ennyi.- gyorsan kikerülte Liamet, és oda ment Niallhöz. -Flora vagyok, Agn barátnője, Párizsból.
-Szia! Én Niall. Hova kell menned Agni?
-Hát nekem.. Párizsba.. Sürgősen.. Mert.. Ő.. Orvoshoz kell mennem.-nem voltam biztos abban, jó ötlet lenne-e ha elmondanám a teljes igazat. DE úgy gondoltam hogy még nem jött el az ideje. - Flor! Kocsival jöttél ugye? Mert én vezetek, és fél 5kor indulunk!
-Hát ami azt illeti azzal jöttem, de gondoltam még ma megyünk.
-Nem. Az estét még itt kell töltenem. Mert még dolgom van.
-Hát rendben. -vállat vonva, levetődött egy székre. Ugyanis a konyhában voltunk.
-Várjál csak. Orvoshoz? Minek?- Liam kicsit értetlen fejet vágott.
-Jaj csak egy rutin vizsgálat. Csak az a baj, hogy nagyon nehezen lehet időpontot kérni, és már 2 hónapja kértem. Áttenni pedig lehetetlen.
-Oh. Értem. Amúgy Harry hol van?
-Őszintén? Fogalmam sincs. Ma nagyon furcsa volt velem. De nem értem hogy miért. Mintha megbántottam volna valamivel. Pedig tudtommal nem.. Itt is hagyott.
-Ez a gyerek.. - fejét rázva kiment a helyiségből. Ezalatt az egy hét alatt nagyon összeszoktunk. Olyanok vagyunk mint akik együtt nőttek volna fel. Piszkáljuk egymást, de tudjuk, ha bármi baj van, akkor számíthatunk egymásra.
-Agn! Nem szeretnél körbevezetni?- barátnőm bökögette meg a vállam. Mivel a ház még nem nagyon volt készen, ezért csak nagyjából tudtam körbevezetni. Az utolsó helyiség volt a gardróbom. Nos az tele volt. lehetett benne találni rengeteg desingner cuccokat, sport felszereléseket, cipők minden féléjéből minimum egyet, és még rengeteg dolgot ami egy gardróbba kell. Na és persze a helyiség kellős közepén egy óriási kanapé volt. Pihe puha rózsaszín. Nos mi oda le is vágódtunk.
-Na mesélj csak.! Miért is "haragszik" rád Harry? Mi is a programod mára?
-Nos hát az az igazság, hogy tegnap Niall megkért, hogy menjek vele, és a barátaival egy Derby meccsre. És hát gondolom ezen.  DE hogy pontosan miért az rejtély. Már este is furcsán viselkedett velem.
-És honnan tudta, hogy szereted a focit?
-Háát.. Egyik délután a 1D házban voltam a srácokkal, és ők kimentek a konyhába. Én pedig kapcsolgattam a tv-t. Pont ment a Manchaster City - Chelsea. És hát kicsit nagyon beleéltem magam. Szerencsémre nem a szurkolói oldalam jelentkezett, hanem a "fociszakértő". És hát amikor pont a játékvezetőt szidtam, és annak döntéseit, megjelentek mindannyian kivéve Zaynt-t- ez egy másik történet- mert nem értették, kivel is kiabálok. Gondolom azt hitték, hogy az előbb említettel veszekszek.
-Te összevesztél Zaynnel?
-Nem is voltunk jóba. Már egyből nekem támadt és elhordott mindennek. -kicsit elhúztam a számat.
-Az durva. Ki gondolta volna.
-Agni!- Louis visítására lettünk figyelmesek, és a hang egyre közeledett.-Hát megvagy! Már mindenhol kerestelek. Niall üzeni, egy óra múlva indultok. Én is mennék.. De nem mehetek..- lebiggyesztette a száját.- Niall nem engedi. Na de mindegy. - hirtelen eltűnt a szomorúság az arcáról. - Te érezd jól magad.- egy kacsintás után kiment.
-Hát akkor készülj!- Flora tenyereit összecsapva adta ki az utasítást.
Az öltözködést nem vittem túlzásba. Egy ujjatlan fekete felsőt vettem fel egy szürke hosszított derekú farmert amibe hanyagul bele is tűrtem pólót. Cipő terén pedig egy párducmintás Air Max-re esett a választásom. Elég hamar elkészültem. Közben a Párizsi dolgokról beszélgettem a barátnőmmel. Pont amikor indulni akartam, Harry viharzott be a szobámba. Az arcáról csak az összezavarodottságot tudtam leolvasni.
-Beszélnünk kéne.!- a cipőjét bámulva beszélt hozzám.
-Rendben. Mondjad.!- kíváncsi voltam, ugyan miről szeretne beszélni.
-Akkor.. szerintem én lemegyek.- Flor össze vissza mutogatott majd kiment a szobából. Én pedig fogtam magam és leültem török ülésbe a szőnyegre. Harry egy kicsit habozott, de ő is követte példámat, és leereszkedett velem szembe.
-Mit titkolsz?- kerek perec feltette a kérdését, csakhogy nem értettem mire is gondol.
-Tessék? Ezt hogy érted?
-Miért kell holnap orvoshoz menned? Az igazat! A fiúk mondták hogy valami nem stimmel. Én eljöttem kiszedni belőled.-Ledermedtem. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki először jön kérdezősködni. Pláne az aznapi viselkedése után. Szó szerint bunkó volt velem. - Kérlek mondd el..!- A szemeiben kíváncsiság és félelem volt. Szerintem. Levegő után kezdtem kapkodni, ugyanis senki sem tudott róla csak azok akik abban az időben velem voltak.
-Megígéred, hogy nem mondod el senkinek?- bólintott egyet. Ahogy én is tettem utána. Egy mély levegő után pedig belekezdtem. Visszaút már nem volt.- Az egész másfél éve kezdődött. 16,5 voltam. A menzeszem nem jött meg 4 hónapig. Én pedig féltem. Nagy nehezen sikerült rávennem magam, hogy menjek el orvoshoz. Szerencsém volt. Ha lehet annak nevezni. Mint az orvosnál egyből kiderült, daganat volt az egyik petefészkemben. Ha egy hónapot vártam volna, akkor a másikra is átnyúlhatott volna. Szerencsémre ez nem következett be. Ugyanis a vizsgálatokról vizsgálatokra kórházból  kórházba járkálások után megműtöttek. Kivették azt a részt amit megtámadott a daganat. Ez még csak a kezdet volt. Ezután jött csak a neheze. A kemoterápia. Fél évig minden második héten a kórházban voltam délutánonként. Volt, hogy reggel nem bírtam kimászni az ágyból, annyira elgyengített. Parókát hordtam, ugyanis a harmadig heti kezelés után csomókba hullott ki a hajam. És azt a fájdalmat amit azalatt az idő alatt átéltem, azt senkinek sem kívánom. Egyszerűen borzasztó volt. A lelki meggyötörtségről ne is beszéljünk. Pszichológushoz jártam, ugyanis azokat amiket a Párizsi Onkológiai Központban láttam, egyszerűen nem tudtam feldolgozni. A kemo után pedig havonta vagy kéthavonta kell mennem CT-re, vérvételre és ellenőrzésekre. - a végénél már egy két könnycsepp legurult az arcomról. Harryről lesütött a döbbenet, és a fájdalom.
-Fu...-ennyi volt az első reakciója. Nem is nagyon vártam tőle többet.- Ezt nem tudom elhinni. Egyáltalán nem gondoltam volna. Ez egyszerűen hihetetlen. Egy ilyen törékeny lány ennyi mindent túlélt. DE már minden rendben?
-Igen. Már elvileg meggyógyultam. Már több mint fél éve vége mindennek.
-Lehet kettő kérdésem?- bólintottam.
-Az első. Ha a hajad kihullott, és parókát viseltél, akkor ez most póthaj?
-Igen. A rendes hajam valahogy a vállamig ér.
-A másik pedig egy kicsit személyesebb. Ugye gyereked azért lehet?
-Igen. Az orvos megnyugtatott. Viszont nekem nem lehet nagyon későn, és kisebb is rá az esélyem. Viszont lehet. -erre csak bólintott egyet.
-Köszönöm..- pár perc néma csend után szólalt csak meg a beszélgetőtársam.
-Mit?
-Azt, hogy ezt így elmondtad. Viszont ha megbocsájtasz akkor én most megyek. El kell intéznem néhány dolgot. Holnap találkozunk.
-Rendben. Szia!- Göndörke biccentett egyet, felállt és kiment a szobámból, én pedig ülve maradtam. De csak addig amíg be nem csukta maga mögött az ajtót. Amit az megtörtént én hátradőltem és utat engedtem a könnyeknek és a gondolatoknak.

XII. Fejezet

Hello!

Hogy vagytok? :) Bocsi a késésért :( itt a friss! remélem vártátok! :) Hamarosan hozom a 13.-at is!

Jó olvasást! :* 

xoxo A.

Nagy nehezen sikerült a nagy gyereket kirángatni a játszóházból, és belekezdeni a "fontos" bútorvásárlásba. Végül is fontos. Na de mindegy. Szóval körülbelül 6 órát töltöttünk a boltban, két csoportban. Na jó.. Lou feláldozta magát, és alkotott egy külön csoportot.. Később inkább úgy tűnt, én én áldoztam fel magam, ugyanis Harry megőrült Lux közelében. Mindent kipróbáltak, mindent kinyitott, kihúzott, és mindent rám akart erőltetni, és bemagyarázni, hogy mondjuk egy szennyes kosárból minek  9 darab, vagy hogy minek vegyek etetőszéket, egy hozzáillő rácsos kisággyal.. Ilyenkor inkább tovább álltam Luxxal a kezemben, aki egész jól bírta a kiképzést, és nagy segítségemre volt. Vettem is neki egy-két játékot, hátha megjelenik nálam. Néha néha összetalálkoztunk Louval. Neki is sikerült egy 3-4 tagú Ikea dolgozókból összeállt csoportot találni- akik segítették őt a vásárlásban, és segítettek neki az általa kiválasztott dolgokat észben tartani,- és nekünk is. Még mielőtt azt hinnétek, hogy mindenki ment a saját feje után, és azt vett ami éppen megtetszett neki, elmondom, hogy Harry és Lou telefonon tartották a kapcsolatot és elosztották a képzeletbeli listán szereplő bútorokat és kiegészítőket, és készítettek listát. Néha még engem is megkérdeztek, mit is szeretnék a lakásomba.
Terveztünk gardróbot, ruhásszekrényeket, könyvespolcokat, asztalokat, és minden féle egyéb nagy bútorokat.
Nos végül késő délutánra minden megvolt. Csakhogy a legnagyobb gond az volt, hogy mire mindent leszállítanak, összeszerelnek, és a segítségemmel mindent elhelyeznek az több mint egy hét. Így hát valami b terv vagy inkább c terv után kellett keresgélnem..
-Akkor a terv?- kiáltott rám Harry a hátam mögül. Aznap már sokadszor..
-Úristen..- nagyon megijedtem.- Harry! Mondtam már, hogy ilyet ne csinálj..! Amúgy a tervről annyit, hogy nem tudok semmit pontosan. Eddig a szálloda tűnt a legjobbnak. Na jó. Az az egyetlen tervem.
-Nekem van jobb. De most menjünk mert kell még vennem néhány dolgot. -Elkezdett húzni az autó felé. Luxék már hazamentek, és mi is éppen indulni készültünk az Ikeából.
-Ugyan hol? Lassan az összes bolt bezár.
-Látszik hogy nem ismered még Londont. Minden évszakban van egy hétvége amikor a boltok este 9-10-ig is nyitva vannak. Nos ez a hétvége pont most van. Na gyere!- most már egyedül sietett, vagyis inkább nem húzott.
-Hát akkor menjünk.. Nem vásároltunk még eleget...-megadva magam én is kicsit szedtem a lábaimat. A kocsiba bepattantunk, és a "sofőröm" indított is. A belvárosig meg sem álltunk. Mint később kiderült, a lakásom előtt parkolt le, mondván, innen egy saroknyira vannak a boltok. Nem ellenkeztem, mert így legalább az üres lakásba le tudtam dobni azt a néhány cuccot, amiket annyira fontosnak tartottam, hogy nem ért rá másnapra amikor is kihozzák a többi általam vásárolt lakásbavalót.

A belvárosi vásárlásban akadt egy kicsi na jó, nagy probléma. Vagy inkább problémák. A rajongók. Most őszintén, ki az aki ezt a hétvégét kihagyná? Hát persze hogy senki. Pláne a tinik köreiben. Szóval minden rajongó a boltok környékein volt. Vagyis ez azt jelentette, hogy feltartották a vásárlótársamat. De szerencsére abba az üzletbe ahol éppen Harry és én tartózkodtunk nem engedtek be egy rajongót sem. Így hát amíg én bent vásárolgattam az egyik boltban, addig Harry a rajongókkal fotózkodott, és fényképeket csinált velük. Mire mindegyik rajongó elérte a célját már majdnem 9 óra volt. Addigra én meg vettem magamnak 3 Nike cipőt, kettő bakancsot, converse-eket meg rengeteg ruhadarabot. Szinte meg tudtam volna a negyedét tölteni a megtervezett gardróbomnak. Szóval jó úton haladtam. Plusszba vettem még egy jópár sminkcuccot is. Már éppen indultam át egy fehérneműboltba, amikor is Harry is végre csatlakozott hozzám.
 

-Na hova?- féloldalas mosolyával nézett rám. Imádtam azt a mosolyát. A nap folyamán elég sokat láttam tőle. Valahányszor elszórakoztam Luxxal, vagy éppen helyeseltem az ötleteit, vagy csak éppen a tekintetünk összeakadt. És valahányszor ez megtörtént, egy kisebb pírral az arcomon visszamosolyogtam rá. Ahogy most is.
-Ide.
-O! Victoria's Sicrets! Ha nem gond, akkor veled tarok!- rámkacsintott, és előrement. Én pedig ismét elpirultam. Szerencsére nem látta. Hirtelen eltűnt a szemem elől. Gondoltam majd meglesz, ezért elkezdtem keresgélni. Rengeteg szép szettet találtam, így hát muszáj volt szortíroznom. Elgondolkodva indultam a fülkék felé ahol a legjobbakat felpróbálom, amikor valaki elkezdett hátulról válogatni a kezem közt lévő darabokból.
-Én ezt inkább hanyagolnám, mert kevés a csipke rajta,.. viszont ezen meg túl sok... Ennek a színe nem olyan jó. De ezek nagyon jók. Viszont nekem ez annyira ne..-hirtelen megfordultam, és egy gyilkos tekintettel néztem a szexi rekedtes hangú srácra.
-Harry! Ne Lopózz Még Egyszer A Hátam Mögé! Vagy legalább ne ilyen félelmetesen.!- Nagyon hadartam, de azért megpróbáltam érthetően beszélni.
-Jó-Jó! én csak segíteni akartam. Viszont most indulj próbálni! Én innen foglak figyelni!- egy kanapéra mutatott ami a fülkékkel szemben volt. És mindet mutasd meg!- egy kacsintással levetődött a kiszemelt kanapéra. Kicsit összezavarodtam. De miért ne? istennőm megszólalt. Már vártam..
Tehát bevonultam a próbafülkébe és próbálgattam fel a csipkésebbnél csipkésebb, szexisebbnél szexisebb, szebbnél szebb fehérneműszetteket, és rögtönzött divatbemutatót tartottam az egy szem nézőmnek, aki elég rendesen végigmért. Mindig. És mindig elmondta a véleményét. Amik, hát hogy is fogalmazzak, eléggé zavarba ejtőek voltak. De ezek mégis önbizalmat adtak, és kezdtem egyre bátrabb lenni. Már a végén zene is szólt. Hála Harrynek. Végül 16 készlettel távoztunk a boltból. Végül még egy két boltba bementünk ahol ő vett egy két dolgot. Pontosabban 3 Nike cipőt. Pont mint én. 2 air max-et, és egy free runt. Pontosan ahogy én is. Csak a színek különböztek. Jaj meg vett még egy farmert is. Amit nem is csodáltam, ugyanis elég szakadt volt amit éppen viselt. Végül 10 körül sikerült visszatérni az autóhoz.
-És most hova?- már az autóban ültünk amikor Harry feltette a kérdést.
-Hát. Őszintén szólva. Nem nagyon tudom. Egy hotelbe...- vállat vonva elkezdtem előre bámulni.
-Na oda nem foglak vinni! Azt most felejtsd el. Tudom is, hova foglak vinni.- A szeme felcsillant és már gázt is adott.
-Ha a 1D házba viszel, akkor közlöm veled, hogy én oda nem szeretnék menni.-lesütött szemmel az orrom alá dörmögtem. Tudtam hogy meghallotta.
-Tudom. Nyugi nem oda foglak. Hanem hozzám.- Nos ő ezt olyan nyugalommal mondta, mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Kicsit nagyokat néztem..
-Hogy hova?
-Hozzám. Vagyis nem a házamba, mert az még épül. De majd meglátod hova. Éjfélre ott leszünk. Addig pihenj. - nagyon nyugodt volt. Én meg ideges. Teljesen kibuktam. 2 órás út.. Ha úgy vesszük akkor el is rabol.
-Harry hova viszel?
-Nyugodj meg, és pihenj. Nekem most telefonálnom kell.- És ezzel a lendülettel már a telefonját pötyögte. -Szia Gem! Otthon vagy?.. Ok.. Figyelj éjfél körül ott leszek. Majd beszélünk... Puszi!-és ezzel le is tette.
-Harry! addig nem foglak békén hagyni, amíg el nem mondod hova megyünk.
-Mondtam, hogy hozzám.-feladtam.. Rájöttem, hogy ennél többet nm fogok tőle megtudni. Így hát elhelyezkedtem, de úgy hogy az út is és Harry is a látószögembe kerüljön. Annyira könnyedén vezetett, és olyan nyugalommal, hogy egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem.
-Azért ennyire nem kell bámulni..- féloldalas mosolyával tüntetett ki, én pedig elszégyelltem magam. Ismét.- Nyugi Baby! Nem haragszok. Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok.-erre beleboxoltam egyet a vállába.



*4 nappal később*

Gondolom mindenki azon tanakodik hogy ugyan hova is vihetett Harry. Na jó azért annyira nem volt bonyolult.  Holmes Chapel volt az a bűvös város. Az elmúlt négy napban, hogy is mondjam.. Odaköltöztem. Anne imádni való nő. Csupa szív. Harry nagyjából vázolta nekki a helyzetet, aki azok után hezitálás nélkül befogadott. Még akkor is ha én nem is kértem. El lettem volna szállodában is. Nos amikor ezt Anne meghallotta, kicsit mérges lett, mondván hogy ez a hely ezerszer jobb mint egy hotel, és a házi ebédnél nincs is jobb. Na meg a helyi pékségben csinálják a legjobb péksüteményeket a környéken. Más választásom nem is volt. Maradnom kellett. Gemma pedig pont olyan mint az édesanyja. Ugyan olyan gondoskodó. De azért le sem tagadhatná Harryt. A személyiségük nagyon hasonlított. Ami a házat illeti, egy nagyon kis otthonos 3 (!) hálószobás kis lakás. Egyből beleszerettem. Sőt magába a városkába. Harry szinte minden nap elvitt egy-egy számára különleges helyre amikor nem Londonban a lakásomon dolgoztunk. Nagyon megkedveltem őt. És úgy tűnt ő is engem. Minden idejét velem töltötte. Néha átjött segíteni Louis Liam és Niall is.
Gondolom mindenkiben az a kérdés is ott lappangott, ugyan hol is aludtam, mikor csak 3 szoba volt. Nos Harry mint a hős, bevállalta a kanapét, amikor Gem is ott aludt. Amikor pedig nem, akkor Harryé volt a csajos szoba. Nekem pedig maradt az övé. Minden kis szegletét megvizsgáltam. Álltalában Harry csak aludni ment át a másik helyiségbe. Amúgy mindig ott volt velem a szobájában. Vagy inkább fordítva.. Volt olyan, hogy megvárta míg elalszok, ugyanis pont ilyen viharos időt sikerült kifognunk. Én pedig utáltam azt. Na meg féltem is.
-Agniiiii!- Niall sipító hangja ragadt ki a gondolataimból.- Valaki keres téged..!
-Ki?-nem értettem. Senki olyannal nem találkoztam, akiket ők ne ismertek volna.
-Én!