VIII. Fejezet

Helló Olvasóim! :)

Hogy vagytok? :) Itt van a fejezet :) kicsit megkésve... De egy kisebb vita volt itthon így nem vihettem be a gépet koleszba, és a hétvégém zsúfolt volt..  Remélem tetszeni fog :) A hibákért bocsánatot kérek, de nem olvastam át... :( Az előző fejezethez volt egy kommentem :) köszönöm Brigi :) <3

Nem is húzom tovább az időtöket! :) Jó olvasást! :*

xoxo Agnes

Nos a kínos reggeli szituáció után én úgy döntöttem, készítek reggelit. Bevonultam a konyhába, és kigondoltam a reggelit. Minden szükséges dolog meg volt hozzá kivéve a cukor. Nem volt a házban egy deka cukor sem.. Ettől egy kicsit kikészültem. Eléggé ingerülten rohantam fel a szobámba, azon belül is a gardróbomba.. Előkaptam egy tengerész csíkos sortot és egy fehér csipketoppot. Beleugrottam az egyik Air Max-embe, gyorsan felkötöttem egy copfba a hajam, és már rohantam volna a boltba csakhogy egy kíváncsi személy megakadályozott a lépcsőlemenetelemben.. Ezen még inkább ideges lettem...
-Hova hova? Csak nem elszöksz előlünk?
-Csak boltba megyek.-az ujjaimmal a korláton kopogtam.
-Akkor jövök én is.-rám mosolygott az az illető akit most szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra, ugyanis ha ideges vagyok és valaki még fel is tart, hát akkor annak sosincs jó vége.. Ezt mindenki tudja aki ismer..
-Harry! Sietnem kell. 5 perc az egész.. Nem kell kíséret! Sietek!
-De én is akarok menni..
-Most nem! Légyszíves engedj át... Hozok nked valamit...- ez a mondat általában be szokott válni.
-Hát jó...-egy hatalmasat sóhajtott. Gondolom tudta hogy esélye sincs ellenem...- Hozz banánt meg répát, északkor elengedlek!
-Oké! Hozok!! Puszi!- adtam neki egy puszit, mire ő félreállt utamból. Én pedig már folytattam is az utamat a boltba. 2 perc alatt oda is értem. Gyorsan fogtam is amit kell és megindultam a kasszához. Nem is tudom hogyan, de észrevettem az egyik újság címlapját.. Kicsit meglepődtem.. Na jó nagyon is. Muszáj volt fognom egyet, ugyanis a boltban csak nem áll neki az ember olvasni. Meg amúgy is siettem. A kasszánál miért is ne, hatalmas sor volt. Azt hittem ott fogok megőszülni.. Aztán egyszer csak én is sorra kerültem. Gyorsan fizettem a PayPass órámmal és már mentem is haza. Otthon hatalmas hangzavar fogadott. Liam a nappaliban énekelt,és hallgatott valami zenét eléggé hangosan, Flor pedig tapsikolt. Harry pedig Louit kergette- vagy fordítva- és közben ordibáltak és sikítoztak.
-Eléééég!- Ahogy meghallották a hangon mindenki elhallgatott. Még a tévé is.
Kettő ismétlem Kettő(!) percig néztem de egy az, hogy majd meg süketültem, kettő, eléggé idegesítő is volt.
-Banáááááán!-Harry volt az első aki valamit is reagált. Odafutott hozzám és elkezdett a szatyorban kotorászni.. Amint megtalálta a banánt neki is esett.
-Eszedbe ne jusson megenni!-rászóltam mielőtt beleharapott volna. Hazza pedig rémülten nézett rám.-Most fogom csinálni a reggelit. Majd utána megeheted.
-Oké..-bólintott egyet majd átadta nekem a banánt.
-Nekem nem is hoztál semmit?- Louis olyan volt mint egy kisgyerek.
-De. Viszont te is csak reggeli után kapod meg.-Louis elszomorodott, és csatlakozott Harryhez az "Agnes nem adja oda az ajándékunkat" csoporthoz. Nem foglalkozva velük bementem a konyhába. 10 perc alatt készen is voltam a reggelivel, ami nem más volt mint Gofri. Szoltam a négy jómadárnak, hogy kaja.
Mint az őrültek, úgy csaptak le az asztalra készített dolgokra.
-Flor! Hol vannak a mamáék?
-Azt mondták,sürgősen át kell menniük Meaux-ba..-olyan volt Flora mintha elhallgatna valamit...
-Azt nem mondták hogy meddig maradnak?
-De... A héten ott kell maradnijuk...-Látszott rajta, ezt nem akarta elmondani... Tudta, hogy ez nekem fáj. El sem köszöntek tőlem, pedig tudták, egy ideig nem fogunk találkozni.. Vettem egy mély levegőt, majd fogtam egy gófrir és rádobtam egy tányérra, amivel felrohantam a szobámba, majd bezártam az ajtót... Éppen amikor beleharaptam a reggelimbe valaki kopogott... Nem nagyon akartam beengedni, de úgy éreztem, muszáj lesz... Az ajtóban Louis állt. Egy kicsit meglepődtem..
-Agni.. Lassan indulnunk kéne, ugyanis nekünk este Paullal kell találkoznunk.. Valamiről akar velünk beszélni..
-Louis. Gyere beljebb.- elálltam az ajtóból, és intettem neki. Ő pedig leült az ágyra, én pedig nekidőltem a falnak. -Louis.. Én nem megyek veletek Londonba.. Nem fogom csak így itthagyni a nagyszüleimet.. El sem köszöntem tőlük..
-Ahogy ők sem tőled... Figyelj Agnii. Nagyon szépen kérlek az egész banda nevében, hogy gyere velünk.. Liam miatt. Egy jó ideje ismerem őt, és meg merném kockáztatni, talán most volt a legboldogabb. Ebben az elmúlt egy napban... Nem szeretnénk, hogy ennek vége legyen. Fontos nekünk. Eddig ő segített nekünk. Most rajtunk a sor.. Meg amúgy is. Úgy megimádtunk.. Szóval légyszíves gyere vissza velünk.. Ami pedig a mamádékat illeti.. Én is szoktam hosszabb időre elutazni és hidd el néha egyszerűbb lenne úgy elmenni, hogy nem volt az a hosszú, de nagyon hosszú búcsúzás...Könnyebb..
-Jó.. Rendben.. Elmegyek veletek. Mikor is indulunk?- igaza volt Louinak, tényleg könnyebb lesz úgy. Meg amúgy is nagyon megszerettem a fiúkat...
-Most! Gyerünk készülj!!! 5 perced van. Annyit mondok hogy Londonban nincs most ilyen jó idő szóval jobban jársz ha kicsit "melegebben" öltözöl fel.-Megindult az ajtó felé. Már majdnem becsukta az ajtót amikor visszaszólt.-A gofrit majd a kocsiban megeheted.-és ezzel becsukta az ajtót. Én pedig a reggel alatt másodszor mentem be a gardróbomba.. Ledobtam a pólómat meg a gatyámat és 2 percig csak álltam és gondolkodtam.. Végül felhúztam egy fehér csőgatyát és beleugrottam az egyik fehér dorkómmal. A felsőt egy kicsit sokáig tartott kiválasztani. De végül a kedvenc Chanel toppomat választottam. Egy fekete hátizsákba pedig bedobtam a fontos dolgaimat és a fejemre húztam a napszemcsimet. Készen is voltam. Gyorsan még belekukkantottam a tükrömbe. Elégedett voltam magammal. Így hát lementem a nappali. Már mindenki indulásra készen állt. Flor kicsit pityergett, és a fiúk próbálták vígasztalni. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Ígérd meg, hogy meg fogsz látogatni!-suttogtam neki.
-Megígérem.-szipogott szegénykém. Majd az ölelkezésünk után a kezembe nyomott egy cetlit és egy kulcsot. -Mamádék küldik. A lakás kulcsa és címe.
-Köszi. Hiányozni fogsz!-mégegyszer megöleltem. Majd a fiúkra néztem. Bólintottam, ők pedig elindultak kifelé, mi meg utánuk mentünk. elköszöntünk barátosnémtől, és beültünk az autóba.. Szokásos felállásban foglaltunk helyet. miközben elindultunk én integettem Florencianak, közben pedig egy, két könnycsepp legördült az arcomon... Az utcát elhagyva rájöttem, ezalatt az egy nap alatt egy új fejezet kezdődött az életemben.. Az pedig hogy ebben a fejezetben mi történt ki fog derülni.. Előbb vagy utóbb...